„Kedves ügyfelem, köszönöm, hogy engem olvasol!”

Miért blogol egy világmárka? Miért egy hatalmas cég? És miért blogoljon egy kis- vagy középvállalkozás?

Hajdan, amikor az internet a leginkább egy akkora könyvtárhoz hasonlított, mint egy kisebb sziget a Csendes Óceánon, a blogok netre kilökött naplók voltak. Temérdek szubjektív és random agymenés többnyire ismeretlenek hétköznapi bosszúságairól és örömeiről. A webkettő természetesen megváltoztatott mindent, ami virtuális, ezt a műfajt is. Mintegy nyolc évvel ezelőtt beállt egy fordulat, ennek következtében a sok személyes nönögés mind átömlött a közösségi felületekre, a blogok pedig viharos tempóban átalakultak. A személyes státuszok, a pillanatnyi megfigyelések, a továbbított linkek ettől kezdve a Facebook, a Tumblr, a Twitter és a YouTube felületét töltötték meg, a blogok pedig elkezdtek specializálódni, saját vonásokat kialakítani. A márkablog mint olyan a hitelesség új forrásává vált, abszolút első kézzé.

A kkv-knak is érdemes blogolniuk. Ne aggódjunk, téma lesz elég. Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Ha egy márka saját blogot indít, tulajdonképpen az a céges magazinja lesz, az offline világban meg nem található rugalmas keretekkel. Nincs hirdetés, nincs B2-eladás, nincs téma- vagy rovatkényszer. A képszerkesztőnek nem kell háborúba mennie a fotókért, nem kell kétségbeesetten vadászni a megfelelő embert a megfelelő témára. Nincs lapzárta, leadási szorongás, terjedelmi korlát. És az első pillanattól beszélgetésre épít, a hagyományos sajtótermékeknél elképzelhetetlen, hogy ekkora jelentősége legyen a visszajelzéseknek, és ettől potenciálisan akár társszerkesztői szintre is emelkedhetnek a kommentelők. Az aktív júzerek élnek is a lehetőségeikkel, kiigazítanak, kiegészítenek, hozzáteszik a személyes tapasztalatukat, kérdeznek, feszegetnek, olykor felháborodottan jelzik a gondjukat, és eléggé gyakori az is, hogy témát ajánlanak vagy kérnek, amiből később posztok sora születhet. Egy biztos, jelenlétük szorosan hozzátartozik az összképhez.

Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy a feladat egyszerű volna. Ha nem releváns tartalommal töltjük meg ezt a bizonyos magazint, ugyanúgy elvérzik, mintha ugyanez printben történne. Ha viszont okosan használjuk, nagyon sokat tehet a vállalkozásunkért.

Egyszerre szubjektív és objektív

A blogposztok hangvétele egészen széles skálán mozog. Nem szerencsés a túlzott lazázás, az erőltetett jópofizás. Ám fontos, hogy a címzettje – mert ezesetben az olvasó és a vásárló ugyanaz a célközönség – személyesen érezze megszólítva magát. Tónusban is, témában is. A blog mögött masszív tudásbank áll, ennek érezhetőnek kell lennie. Amit állít, precíz és tényszerű. Ahogy állítja, az olvasóbarát és párbeszédre csábít.

Miről szóljanak a posztok?

A posztolást sokkal inkább képzeljük beszélgetésnek, mint szórólapnak. Méghozzá személyes, hús-vér párbeszédnek, nem hivatalos és formális feszengésnek.

