Ahhoz már szinte hozzászokhattunk, hogy az elmúlt években egyre magasabbra törő nemzetközi tőzsdeindexekről olvassunk a gazdasági hírek között a válság utáni talpraállásnak és a jegybankok pénznyomdájának köszönhetően. Persze ehhez kellettek a zéróra vágott jegybanki alapkamatok is, amelyek rég nem látott hozaméhséget és -vadászatot szabadítottak rá a befektetői világra, hisz ilyen környezetben szinte minden értékpapírt megvesznek, amin esély van hozamot elérni. Ezért is áramlott a pénz a tőzsdékre, durva felértékelődést okozva az árfolyamokban. Természetesen lehetne arról is elmélkedni, hogy mennyire indokoltak a mostani árazások, vajon lufifújásról van-e szó vagy minden úgy természetes, ahogy van. Egy dolgot viszont bizton ki lehet jelenteni: tombol a bika a piacokon, nagyon erős trendeket építve fel.
A 2009-es mélypontok után a magyar tőzsde is gyorsan kezdett magára találni, emlékezzünk csak vissza az Otp részvények kvázi 'mohácsi vészére', amikor is 2009 márciusában 1240 forint körül ütött mélypont a bankpapír, majd fél év alatt 6 000 forintig, 2010 tavaszára pedig 7 300 forintig lőtt ki az árfolyam. Még ekkoriban is a legjobban teljesítő tőzsdékhez tartoztunk az emelkedés mértékét tekintve, a BUX-index 150 százalékot meghaladó mértékben drágult az amerikai S&P500 index 2009. március 6-ai válságmélypontja után.
De aztán megtorpant a folyamat, köszönhetően a különféle szektoradóknak, a devizahiteles problémáknak, a forint gyengülésének, a kiszámíthatatlan gazdasági és jogi környezetnek köszönhetően. Egyszerűen emelkedtek az ország megítélést övező kockázatok, romlottak a vállalati teljesítmények.
Meg is lett az eredménye, hisz a magyar tőzsde teljesen kimaradt 2012-2013-tól kezdve a vezető nemzetközi tőzsdeindexek újabb szárnyalásából, sőt alulteljesítővé vált. Egyszerűen nem szerették a befektetők a magyar részvényeket, csak az állampapírokat a kedvező kamatkülönbözet miatt.
Ehhez képest a világi vezető tőzsdeindexei (S&P500, DAX, Nikkei) szinte szárnyaltak, 2015 áprilisára 200 százalék körüli vagy azt meghaladó mértékben emelkedtek az árfolyamok a már említett 2009. március 6-ai referenciaként használt válságmélyponthoz képest.
Aztán az idei évben megtörtént a fordulat. Persze kellett ehhez néhány fontos kormányzati bejelentés is, mint a devizahitelek kivezetése a rendszerből, a bankokkal való kiegyezés az Erste-EBRD-magyar állam megállapodás keretében (a bankadó csökkentése iránti elköteleződés), javuló hitelminősítői megítélés a bóvli kategória ellenére.
Nyilván amellett sem lehet elmenni, hogy van kellően magas gazdasági növekedés Magyarországon, folyamatosan többletet mutat a külkereskedelmi mérlegünk, az államadósság kontroll alatt van tartva, csökkennek az államadóssággal kapcsolatos kamatkiadások, stb.
Mindezek pedig jelentősen alulértékelt részvényárazásokkal párosultak, így szinte törvényszerű volt az alkalmazkodási folyamat. Összeállt a stratégia a külföldi intézményi befektetők sakktábláján, és elkezdték két kézzel venni a magyar részvényeket, meredek emelkedés hozva az árfolyamokban. A dátumszerű fordulópont érdekes módon a svájci jegybank pénzpiacokat megrengető lépéséhez kötődött, tudniillik a svájci frank küszöbének eltörléséhez, utána pedig mintha valami kolonctól szabadult volna meg a piac, új sebességi fokozatba kapcsoltak a részvények.
OTP
Nagy általánosságban elmondható, hogy a bankadó csökkenése, a devizahitelezéssel kapcsolatos bizonytalanságok megszűnése, az éledező hitelezés mind pozitív jel a bank számára. Az orosz és ukrán kitettségekkel kapcsolatos feszültségek is talán csökkentek.
A 7 400 forintos árfolyamtól húzható, öt éve tartó csökkenő trendből február elején tört ki a részvény 4 200 forint környékén, azóta szinte megállás nélkül emelkedett a 6 000 forintos magasságokba az ár. A következő nagyobb ellenállás 6 400 - 6 500 forintnál húzódik, ugyanakkor egy ilyen nagy emelkedés után nem lenne ördögtőlvaló, ha egy kis megtorpanást látnánk az árfolyamban.Lefelé az 5 500 forintos kisebb támasz, majd az 5 000 forintnál található erősebb támasz zóna, illetve az év eleje óta tartó meredek emelkedő trendvonal segítheti az árfolyamot.
