Mennyit változik Merkel Európája?

A CDU-CSU stabil többséggel nyert a német parlamenti választásokon, azonban muszáj koalíciós partnert keresnie. Merkel újabb megszólalásaiban ugyan néha enyhe eurószkepticizmus érződik, várhatóan az eddigiek szerint folytatódhat az euróövezeti adósságválság kezelése a kancellár harmadik ciklusában is, függetlenül a következő német kormány összetételétől. A franciákkal vagy a britekkel - az új partner kilététől függően - viszont feszültebbé válhat a viszony.

Angela Merkel és pártja, a CDU hatalmas előnnyel nyerte meg vasárnap a német parlamenti választásokat. A szavazatok 41,5 százalékával a koalíciós kormányzáshoz szokott országban ennyire közel Konrad Adenauer óta egyetlen politikai erő sem volt az abszolút többséghez. Több mint valószínű tehát, hogy a kontinens legnagyobb gazdasági hatalommal bíró államában ugyanaz az ember marad a kancellár, a német kormány Európa-politikája azonban kicsit megváltozhat majd Merkel harmadik ciklusában, és az energiapiacon is jöhetnek meglepetések.

Kevesebb Brüsszelt, több Berlint?

Az Unió talán legtekintélyesebb politikusa a német választási kampány során többször hangoztatta: bizonyos kérdésekben a tagállamoknak vissza kellene venniük a döntés jogát Brüsszeltől. Németország esetében ennek legfontosabb vetülete a gazdasági válság kezelése lehet.

Az európai gazdaság motorjaként Németország eddig is aktívan részt vett a bajba jutott eurózónatagok mentésében. Ez valószínűleg nem fog megváltozni, már csak azért sem, mert a jelek szerint Dél-Európa szenvedése lassan-lassan eléri a német gazdaságot is. A magánszektor például tavaly már zsugorodott, Merkel kormányának tehát elemi érdeke Olaszország, Görögország, Spanyolország és Portugália talpra állítása.

Angela Merkel minden jel szerint újra kancellár lesz. Forrás: AFP/Michael Kappeler

A segítségnyújtás forgatókönyve azonban változhat. Eddig a németek szinte csak a pénzt adták, a mentéseket az EU intézményei koordinálták. A ciprusi válság idején Anasztasziádisz miniszterelnök telefonon többek közt Angela Merkeltől is útmutatást kért, a kancellár azonban annak ellenére is az EU illetékeseihez irányította kétségbeesett kollégáját, hogy a ciprusi mentőcsomaghoz a német adófizetők is nagyban hozzájárultak.

Most azonban Merkel arról beszél, hogy külön pénzalapot hozna létre bajba jutott eurózóna-államok megsegítésére, ennek kezelésébe viszont az Európai Központi Banknak csak kevés beleszólása lenne. Erre azért lehet szükség, mert idén tavasszal már az Európai Bizottság is kihátrált a megszorításmániás németek mögül, és Barroso kijelentette: talán mégis a gazdasági növekedés ösztönzésével lehetne leküzdeni a gazdasági válságot. Erre a stratégiára viszont a német kormány - úgy tűnik - nem szívesen ad pénzt.

Nagy kérdés azonban, mennyire fogja tartani magát a CDU ezekhez az elvekhez a választási győzelem után. Elképzelhető ugyanis, hogy Merkel ezekkel a kijelentéseivel csak a német eurószkeptikusoknál igyekezett bevágódni. Hogy ez a csoport folyamatosan növekszik, bizonyítja az is, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű határozottan eurószkeptikus párt majdnem megszerezte a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot a választáson.

Angela Merkel és Francois Hollande. Merkel harmadik ciklusát kezdi, Franciaország elnököt váltott. Forrás: AFP/Tatyana Zenkevich

Egyedül nem fog menni

Bármennyire népszerű is Merkel, és bármekkora fölénnyel nyert is a CDU, 5 mandátum hiányzik az abszolút többséghez, így valamelyik baloldali párttal muszáj koalíciót kötni. Szinte biztos, hogy az NDK kommunista pártjának utódjával, a Linkével nem fognak, de a zöldekkel és a szociáldemokratákkal elképzelhető a szövetség. Mindkét párt mást várna a CDU-tól a parlamenti támogatásért cserébe.

