Hogyan tegyünk fel kreatív kérdéseket?

Essünk túl a személyes vallomáson a legelején: gyerekkorom egy szakaszában az volt a becenevem, Miértke. Cseppet sem hangzott hízelgőn, nem is annak szánta a kitalálója. Minden gyerektől és minden gyerekért meg lehet őrülni – ebben az emlegetett helyzetben egyértelműen az első aspektus dominált. Még szerencse, hogy egy-két tavasz elteltével egész biztató mentségeket találok magamnak.

A kreativitásunk többnyire alig várja, hogy kiaknázzuk Forrás: Flickr/Sunfox

Ha kicsit utánaásunk a kreativitásnak, nagy eséllyel a következő pontokra bukkanunk: gyermeklélek, szabad folyás, fejleszthető, mindenkiben, játék, korlát. Őket pedig az a valóban idegesítő, de nagyon hasznos emberi intézmény köti össze, amelynek a neve kérdés. Pusztán a kérdezés mentén ezer olyan mellékútra juthatunk, amely valamilyen módon hasznunkra válik egy probléma megoldásában. Megvárhatjuk, hogy akkor támadjon falrengető gondolatunk, amikor a muszáj rászorít, de gyakorolhatjuk kis lépésekben is, naponta. Minden gond ajándékot hoz álruhában. Ehhez pedig nincs is más választásunk, mint új ajtókat kinyitni.

1. Találd meg a helyeset

Állítólag a Starbucks azzal lett az, ami lett, hogy a „Hogyan lehetne olasz stílusú eszpresszóval elkápráztatni az amerikai népet?” kérdés helyett arról faggatta önmagát Howard Shultz: „Egy nyugis, kényelmes tér kéne, ahol semmi más nem számít, csak az a finom kávé, a pillanat, az élvezet – mit tegyek, hogyan csináljam?” Mert ha a kérdés jó, a válasz már csak időn, logisztikán, a nyitottságunkon és némi szerencsén múlik. A jó kérdésben ott a válasz. Így hát a problémamegoldáshoz az első, hogy megtaláljuk a legjobb kérdést. A legjobb pedig a kínálatból fog kiemelkedni. Ontsuk tehát bátran, ne fékezzük a fantáziánkat, keressünk minél több rést és repedést a helyzetünkben. Írjunk minél kevesebb gondolkozással tíz variációt egyetlen kérdésre.

A kis problémák gyakran nagy gondok tünetei. Ezért legyünk kíméletlenül kritikusak minden hasadással, amellyel a nap során találkozunk. Tegyük fel a megfelelő kérdést, és egyre könnyebben jut eszünkbe, mit tehetünk más zűrös helyzetekben. A héten írtunk arról, Marissa Mayer többek közt attól válhatott az egyik leghatalmasabb, legsikeresebb üzleti vezetővé, hogy mindig a felhasználó szemével igyekszik nézni a terméket. Steve Jobs ugyanígy a bugokra koncentrált, azaz belehelyezkedett az egyszeri Apple-termékvásárló helyzetébe.

2. Gondolkodj a dobozon kívül

Minden, látszólag egymáshoz nem kapcsolható fogalom társításához kreativitás kell. Ezt felfoghatjuk egy bizonyos edzésformának, így különösebb magyarázat sem kell hozzá. Készíts – vagy keress a lakásban – egy egyszerű tárgyat, és add fel a leckét a képzelőerődnek, mi mindenre használhatnád még. Üss fel két könyvet a 76. oldalon, másold ki mindkettőből a harmadik mondatot, és szőj köréjük történetet. Találomra válassz ki két olyan jelenséget, amelyről lerí, hogy semmi közük egymáshoz, és találd meg a mégis élő kapcsolatot köztük. Képzeld el, hogy valaki más vagy. Olyan, aki biztos nem akartál lenni. Kérdezd meg, ő mit választana a sajtpultnál, mit tenne, amikor a gyerekeid összeverekszenek, mit főzne a hétvégén, hogyan szólítaná meg a főnöködet. Keress olyan embereket, akik nagyon különböznek tőled. Ebben a videóban semmi más nem történik, mint hogy vadidegenek néhány perc alatt barátokká válnak. Köszönhetően a gyermeki környezetnek, és köszönhetően annak, hogy nem térnek ki a nagyobb labdákra írt kérdések elől.

A korlátokat szeretjük nem szeretni, de ha a kreativitásunkat szeretnénk felturbózni, kifejezetten áldásos a hatásuk. Állítólag azért szaladgál olyan sok tehetséges magyar a világban, mert ez a nép mindig el volt nyomva, így hát választhatott, vagy leleményessé lesz, vagy ottmarad. Nekünk muszáj boldogulnunk. Hollywood is a mi lelkünkön szárad…

3. Légy szakértő

Ismerjük a viccet: a turista megkérdezi a londonit, „Elnézést, uram, hogyan juthatok a Covent Gardenbe?” Mire a válasz: „Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.” A siker nem egészen a sors szeszélyén múlik. Tízezer órában több tízezerszer végig kell futtatni az idegpályákon a készség kívánta mozdulatokat és lépéseket, ha azt akarjuk, hogy a vérünkké váljon. A határainkat kell feszegetnünk, lényegében túl kell nőnünk önmagunkon. Ez logikus is: ha már most olyan sikeresek lennénk, mint amennyire csak lehetünk, minek törnénk magunkat tovább? Odáig már eljutottunk, ameddig az tud, aki most vagyunk. Ha ennél magasabbra törünk, az már félig-meddig valaki más lesz, aki egyelőre szunnyad, pihen, kóborol, de talán csak egy hívásra vár. A sikeres ember szomjazza a tudást, a tudáshoz pedig újfent kérdések vezetnek el. Abba sem hagyják a kérdezést. Soha nem áll meg ott, amit a könyvek vagy egy felettes felel, soha nem éri be azzal, amit készen megkaphat. Szúrópróba: kattints rá egy TED előadásra teljesen random, még a címkékkel se törődj. Garantáltan érdekes lesz – különben nem válhatott volna belőle TED videó –, és miközben figyelsz, nincs más dolgod, mint meghallani az egyszer csak előbukkanó kérdéseket. Micsoda kanyarok, micsoda szolgalmi utak, micsoda összefüggések! Meg leszel döbbenve az eredményen. Ígérjük.

4. Legózz

Ehhez nemigen mard mit hozzáfűzni. A Lego olyan örökös trónt foglal el a kreatív játékok birodalmában, amelyről elképzelésünk sincs, hogyan és mi taszíthatná le. Éppen mert önmagában semmi más, mint méret és szín, és mert az elemei végtelen variációban, bármit megelevenítve kapcsolhatóak egymással. Fáradt vagy? Legózz. Tanácstalan vagy? Legózz. Semmi nem jut eszedbe? Legózz. A torkodra léptek egy vitában? Legózz. Beletört a bicskád a gyerek német házi feladatába? Legózz. Fogalmad sincs, mi legyen a vacsora? Legózz. Kicsi a hely a lakásban? Legózz. Közeledik a karácsony? Legózz. Nem tetszett a cikk? Legózz.

De ha netán mégis, akkor is. Egész hétvégén. Legózz, legózz, legózz. És mindenkinek jó lesz.