„Ezer szálon kötődöm a dizájnvilághoz, részben a blogom, részben pedig a MOME révén, ahol a dizájnelmélet mesterképzésén veszek részt, azonban egy ideje zavar, hogy minden munkám számítógéppel készül, és sosem születik belőlük semmi kézzel fogható,” kezdi Hoffmann Petra, a Tatz ideiglenes dizájntetoválás ötletgazdája és társalapítója.
A külföldi minták alapján meglévő ötletet – a felnőtteknek célzott, cool dizájnra épülő ideiglenes tetoválást – már dédelgette egy ideje, mire végül sikerült megtennie az első lépéseket a megvalósítás irányába.
„Mindig érdekelt a dizájnmenedzsment, irigyeltem azokat, akik saját termékeket állítottak elő, és pontosan tudtam, hogy az ember a saját dolgait tudja a legnagyobb erőbedobással csinálni” – emlékszik vissza a nem is olyan régi kezdetekre az alapító.
Már egy ideje kereste azt a partnert akivel a vállalkozást elkezdheti, amikor egy kiállításon meglátta Szendrey Gabriella munkáit. A megoldás tálcán kínálta magát. „Ugráltam örömömben, amikor megkaptam Petra levelét arról, hogy milyen tervei vannak,” mondja Szendrey Gabriella, aki amúgy rajong a tetoválás műfajáért, és pont azért nincs sajátja, mert nem tud dönteni a túl sok, a fejében lévő terv között.
Gabi egyébként autodidakta grafikus: eredetileg német-angol szakon végzett a bölcsészkaron, az utóbbi időben azonban már szabadúszó dizájnerként és illusztrátorként dolgozott. A Tatz igazi örömprojektként indult. Nem voltak sem rendszeres meetingek, sem szigorú határidők. Az sem meglepő, hogy mindkét alapító – mint a kreatív emberek általában – párhuzamosan három-négy másik munkában is benne volt az előkészítés hónapjai során.
„Fontos volt számunkra, hogy mindketten kedvtelésből foglalkozzunk ezzel” – mondja Hoffmann Petra. „Ebben a projektben ráadásul volt egy meghatározott, kulcsfontosságú momentum – az alkotás –, amit nem lehet nyomás alatt csinálni.”
Vállalkozói tapasztalata egyik alapítónak sem volt, így döntőnek bizonyult az, hogy hogy találják meg a hangot egymással, mennyire hatékony a közöttük lévő kommunikáció. Az ötletelés szóban-írásban folyt, majd a rajzokat Gabi készítette el.
„Nagyon hamar kiderült, hogy egy rugóra jár az agyunk, ráadásul egy olyan szerencsés területen kezdtünk dolgozni, aminek elég karakteres előzményei vannak, tehát mindketten pontosan tudtuk, hogy hogy néz ki egy klasszikus matróztetoválás,” mondja Szendrey Gabriella. A „hozzáadott értékeket” tekintve pedig tényleg sikerült inspirálniuk egymást.
A Tatz legnépszerűbb modellje a klasszikus tetoválások stílusában készült, egyszerre hintaló, egyszerre unikornis, aminek a feliratával „Keep on rockin’” az egészhez sikerült még egy humoros réteget hozzáadni. Az alapítók szerint ez a dizájn önmagában szimbolizálja, hogy mennyire jól sikerült több lépcsőben egymásra licitálva igazán jó terveket elkészíteniük.
Ahhoz persze, hogy a jó hangulatból és a vicces rajzokból néhány hónap alatt valódi üzleti sikerré érjen a projekt, sokkal több dologra volt szükség, mint inspirációra. „Mindkettőnknek elég sok tapasztalata volt a különböző tervezési munkákban, így elég sok kérdésre voltak kész válaszaink; ehhez még hozzájön, hogy a teljes kapcsolati hálónkat mozgósítani tudtuk,” mondja Szendrey Gabriella. Az ötletből a vállalkozás aztán organikusan, lépésről-lépésre alakult.