A zöldek ugyan már többször működtek együtt a CDU-val tartományi szinten, a Bundestagban még sosem kormányzott koalícióban a két párt. Felfogásuk egyébként igencsak eltérő a kereszténydemokratákétól, így a legtöbb elemző szerint ennek a szövetségnek kisebb a valószínűsége. Ha a zöldek mégis leállnak Merkellel, annak valószínűleg az energiapolitika lehet az ára, ez ugyanis a német zöldek vesszőparipája. Nagyrészt az ő nyomásukra jelentette be Merkel 2011-ben a fukusimai erőmű tragédiája után, hogy Németország a 2020-as évek elejére bezárja atomerőműveit. Ez persze nagyon szép cél, viszont tény, hogy a kieső energiát megújuló erőforrásokkal a tudomány mai állása szerint nem lehet pótolni. (Szénerőművekkel igen, ezt azonban valószínűleg nem akarják a zöldek.)

Ha a zöldek szerepet kapnak a kormányzásban, akkor Németország több pénz fordíthat majd a megújuló energia kutatására, de elképzelhető az is, hogy a zöldek energiapolitikai céljaikat uniós szinten is érvényesíteni próbálják majd, ami viszont komoly nézeteltérésekhez vezethet Franciaországgal, az EU legnagyobb atomenergia-termelőjével.

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy - a régi barát Forrás: AFP/Eric Feffenberg

Nagykoalíció?

A politikai elemzők többsége a kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalícióra lát komolyabb esélyt. Az SPD azonban egyszer már megjárta Merkellel: a kancellár első ciklusában szintén nagykoalícióban kormányoztak, 2009-ben pedig a szocdemek a valaha mért legrosszabb választási eredményüket produkálták (úgy tűnik, Merkellel nem éri meg koalícióra lépni, a CDU mostani partnere, az FDP már be sem jutott a parlamentbe). Emellett az SPD kancellárjelöltje, Peer Steinbrück többször elmondta, nem akar még egyszer Merkel kormányában dolgozni.

Ha azonban mégis szövetségre lép az SPD és a CDU, Merkelnek két területtel gyűlhet meg igazán a baja. Az egyik az adózás, az SPD ugyanis erőteljesebben szeretné adóztatni a gazdagokat, és széleskörű minimálbér-rendszert vezetne be, a másik pedig az Európa-politika. Az SPD a CDU-nál sokkal határozottabban EU-párti, náluk kiveri a biztosítékot az is, ahogyan David Cameron brit miniszterelnök az Unióból való kilépést pedzegeti. Merkel viszont, aki korábban Sarkozy francia elnökkel remekül kijött, most uniós ügyekben többször inkább Cameronnal találta meg a közös nevezőt, mint a Sarkozyt váltó Francois Hollande-dal. Viszont ha otthon az SPD várja, Cameronnal nehezebb lesz az együttműködés.

Angela Merkel és David Cameron - az új barát? Forrás: AFP/John Thys

A londoni City egyik legtekintélyesebb elemzőháza, a Capital Economics közgazdászai úgy vélekednek, hogy az euróövezeti periféria gazdaságai számára a CDU és a szociáldemokraták nagykoalíciója lenne a jó hír. Az SPD ugyanis kevésbé a takarékossági szigort, inkább a növekedéspárti gazdaságpolitikát tartja fontosnak. Szociáldemokrata körökben már elhangzottak utalások egy "bizonyos formájú Marshall-terv" szükségességére is, amelynek keretében a bankokra kivetendő új adókból finanszíroznának beruházásokat az euróövezeti periféria országaiban. Ehhez persze még a CDU-nak is lesz egy-két szava.