Az időhúzás pokol az adósoknak

A bankok nem tudnak mit kezdeni a kormány ultimátumával, így november 1-jéig semmi sem fog történni a devizahitelesekkel. Utána viszont jöhet a diktátumszerű állami megoldás, ami a bankoknak rossz lesz, de az adósok egy része is tart tőle. Pedig a kormánynak lennének más lehetőségei is arra, hogy azonnal segítsen azokon, akik a legnagyobb bajban vannak.

Senki nem kommunikál senkivel, a feszültséget viszont mindenki érzi, és semmi jóra nem számít. Az Origo által megkérdezett civilszervezetek és banki szakemberek véleménye alapján így foglalható össze az a hangulat, amely a bankoknak adott ultimátum után eluralkodott az érintettek körében, és amelynek egyik következményeként Orbán Viktor felkészülhet arra, hogy november 1-jéig kerülgetheti a budai háza előtt tanyázó devizakárosult tüntetőket.

Az ultimátum, amelyet elsőként a Fidesz–KDNP frakcióvezetője, Rogán Antal dobott be, aztán a kormányfő nyomatékosított, majd a nemzetgazdasági miniszter megismételt, nehezen vehető komolyan, és legfeljebb időhúzásra alkalmas. November 1-jéig módosítani (ráadásul egységes formában megváltoztatni) több százezer egyénileg megkötött devizahitel-szerződést akkor sem lehetne, ha a bankok ismernék a velük szemben támasztott konkrét elvárásokat, ha pontosan tudnák, mit és hogyan kell átírniuk.

Ezt azonban nem ismerik, a sommás "hibás termék” kritikát egyrészt nem osztják, másrészt nem tudnak belőle kiindulni, és tartják magukat ahhoz, hogy a kormány érdemi közreműködése nélkül nem lehet rendezni a helyzetet. Végső érvként pedig azt mondják, hogy az – egyébként a jegybank által sem támogatott – azonnali forintosításra a forintárfolyam védelmében nincs mód, hiszen az átváltás drámai gyengülést hozna, ez pedig elviselhetetlenül megdrágítaná az importtermékek, például a benzin árát.

Novemberig semmi nem fog történni

A kormány által adott határidő tehát minden bizonnyal úgy fog lejárni, hogy semmivel nem jutunk közelebb a százezreket érintő megoldáshoz – ezt erősíti Patai Mihály, bankszövetségi elnök legfrissebb nyilatkozata is.

Így gondolják az Origo által megkérdezett adósvédő civilszervezetek vezetői is. "Ez az egész ultimátum csak egy időhúzás, ami senkinek nem jó, ez nem az adósok valódi érdekeit szolgálja, pusztán a politikai játszma része” – véli Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Szerinte ezzel végső soron az állam is csak rosszul jár, az adósok pedig végképp, hiszen hiába hibás szerinte is a termék, ahogy telik az idő, az emberek úgy csúsznak egyre mélyebbre az adósságspirálba, és válik kifizethetetlenné a tartozásuk.

Barabás szerint a kormánynak vagy valamely állami szervnek, szereplőnek lenne más választása is, mint az, hogy kampányelemmé teszi a devizahitelesek ügyét. A Kúria ugyanis július elején kimondta egy tipikusnak mondható devizahitel-szerződésről, hogy semmis (igaz, ennek ellenére úgy döntött, hogy érvényben marad a szerződés, mert ez szolgálja jobban az adós érdekét), ez alapján pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az ügyészség, Varga Mihály vagy Navracsics Tibor, igazságügyi miniszter is könnyen indíthatott volna közérdekű keresetet az adósok érdekében, ám ezt egyikük sem tette meg.

Doubravszky György, akit még gazdasági miniszterként Matolcsy György nevezett ki a pénzügyi jogok biztosának, szintén a Kúria döntésébe kapaszkodna bele, de ennél is sürgetőbbnek érzi, hogy azonnal függesszék fel a bedőlt adósokkal szemben elindított a végrehajtásokat. Mint mondja, ma 110 ezer család háza, lakása van árverezhető státuszban, további 110 ezer család pedig ennek küszöbén áll, hiszen már 90 napon túli csúszást hozott össze a törlesztéseknél. "Nekik nem elvi megoldás kell, hanem azonnali segítség” – hangsúlyozza a pénzügyi biztos.

Mi lesz azután?

Ez nyilvánvalóan várat magára. A november 1. utáni elképzelésekről is csak annyit lehet tudni, hogy a kormány diktátumszerű lépésre, a devizahitelek forintosítására készül, és mint Rogán Antal fogalmazott, a várható törvényjavaslat a bankok kárára kezeli majd a helyzetet. Kormányzati forrásaink szerint ez alatt azt kell érteni, hogy "az eddig említettnél nagyobb arányban állják a bankok a devizahiteles-mentés költségeit, és nem a számukra kedvező hosszú kifutással, hanem azonnal vagy rövid időn belül”. Hogy ez pontosan mit jelent, melyik verzióhoz képest, mennyivel nagyobb arányt, és milyen időtávot, arra nem kaptunk választ.

A kormány mindenesetre most nyeregben érzi magát a bankokkal szemben. "Most mi vagyunk az erősebbek” – mondta Orbán Viktor a parlament őszi nyitó ülésén, kormányközeli informátorunk pedig úgy érvelt, hogy most sokkal jobb helyzetben van az állam a végtörlesztéshez képest, mert "akkoriban csak akkor volt forinthitel, ha a bankok adtak, most viszont már ott vannak a takarékok, adhat az állam is, nincs szükség a bankokra”. (A takarékszövetkezetek központi bankja, a Takarékbank augusztus végén került többségi állami tulajdonba.)

Szintén kormányzati forrásból úgy tudjuk, egy ennél valamivel barátságosabb, hosszabb kifutású forintosítás ötlete is kering, de az szinte biztos, hogy a bankok nem lesznek boldogok a megoldástól. Ahogy több bankból hallottuk, már most is letargiával és tehetetlenül fogadják az újabb kormányzati támadásokat, és egyre nehezebben értetik meg a külföldi tulajdonosaikkal, hogy mi zajlik Magyarországon. "Nem a teherviseléssel van gondjuk (hiszen ezt maguk is vállalták a legutóbbi javaslatukban, amit akkor még Varga Mihály is tárgyalási alapnak tekintett), hanem a módszerekkel, a stílussal, nekik ez felettébb szokatlan, nem ilyen környezetben szocializálódtak” – fogalmazta meg az egyik nagybank munkatársa.

A kérdés csak az, hogy maguk a devizaadósok mennyire lesznek elégedettek egy forintosítással, pláne, ha – mint a korábbi kormányzati nyilatkozatok sugallták – kötelező lesz. Nagyon sok múlik ugyanis az átváltáson (hogy piaci árfolyamon történik-e, vagy például 180 forintos kedvezményes frankárfolyamon), illetve, hogy kapnak-e bármekkora kamattámogatást a törlesztéshez, hiszen e nélkül alig alacsonyabb törlesztőkre készülhetnek.

Az eddigi adósmentő intézkedésekben ráadásul sokan csalódtak, a szerkesztőségünk melletti pékségben például már hetekkel ezelőtt erről spekuláltak reggeli kávéjuk mellett a vásárlók. "Milyen demokrácia az, ahol kötelezővé teszik a forintosítást?” – morfondírozott egy svájci frankos középkorú adós, aki például biztosra vette, hogy azzal rosszabbul fog járni, noha még semmit nem tudhatott a következő mentőprogram elemeiről.