Sem pozitív, sem negatív diszkriminációra nincs szükség

Saját tanácsadói és felkészítő programján 230 interjú alapján vont le következtetéseket a megváltozott munkaképességű emberek esélyeiről a RehabJob.

A program 2013 novembere és 2014 májusa között tanácsadással és képzéssel igyekezett minden segítséget megadni a fogyatékkal élőknek abban, hogy esélyes önéletrajzot írjanak, hogy felkészülten vágjanak bele az állásinterjúba, ha pedig megkapják az állást, sikeresen beilleszkedjenek a munkakörnyezetbe. A vidéken élők, illetve a bejárásban korlátozottak Skype-on csatlakoztak.

Fischer Zoltán, a program tanácsadója szerint Budapestet és néhány nagyvárost leszámítva kevés esélye van az elhelyezkedésre egy megváltozott munkaképességűnek. Sok embernek éppen nem a fogyatéka miatt reménytelen a helyzete, hanem mert a fogyatékosságával a lakóhelye környékén nem lehet munkát kapni, míg a nagyvárosokban óriási túljelentkezés van a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak hirdetett állásokra. A nyolc általánostól az egyetemi végzettségű kollégákig rengetegen pályázzák meg például ugyanazt a speciális raktárosi állást. A célzott álláshirdetések sokszor nem a képességeket, hanem a fogyatékosságot helyezik a középpontba, és ez téves irány. Fischer Zoltán szerint sokkal több speciális állást kellene érdemben elérhetővé tenni, hogy a megváltozott munkaképességűek is végzettségük, ne pedig fogyatékosságuk alapján pályázzanak.

Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője elmondta, probléma az is, hogy a vállalatok gyakran nem tudják vagy merik érthetően körülírva meghirdetni az adott állást, így a pályázó sem látja át, mi volna a feladat. Markos ezt úgy fejezi ki, mindenki söréttel lő és mindenre pályázik, hátha egyszer interjúra hívják. „Cégek munkatársaival beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy többnyire nem a HR-es kollégák és nem is azok állítják össze az álláshirdetést, akik majd a megváltozott munkaképességű munkavállalók főnökei lesznek” – véli Markos. – „Inkább átadják a feladatot a pénzügyes munkatársnak, az elsődleges cél úgyis az, hogy a rehabilitációs hozzájárulást ne kelljen fizetni. Ez is egy példa arra, hogy a pénzügyi ösztönzés önmagában nem elég, sőt félrevezető. De ugyanígy hozhatnám azt a példát is, hogy sem a pályázó, sem a vállalat nem tudja pontosan, hol és hogyan szerepeljen az önéletrajzban a fogyatékosság. Nem alakult ki a természetesség gyakorlata, ahol sem alul-, sem túl nem értékelik ezt az egyébként lényeges információt.”

A RehabJob bízik a hasonló jellegű programok folytatásában, a speciális helyzetű munkavállalók ezreinek elhelyezkedését segítené az érdemi felkészítés és tanácsadás. A cégek számára is jónéhány területen lenne mód előrelépni. Dobár Attila ügyvezető igazgató elmondta, a céljuk az, hogy a vállalatok ne kötelező feladatot, hanem lehetőséget lássanak a speciális foglalkoztatásban, mert pillanatnyilag túlságosan leegyszerűsítve kezelik a megváltozott munkaképességű foglalkoztatást. – „Ez persze abból is fakad, hogy az egészet a kevesebb járulék fizetése ösztönzi” – így az ügyvezető. – „De ha már úgy döntöttek a cégek, hogy foglalkoztatnak, akkor inkább várjanak el valódi teljesítményt, és adjanak ennek megfelelő fizetést. Sem pozitív, sem negatív diszkriminációra nincs szükség. Az elvégzett munka döntse el, hogy ki mennyit ér. Jelenleg talán az a leggyakoribb és egyben legrosszabb gyakorlat, amikor minimál bérért foglalkoztatnak speciális helyzetű munkavállalókat rugalmatlanul előírt feladatkörökben, márpedig félmunkaidőben 50 ezer forintos fizetésért még az egyébként jó munkaerő is elszegényedik és kiábrándul. Speciális munkaerő közvetítőként most azzal járulunk hozzá a szereplők jobb egymásra találásához, hogy a rehabjob.hu felületen speciális, a megváltozott munkaképességű munkavállalók igényeire szabott önéletrajz mintát tettünk elérhetővé. Ezek az önéletrajzok világosan és közérthetően feltüntetik, hogy melyek azok a speciális jellemzők és igények, amelyek a munkavégzést érintik” – mondta el Dobár Attila.