Sosem találná ki, melyik a világ legsikeresebb vállalata

A népszerűtlen vagy akár botrányos, ezáltal alacsony névértékű részvény hosszú távon sokat hozhat

Vajon mivel foglalkozik a cég, amelyben egy ötven évvel ezelőtt befektetett dollár ma 6600-nál is többet ér?

Az első tippünk, hogy biztosan valamilyen forradalmi vállalkozás, legalábbis piacot teremtett, illetve vélhetőleg a 20. század legmeghatározóbb trendjét hozhatta, ha már az S&P 500 legtöbb cége esetében ugyanez az összeg alig 87 dollárig vitte volna.

A népszerűtlen vagy akár botrányos, ezáltal alacsony névértékű részvény hosszú távon sokat hozhat Forrás: AFP/Martin Oeser

De nem számítástechnikáról van szó, nem űrtechnológiáról, és még csak nem is a háromdimenziós nyomtatásról. Ez a vállalat az Altria, leánykori nevén Philip Morris. Igaz, dohányipari cég lévén teljesen külön ligába tartozik: növekedésben a szektor a többi iparág átlagának 165-szörösét hozza. És bár az elmúlt század másról sem szólt, mint tudományos haladásról és minden képzeletet felülmúlóan izgalmas innovációról, egyetlen iparág sem teljesített olyan jól, mint a dohányipar.

Pedig szinte társadalmi tabu

Igaz ez úgy is, hogy fél évszázada folyamatosan esnek a számai. Az Egyesült Államokban az ’50-es évekhez képest fele annyian gyújtanak rá szokásszerűen – 1981-ben évi 640, 2007-ben évi 360 milliárd szálat szívtak el az amerikaiak –, a Fókuszpont kutatása szerint 2013-ban Magyarország lakosságának 57 százaléka dohányabsztinens, további 22 százaléka pedig korábban dohányos volt, de leszokott. Míg húsz évvel ezelőtt nem lehetett moziba menni anélkül, hogy ne találkoznánk aznap este Marlboro Mannel is, ma már jószerivel filmet sem látunk, amelyben bárki rágyújtana. Nem botlunk hirdetésbe, nem gyújtunk rá játszótér közelében, az éttermekben csak kültéri hamutartókat találunk, és 2011 óta Magyarországon senki sem füstölög a megállókban sem.

A befektetők szeretik, akit mindenki utál

A Business Insider két okkal magyarázza, hogy enyhén szólva nehezített terepen is ilyen látványosan eredményes a dohányipar. Egyrészt ott az a faramuci igazság, hogy minden negatív érzelem – félelem, undor, utálat, felháborodás – kedvez a részvényeseknek. Sok befektető elvi vagy morális megfontolásból tartja távol magát a dohánygyártóktól, és jogi útra is gyakrabban terelődnek az ügyek, mint más ágazatokban. Ezért nem túl nagyok az elvárások a dohányrészvényekkel kapcsolatban. A profit nem jelenik meg a részvényárfolyamban, a tőzsdei alulértékelés nagy osztalékhoz vezet, ez pedig, főleg több évtizedes távlatban, jelentős megtérüléshez. Ezért, így a Business Insider, az egyik legbonyolultabb befektetési hüvelykujjszabály, de az egyik legerőteljesebb is, hogy a népszerűtlen márkák hosszú távon jövedelmezőek.

A másik, hogy a dohánygyárak nem igazán gondolkoznak innovációban. Az innováció izgalmas, mert termékben is, piaci viszonyokban is azt ígéri, hogy újdonságot hoz az életünkbe, viszont nagyon költséges. Ha nem jön be, óriási lehet a veszteség, ha viszont igen, évente kell magasabbra tenni a lécet. Az az Apple produktum, amelyikkel öt évvel ezelőtt tele volt a világsajtó, ma teljesen érdektelen. Soha nem múlik el annak kényszere, hogy folyamatosan, újra meg újra le kell nyűgözni a vásárlókat. És nagyon kicsi az esély, hogy ez 20-30-50 éven át folyamatosan fenntartható állapot. Az a cég, amelyik ugyanazzal foglalkozik, mint fél évszázaddal ezelőtt, bárkinek unalmas – kivéve a befektetőket. A fogkrém-, szappan- és dohánygyártók profiljuk szerint valóban érdektelenebbek sok – forma szerint mikrocégnek számító – startupnál, de sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy 50 év múlva is létezzenek, mint a széthájpolt vállalkozásoknak.