Mol
Főleg a finomítói marginok javulása és az olaj ár emelkedése segíti a papírt, illetve egyre másra jelennek meg a felminősítések az olajpapír kapcsán, 17 000 forintos célárfolyamokat prognosztizálva.
A Mol is egy nagyon markáns emelkedésen van túl, ráadásul egyre több ellenállás tornyosul előtte. A hetes bontású grafikonon jól látható, hogy egy nagyobb csökkenő csatorna tetejéhez is ért az ár, ráadásul 15 460 forint környékén húzódik a 200 hetes mozgóátlag is. A hetes RSI indikátor is már 78-nál jár, erős emelkedő trendet mutatva. Lefelé támaszok: 14 400 és 13 800 forintnál találhatóak. Némi megálló, nagyobb oldalazás könnyen elképzelhető.
Richter
Talán ez a sztori áll a legerősebb lábakon, ráadásul a mindenkori csúcsokhoz viszonylag közel zajlik a kereskedés a részvényekkel. Ráadásul a vállalat egyik fontos készítményével, az Esmya-val kapcsolatban egyre jobb hírek látnak napvilágot. Az orosz piaccal és a rubellel kapcsolatos félelmek pedig kezdenek kiárazódni a részvényből.
Direkt a havi bontású grafikonon lesz szemléltetve a mozgás, mivel érdekes folyamatok zajlanak a papírban: egy szűkülő háromszögben zajlik a kereskedés az elmúlt 10 évben, amelyből könnyedén elképzelhető egy nagyobb kitörés, ami bőven az 5 000 forintos szintek fölé repíthetné az árfolyamot. Lefelé a 4 400 forint szint képezhet támaszt.
Magyar Telekom
A működés továbbra is rendben van, újra jöhet az osztalék 2016-tól kezdve, igaz a 3,7 százalék körüli osztalékhozam még nem annyira vonzó. Viszont a telekomadó csökkentésére beinduló spekulációk lassan kiárazódhatnak, mivel a kormányzat nem mutat hajlandóságot a teher mérséklésére.
Technikai kép alapján egy szép emelkedő trend rajzolódik ki előttünk az elmúlt másfél évben, sőt egy 380 - 385 forintos nyakvonallal egy fülescsésze alakzat is kialakult, melyből a célár 480 forint környékére mutat. Természetesen a 430 forintos szint erős ellenállást jelent, ezt mindenképp le kellene gyűrnie a részvénynek, hogy vonzó legyen a kép. Lefelé a 200 hetes mozgóátlag (400 forint), illetve a 380 forintos támasz szint nyújthat kedvező beszállási pontot.
BUX-index
A magyar tőzsdeindex a hosszas csipkerózsika álomból ocsúdva gyorsan kezdett bele a nemzetközi indexekkel szembeni lemaradásába, és szinte korrekció nélkül repült 7 000 pontot, a dobogó harmadik fokára küzdve fel magát a globális tőzsdék év eleje óta tartó teljesítményében. Az öt éve tartó csökkenő trendet játszi könnyedséggel hagyta maga mögött az index 20 ezer pont környékén, ugyanakkor a hetes RSI indikátor már 82-es értéknél jár, ami óvatosságra adhat okot. A következő nagy ellenállási zóna 23 500 - 24 500 között húzódik, lefelé viszont csak 21 200, illetve 20 000 pontnál vannak nagyobb támaszok.
Jól látható, hogy a piaci szereplők szinte ráugrottak a nyomott árfolyamszinteken lévő magyar részvényekre, és kvázi egy jelentős fundamentális fordulatot áraznak/áraztak be az elmúlt pár hónapban. Mi több, az emelkedésben jelentős forgalmak is megjelentek, amely megerősítheti az emelkedő trendet. Viszont nagyon gyorsan olyan szintekre jutottak el az árfolyamok, hogy egyre több jel utal arra, hogy egy időre megtorpanhat ez az eszement raliüzemmód. Ha lesz is korrekció, az arra lesz jó, hogy egy egészségesebb és fenntarthatóbb emelkedési szöget alakítsanak ki a részvények.
A magyar piac így a korábban referenciapontként használt 2009. március 6-ai válságmélyponthoz képest összesen 136 százalákos pluszt könyvelhet el. A blue chipek közül egyértelműen a Richter grafikonja mutatja a legbíztatóbb technikai képet, de ettől függetlenül itt sem érdemes elsietni a vételeket. A többi nagypapírban vélhetően nagyon sok beragadt pozíció halmozódott fel az elmúlt években, így ott elképzelhető egy folyamatos realizálási hullám.