Változó, néha hetente keres fel minket két-három új bérlő, máskor naponta. Három évvel ezelőtt az Anker közben nyitottunk meg, ott remekül teljesített az üzlet. A jelenlegi helyszínünk, a Ferenciek terén, elvileg kiemelten centrális hely – korábban hosszan működött itt egy dizájnlerakat, aztán butik és fodrászat egyben –, nemsokára be is fog futni, de erre picit még várni kell. Egyelőre komoly akadály a 7-es busz körül zajló építkezés. Így tér be az üzletbe naponta 300-400 vevő.
Eredetileg rendszergazda vagyok, nem üzletember – de azzá váltam. Semmi másra, az ötletre alapítottunk káeftét. Mielőtt belevágtunk, online piacfelmérést készítettünk. A visszajelzésekből úgy láttuk, az embereknek tetszene ez a dolog. Vagyis virtuálisan előre dolgoztunk, az üzlethelyiség még nem volt meg, amikor már használtunk Facebook marketinget. Az oldalon feltüntettük a bolt címét, sokan még el is mentek oda, hogy megnézzék. Egyszóval azt láttuk, hogy az ötlet bejön az embereknek. Ami a megtérülést illeti, jelenleg leginkább nonprofit módon működünk. Béreljük a helyiséget, amelyet kisebb egységekben tovább kiadunk. A bérlők nagyon olcsón jutnak hozzá az árusító helyhez, a legdrágább polcunk négy hétre 12600 forint. Adunk hozzá eladót, álljuk a rezsit. Az eladóink be vannak jelentve, nem szeretjük a jól bevált üzleti simisumit. Igen, volt már ráfizetéses hónapunk. Jelenleg nekem ez színtiszta szerelem.
Én nem Magyarországon születtem, és úgy látom, elég sokan élnek úgy, hogy nem akarnak változtatni azon, amit megszoktak. A fedett bolhapiac, a szervezettség, a polcbérlet mind újdonság, és Magyarországon elérni, hogy bármi, ami nóvum bejusson a köztudatba, komoly feladat. De ne legyünk igazságtalanok, a helyzethez hozzátartozik, hogy a fiatalok azért mások.
Mind a Facebook, mind a Google marketing eszközeit meglehetősen hatékonyan használtuk elég hosszan. Ha februárban átadják a Petőfi Sándor utcai zebrát, az nekünk hatalmas fellendülést hozhat, amit kifejezetten offline marketinggel fogjuk megtámogatni. Tehát most inkább kimegyünk az utcára.
Sok külföldi példát láttam, az igaz, és tetszettek is. Annak a kihívásnak is örültem, hogy Magyarországon nem létezett még az a műfaj, amire mi rámentünk. A Bolhapalotában ráadásul annyiban is speciális a helyzet, hogy dizájnereknek, kézműveseknek, sőt egész cégeknek is biztosítunk helyet. Az, hogy kínáljuk fel a bérlemény lehetőségét tervezőknek, hogy ne csak second hand holmit áruljunk, a hajdani üzlettársam vágya volt. Érdekes látni egymás mellett a két halmazt. Általában mindkettőből nagyon megy a két szélsőség, a nagyon olcsó, illetve a legdrágább. A vevők persze nem egyformák, nem lehet kiszámítani, melyek lesznek a sikertárgyak. Látunk olyan használt holmit, ami senkit sem érdekel, és néhány dizájncucc is ilyen. De az ellenkezőjére is innen is, onnan is van példa. Alapvetően talán elmondható, nálunk sem olcsóbbak a dizájner tárgyak, mint ha közvetlenül a tervezőtől rendeli meg valaki, de annál feltétlenül, mint amilyen áron más üzletekben kínálják.
Évekkel ezelőtt összevesztünk az üzlettársammal, egy időre be kellett zárni a boltot. Lehet, hogy kezd olvadni a jég. Ami a válságot illeti, nálunk nem volt jellemző. A forgalom hullámzik. Karácsonykor fellendül, rögtön utána visszaesik, hamarosan elkezd folyamatosan növekedni, nyáron a turisták miatt megint jobb a helyzet. Két és fél után már szép grafikonok rajzolódnak ki. Eddig minden évben a február volt a legrosszabb, 2013 telén viszont az önkormányzat úgy döntött, épp decemberben kell beállványozni a mi utcaszakaszunkat, ezért éppen karácsonykor nem lehetett elmenni a bolt előtt. Ezt nagyon megérezte a decemberünk, ezzel a mi legforgalmasabb időszakunkat agyonvágták. Beszéltem itt a közelben más üzletvezetőkkel is, mindenkinek forgalomkiesése volt. Így egészen kivételesen a január talán még jobb is lesz a bérlőinknek, mint a karácsony. Most nagyon bízunk a februári átadásban, akkor majd csinálunk kis propagandát az egyetemeknél, illetve kiteszünk az utcán egy táblát, amely a boltba invitálja a járókelőket.