"Van egy régi magyar mondás: pontos elszámolás, hosszú barátság" - Orbán Viktor kormányfő ezzel a mondattal nyugtatta az Idősügyi Tanács résztvevőit tavaly decemberben, amikor ismét elmondta, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét meg fogják őrizni.
A kormány valójában kettős játékot játszik a nyugdíjreformmal: rokkantakat, bányászokat, rendvédelmiseket, közalkalmazottakat választ le a szociális ellátórendszerről, miközben elkötelezi magát úgy, hogy az öregségi nyugdíjasok juttatásai egyre nagyobb terhet jelentenek Magyarországnak. A kormány több kisebb érdekcsoportnak tesz keresztbe, de az öregedő társadalom jelentette kihívásra nem ad választ. 2010 óta többször tett ígéretet az egyéni számlák bevezetésére, ami a kezdő lépés lenne az érdemi reformra, de még mindig nem történt meg ezek kialakítása.
A kormány döntése alapján a közszférában már nem lehet nyugdíjat és fizetést egyszerre felvenni, a 62. évüket elérő közszolgáknak, például a pedagógusoknak két hetük maradt eldönteni, hogy dolgoznak vagy visszavonulnak (miniszterelnöki különengedéllyel lehet maradni a pályán nyugdíj mellett is). A bányásznyugdíjazás szigorítása miatt a szakszervezet demonstrációt helyezett kilátásba, a rendvédelmi dolgozók korengedményes nyugdíját pedig már 2012-ben eltörölte a kormány. A rokkantsegély az egészségügyi ellátás része lett, miközben előkészítik a már kiadott rokkantsági igazolások felülvizsgálatát.
Drága idősek
Ezek az átalakítások fontos üzenettel bírnak: nem tud ilyen bőkezű ellátórendszert fenntartani Magyarország. A következetesség viszont megbicsaklik azon, hogy közben a kormány hosszú barátságot kötött a nyugdíjasok döntő részét kitevő idősekkel. Minden politikai erőnek szüksége van a nyugdíjasok támogatására, hiszen a választásokon az átlagosnál nagyobb arányban vesznek részt, és az összes szavazatnak körülbelül a 40 százaléka az övék. Egy kormányra törő politikai erő nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az idősek érdekeit - sőt, hogy ne kényeztesse őket.
A jelenlegi kormány sem tesz másként: nemcsak hogy az inflációval növeli a nyugdíjakat, hogy azok értéke ne csökkenjen, de még nagyvonalúan emeli is az értéküket. A költségvetést 5,2 százalékos inflációval tervezte a kormány, ehhez igazították a nyugdíjakat is, azóta viszont kiderült, jócskán kisebb lehet az áremelkedés, a nyugdíjemelést viszont úgy hagyták. A Magyar Nemzeti Bank jelenleg 3,5 százalékos inflációval számol. A beígért pénz visszavételéhez igen nagy bátorság kellene, amelyet felülír a választás előtti év logikája. A nyugdíjasok így több mint 1 százalékkal nagyobb értékű juttatásra számíthatnak az idén. Összehasonlításul: 1 százaléknyi emelés körülbelül 30 milliárd forinttal növeli az államháztartás kiadásait, miközben az idei költségvetés már most gondokkal küzd.
Sőt, a kormányfő kérdés formájában lebegtette a Kossuth Rádiónak múlt pénteken, hogy még többet is adhat a kormány: "Sikerül-e a nyugdíjak mértékét tovább emelni?" - tette fel a kérdést Orbán Viktor. (Az Index korábbi információját, hogy számolgatják a 13. havi nyugdíj visszaállításának lehetőségét, a kormány részéről végül Lázár János tagadta, és az NGM is azt írta az [origo]-nak, hogy nem szerepel a költségvetésben.)
Egyre többe kerül az idősek ellátása
A kényeztetésnek ára van, a mindenkori politikai elit és a nyugdíjasok hosszú barátsága egy olyan elöregedő társadalomban, mint amilyen Magyarországé is, őrült veszélyeket rejt. A felsőoktatásra szánt pénz évről évre csökken, elhalasztották a pedagógusok fizetésemelését, a közszféra bérei befagytak, az adóterhelés nemhogy nem tudott érdemben csökkenni, de még nőtt is a kormányváltás óta - és a növekvő nyugdíjterhek mellett a sor hosszasan folytatható lenne.
Az öregséginyugdíj-kifizetések összértéke viszont az elmúlt években bőven az infláció feletti mértékben növekedett. Az államháztartás egészéből - és a totyogó gazdaság teljesítményéből - egyre nagyobb szeletet harap ki az öregségi ellátás, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beszedett adók és a gazdaságban teremtett értékek egyre nagyobb hányadát kell a nyugdíjak kifizetésére fordítani. Hamis az a kép, hogy a nyugdíjasok fogyasztása is növeli a gazdaság teljesítményét, mert az valójában új érték létrehozásával nem jár.
Az öregséginyugdíj-kiadások és arányuk az államháztartáshoz és a GDP-hez képest
*Előzetes és becsült adatok alapján (forrás: KSH, [origo]-számítás)
Ha fennmarad a jelenlegi nyugdíjrendszer, és nem változnak meg a magyar népesedési trendek, vagyis nem nőne jelentősen a gyerekszületések száma, akkor újabb és újabb megszorításoknak kellene következniük a rendszer fenntartásához. A nyugdíjasok eltartásának problémájára nem könnyű megoldást találni. Általános európai trend, hogy emelik a nyugdíjba vonulás korhatárát, hogy legalább ezzel mérsékeljék az egyensúly felborulásának hatásait. A végtelenségig azonban aligha lehet emelni, nem elvárható egy 70 éves embertől, hogy szellemileg, fizikailag fitt legyen a munkájában.
A nyugdíjak csökkentésétől pedig az tarthatja vissza a kormányokat, hogy sok nyugdíjas így sem jön ki az ellátmányából. A KSH 2011-es adatai szerint 75 ezer forint volt a nyugdíjas létminimum. 2011 decemberében több mint egymillió nyugdíjas kapott ennél kevesebbet. Igaz ebben nemcsak az idősek, hanem minden nyugdíjszerű ellátás benne van, így például a jellemzően kisebb összegű árvaellátás és az özvegyi nyugdíj is.
Forrás: KSH
Mindeközben Magyarország a nyugat-európai szinthez képest nem költ sokat nyugdíjakra, a régiós átlagtól nem tér el jelentősen. A KSH 2008-as adatokat hasonlított össze az alábbi ábrán, eszerint Lengyelországnál, Csehországnál nem sokkal költöttünk többet GDP-arányosan az öregségi nyugdíjakra, Szlovákia viszont jelentősen kilóg lefelé. Igaz, azóta a válság átrendezhette a számokat: ha úgy tartották szinten a nyugdíjakat, hogy közben visszaesik a gazdaság, az növeli a nyugdíjkiadások részesedését.
Kemény japánok Taro Aso japán pénzügyminiszter a héten kemény szavakkal jelezte, hogy szigorítana a nyugdíjazáson. A társadalombiztosítási reform bizottsági ülésén azt is mondta, hagyni kellene meghalni az időseket. Japánban nem ritka a 100 éves életkor, és a miniszter szerint nagyon sokat költ az állam a végső stádiumban lévő idős betegek kezelésére. Később azt mondta, hibázott, és hogy az ő álláspontja volt ez, nem a kormányé. |