Azt, hogy hány dizájnnal induljanak, például a nyomdai paraméterek alapján döntötték el. Kezdetben kisebb méretben gondolkoztak, de az első próbák után azt látták, hogy a tervek túlságosan részletgazdagok, ahhoz, hogy kicsiben érvényesüljenek.
Végül a 7x7cm-es dizájn mellett döntöttek (az esetek többségében erre nem egy, hanem több ábra is ráfér), azt pedig, hogy 1-1 kollekcióban 4 ilyen lap kapjon helyet a nyomdai ív mérete határozta meg: erre ugyanis pontosan 5x4 ilyen lap fér rá. A webáruház július végi indulására tehát 5 különböző kollekcióval, kollekciónként 4 dizájnnal kellett elkészülniük.
Ugyanilyen „józan paraszti” logika alapján készültek el az első kalkulációk és a termékek árazása is. „Figyelembe kellett vennünk a bekerülési költséget – nyomdaköltség, a csomagolás költsége és minden járulékos költség – valamint azt, hogy hónapok óta minden tudásunkat és kapcsolatunkat belerakva dolgozunk a projekten” – mondja Hoffmann Petra.
Bár a fentieket nehéz számszerűsíteni, a konkrét pénzbeli befektetés – vagyis az első nyomatok ára – nem rúgott éppen csillagászati összegre: az első TatZ-tetoválások mindössze 300 ezer forintból készültek el.
„Ebből a szempontból nagyon szerencsés területen indultunk, hiszen a projektben egyelőre a lelkesedésen kívül minden kicsi” – foglalja össze Hoffmann Petra. Az első – egybehangzóan pozitív – visszajelzések után azonban most már el kell gondolkozni azon, hogy hogy lesz az üzlet valóban fenntartható és sikeres. Ahogy Szendrey Gabriella megfogalmazza: „hobbiprojekt, de azért mégiscsak pénzzel játszunk.”
Bár a Szigeten fejenként körülbelül 500-500 unikornist ragasztottak fel a vásárlóikra, azt, hogy a kezdeti sikerek az üzlet nyelvére lefordítva mit jelentenek, még csak most próbálják összerakni. „Annyira nem ezzel a részével voltunk elfoglalva, hogy még nincsenek számításaink,” mondja Gabi. Ugyanígy nem tudják azt sem, hogy pontosan hogyan tovább.
A két alapítót még rögtön az induláskor megkereste egy komoly angyalbefektető, de ezzel kapcsolatban vegyesek az érzelmeik. Egyrészt pontosan tudják, hogy egy igazi, „startup-tempójú” növekedéshez változtatniuk kéne a hobbiprojekt keretrendszerén, azonban nem kis részben pont ez a keretrendszer tette számukra szerethetővé a TatZ-ot.
„Meghallom azt a szót, hogy iroda, és nagyon rossz dolgok jutnak eszembe. Ha van rá mód, soha többet nem szeretnék irodában dolgozni” – mondja Petra, hozzátéve, hogy pontosan tudja: ha növekedni akarnak, akkor előbb utóbb alkalmazottakra, raktárra, és igen, irodára lesz szükségük.
„Egyelőre a pozitív visszajelzések és a hirtelen jött siker hatása alatt vagyunk – tanulnunk kell ezt az egészet” – foglalja össze Szendrey Gabriella. „Fő prioritásnak továbbra is azt tartjuk, hogy szeressük, amit csinálunk, és azt csinálhassuk, amit szeretünk. Nem utasítjuk el a „cégszerűbb” működést, de nem szeretnénk, hogy egy olyan energia jöjjön be ebbe a projektbe, aminek a hatása inkább nyomasztó és kontrolláló. A pénz önmagában nem motivál, az anyagi siker nem kárpótolna azért, ha megutálnánk egymást, vagy azt, amit csinálunk” – teszi hozzá Hoffmann Petra.