A kormány mintha egy tollvonással akarná elintézni az egyre csak mélyülő Quaestor-ügyet, persze igyekezetük és céljuk egyértelmű: az ügyfelek helyzetét minél előbb valamilyen formában rendezni.
Ennek megfelelően még a héten törvényjavaslatot nyújt be a Fidesz az Országgyűlés elé, mely egy kártalanítási alap létrehozását célozza meg, ebből kimondottan a Quaestor-botrány során kötvénnyel rendelkezőket kártalanítanák 100 ezer eurós értékhatárig.
A benyújtott tervezett szerint mindenkit kártalanítanának, ez gyakorlatilag az összes károsultat, kb. 32 ezer embert érintene. Csak néhányan (Rogán szerint 73 ügyfél) esnének ezen értékhatár fölé, azoknak a 100 ezer euró feletti szintet veszteségként kell elkönyvelniük.
Aki figyelmesen és picit is értően figyeli az eseményeket, azokban rögtön az alábbi kérdések merülnek fel:
1. Miért a befektetési szolgáltatóknak kell helytállni?
Megint bebizonyosodott, hogy az állam a bankokra úgy tekint, aminek kellően elég mély a zsebe ahhoz, hogy mindig helytálljon. Ráadásul egy olyan sztoriban, amihez a teljes szektornak semmi köze sincs, csak annak a néhány rosszul működő és az emberek átverésére épülő brókercégnek, amelyek hosszú évek alatt súlyos százmilliárdokkal károsították meg az ügyfeleket. Miért kell bűntetni a tisztességesen működő cégeket? Miért nem a felügyelet szúrta már ki korábban ezeket a visszaéléseket, és lépett közbe időben, még a problémák elharapózása előtt?
Arról nem is beszélve, hogy a zár alá vett vagyonok könyv szerinti és piaci, likvidálható értéke köszönőviszonyban sincs. Lehet, hogy papíron 168 milliárdnyi vagyont lefoglaltak Quaestor-ügyben, de annak a piaci értéke lehet, hogy csak 10-40 milliárd forint vagy még annyi sem. Így a bankok alig fognak visszakapni pénzt.
2. A befektetések felelősséggel járnak, miért kártalanítanak mindenkit?
Aki szeretne a banki kamatoknál magasabb hozamra szert tenni, annak tisztában kell lenni azzal, hogy a nagyobb nyereség csak kockázatvállalással érhető el, azaz fennáll a lehetőség, hogy a befektetett tőkénknél kevesebb pénzt kapunk vissza, sőt akár az egész befektetésünk elúszhat. Ilyen szempontból semmi különbség nincs aközött, hogy ha valaki vállalati kötvényt, részvényt vagy más értékpapírt vásárol. Ráadásul tisztán le van írva, hogy a vállalati kötvény jellegű befektetések mögött nem áll semmilyen Beva vagy OBA védelem, az abba befektető ügyfél teljes kockázatot vállal, mégha az értékesítők vagy ügyintézők mást is mondtak korábban.
A mostani intézkedéssel megint csak azt sugallja a kormányzat az embereknek, hogy semmi gond nincs, vállalj nyugodtan nem átgondolt kockázatot, hozz nyugodtan rossz döntést, majd ha gond van, akkor jön az állam és megsegít. Kicsit hasonlít a devizahiteles problémára.
3. Mire terjed ki a kártalanítás?
A fentiekből kiindulva szintén adódik a kérdés, hogy csak a befektetett tőkére vagy a felhalmozott kamatokra is érvényes lesz a kártalanítás. Mert maga a tőkegarancia is aggályos ebben a helyzetben, de egy kockázatos befektetés esetén még a kamatokat is jóváírni? Ez nem lenne fair eljárás. Már a mindenkire kiterjedő 20 ezer euróig történő kártalanítás is aggályos, akkor a 100 ezer eurós még inkább.
4. Miért Quaestor specifikus lesz a törvény? Mi van a többi céggel?
Az elmúlt időszakban számos botrány pattant ki, például a Hungária Értékpapír esetében is szó van vállalati kötvényekről. Velük mi lesz?
De az elmúlt években volt egy-két olyan vállalati kötvénykibocsátás hazánkban, ami szintén nem sült el jól, mivel a cégek csődközeli helyzetbe kerültek. Az olyan kötvényt megvásárlókban vajon felmerül az a sarkallatos kérdés, hogy őt vajon miért nem kártalanítják? Hisz ő is kockázatot vállalt, hozott egy döntést és nem sült el jól.
De a Buda-Cash esetében is sok olyan ügyfél lehet, akiket átvertek, megtévesztettek, de lehetne még sorolni az ügyeket.
5. Mi van a felelősökkel?
Érthető, hogy égető kérdés a károsultak helyzetének rendezése, de közben folyamatosan tolódik a felelősségrevonás minden szinten. Nyilván fontos, hogy a felügyeleti jogköröket megerősítsék, de azért sehogy sem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy 10-15 éve zajlottak az átverések, és szinte senki nem lépett közbe. Mondhatni még szerencse, hogy január közepén a svájci jegybank piacokat megrázó döntése és a frank kezének elengedése hullámokat vert a Buda-Cash esetében, hisz anélkül lehet, hogy fény sem derült volna még egy ideig a csalásokra, és így a Quaestor sem bukott volna ki.
6. Ez egy újabb bankadó-féle sarc?
A kormány az Erste Bankkal és az EBRD-vel kötött februári megállapodásában ígéretet tett, hogy nem fog újabb terheket pakolni a pénzügyi szektor vállára (pláne nem egyeztetések nélkül), most pedig mégis valami ilyen körvonalazódik.
A Tv2 Mokka című műsorában is erről kérdezték a cikk íróját:
Hogyan tovább?
Várhatóan a kormány meg fogja szavazni a 'Quaestor-törvényt', de félő, hogy csak rendezetlen kérdéseket hagy maga mögött. Az pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy mindennek a pénzügyi szektor igya meg a levét. A kártalanítási rendezés megoldásába minden oldalnak szerepet kell vállalnia, ezt nem lehet megspórolni.
Az emberek fejében is rendet kell rakni és növelni kell a pénzügyi tudatosságot, felhívni a figyelmet a körültekintő befektetési döntések meghozatalára, a kockázatokat pedig mindenkinek a saját hatáskörébe utalni.
Az írás az író saját álláspontját tükrözi, A cikk lehet, hogy sokak szívében indulatokat kavarhat, mely érthető és elfogadható. Viszont ennek a botránynak más vetületei is vannak, melyeket szintén figyelembe kell venni, amikor megoldási javaslatokon kell dolgozni. Egy tollvonással nem lehet ezen ügyet kezelni, nem felmérve azt, hogy milyen káros következményei lehetnek.