Hülye az a határ mellett élő svájci, aki nem az unióban vásárol be hétvégére, írja a Vice. Összehasonlításuk szerint az áfa visszaigényléssel együtt Németországban fél áron lehet megvenni az otthon szükséges árucikkeket. Az euró-frank árfolyamát praktikusan egynek számolják, de még így is inkább pénzt váltanak, autóznak és a határon sorba állnak.
Ez az első gyakorlati példa rá, hogy a túlértékelt deviza mennyire betehet egy gazdaságnak. Az olcsó bevásárlás jól hangzik, de mi lesz így a helyi boltokkal és az ott dolgozókkal? Vagy mi lesz a beszállítóikkal? Mi lesz a svájci vállalkozások alkalmazottaival? Nem csak azért lehet gond, mert a határ menti városokból átruccannak vásárolni, hanem mert a svájci GDP több mint 70 százaléka exportból származik. Épp ezért a cégeknek nagy versenyhátrányt jelent a kereskedésben, ha drága a frank.
Eddig a svájci jegybank folyamatosan nyomtatott frankot, hogy abból eurót vásároljon és ezzel tudta tartani az 1,2-es euró árfolyamot. Ezért van mára a svájci jegybanknak 480 milliárd dollárnyi devizatartaléka, ez a véletlenül megint csak a GDP 70 százaléka. Ez már ma is óriási pénztömeg, de csak egyre duzzadt volna a következő években, főleg az Európai Központi Bank kötvényvásárlásai után, amely eurógyengüléshez vezethet. Ez a svájci jegybankot még több euró vásárlására kényszeríthette volna.
Tavaly az euró gyengülése miatt a frank több mint 10 százalékot vesztett az értékéből a dollárral és több más fontos devizával szemben is. A jegybank tehát már úgy érezhette, hogy az egyre nagyobb toronyban álló euró sokkal nagyobb kockázatot jelent számára, mint amennyire a gazdaságot veszélyeztetné az erősebb frank.
Persze kérdéses, hogy az elszabadult frank mennyire árt majd a svájci gazdaságnak. Eddig biztos, hogy sokat profitáltak a jegybanki akciókból, emiatt nőhetett az amerikai és indiai export az elmúlt években, de a Financial Times beszámolója szerint a pénzügyminiszter úgy gondolja, hogy a gazdaság elbírja a 1,1-es euró árfolyamot is. Az euró árfolyam azért ilyen fontos, mert az export 56 százaléka az unióba megy, legfőképp az eurózóna tagországaiba.
A vállalatok vezetői ennek ellenére máris lépéseket várnak a kormánytól és adóváltozásokat sürgetnek, olyanokat, amelyekkel az erősebb frank mellett is versenyképesek maradhatnak. A kormány szerint azonban ezek a lépések még túl koraiak lennének, kivárnak.