Téma adódik bőven, a biznisz teljes egésze a palettára kívánkozik. Ne polírozzuk a céget, ne beszéljünk túl direkt módon a termékekről. A termékekhez köthető történetek sokkal érdekesebbek, és indirekt módon célba is fognak érni. Ha cipőmanufaktúránk van, jöhetnek a posztok a gyaloglásról épp úgy, mint Szeged legszebb sétaútjairól. Ha fagyizóm van, bármikor blogolhatok mindarról, ami a kínálatomhoz kapcsolódik, a vaníliarúd nemzetközi karrierjétől a sós fagyik rövid és világos ismertetőjén át gyerekrajzokig, nosztalgikus történetekig, parfékanál-kultúráig. Ha fodrász vagyok, csak úgy lubickolhatnak az olvasóim a videókban és fotókban gyönyörű hajzatokról, meghökkentő átalakításokról, elhibázott, de helyrehozott hajszínváltásról, biodauerről, érdekes eszközökről, új módszerekről, és persze sírva érkező, nevetve távozó vendégekről. (Legalábbis úgy tudjuk, szakítás után még mindig a fodrászhoz vezet a nők második útja.) Ha könyvelőirodám van, csinálhatok büszkeségi kérdést abból, hogy az én blogomon meg lehet érteni a bonyolult adószabályokat, mert posztról posztra sorra kerül a legérthetetlenebb is, de egyéni vonása lehet a blognak az is, hogy – természetesen a bizalmasság megtartása mellett – kis színes történetek repkednek gyakori hibákról és félreértésekről. Tippek, válaszok, problémamegoldás, nagyobb kontextus, célzott közösség. Aktualitás.

A személyes posztokat kiegészítve rámutathatunk, hogy megy ez a nagyvilágban. Posztoljunk netkörképet, kérjünk fel vendégposztolókat, közvetítsünk esettanulmányokat. Adjunk az olvasóknak prezentációt, videót, mp3-at. Tegyünk fel kérdéseket, tartsunk közvélemény-kutatást, és természetesen mindig legyünk nyitottak céges problémákról írni, mert ez a fajta szakmai őszinteség csak előreviheti a márka-ügyfél konfliktusokat. Még azt is előnyünkre fordíthatjuk, ha oltják a terméket vagy a vállalatot. Témát biztosan találunk minden epés megjegyzésben vagy kétségbeesett, hosszú levélben. Az ügyfelek értékelni fogják, hogy komolyan vesszük a panaszaikat.

A legjobb, ha stablian ugyanazzal a bloggerrel, esetleg blogger csapattal dolgozunk. Ez is egy szakma. Keressünk olyan együttműködőt, aki ért hozzá. Ne aggódjunk, meg fog térülni. De a ROI-ról egy másik alkalommal írunk.

Mit kell felelni a negatív visszajelzésekre?

Ne tiltsuk le a kommenteket még akkor sem, ha fájnak. Minden negatív jelenségből lehetséges profitálni, a kommentelők orrára csapott ajtó azonban a kifejezetten antiwebkettes jelenség, szigorúan ellenjavallott. Sokkal életképesebb választás túlélni azt a bizonyos három napot, amely minden csodák természetes hossza.

Ha egyenes bírálatot kapunk – „a következő a probléma” –, köszönjük meg, a kommentelő időt fordított arra, hogy rávilágítson az elakadásra. Ha konstruktív kritika éri a vállalkozást – „a következő a probléma és szerintem ezt és ezt kellene tennetek” –, szintén köszönjük meg, és mondjuk el röviden, miért döntöttünk az általa kifogásolt módszer mellett. A megérdemelt bírálatot ­– „ezt elrontottátok, bénák vagytok” – igyekezzünk ne személyesen venni, még ha ez nagyon nehéz is. Ismerjük a mondást a harasztról. Ha a tónusa támadó is, abban, amit állít, lehet igazság. Keressük ezt meg és koncentráljunk arra, illetve a megoldásra. De nyugodtan válaszolhatunk neki is, természetesen szigorúan normális hangnemben. Amikor pedig trollkodásba, indokolatlan agresszióba szaladunk bele – sima ügy, nincs vele dolgunk, nem szükséges reagálnunk. A visszatérő trollokat nyugodt derűvel tiltsuk le.

A leggyakoribb mégis az, hogy nincs mitől tartanunk. Ha változatosan és tartalmasan töltjük fel a blogot, az mindenkinek csak jót hozhat. Az a win-win stratégia egy szép és nem is olyan nehéz megvalósulása.