A fellendülés révén jelentkező munkaerőkereslet-növekedés, illetve a főiskolák, egyetemek diplomás munkaerő-kibocsátása, a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás következtében nyíló olló új kihívások elé állítja a vállalatok HR munkatársait. A szakemberek szerint ezt két fontos váltás orvosolja.
A világ vezető munkáltatói márkaügynöksége, a TMP Worldwide tavaly készített felmérése szerint Amerikában minden második 30 éven aluli még ágyban, párnák közt kinyúl a közösségi oldalaiért, mielőtt egyáltalán felkelne. Minden negyedik álláskereső ugyanígy tesz. A Facebook-felhasználók 23 százaléka naponta több mint ötször megtekinti a profilját. Tóth Ákos, a BrandJob vezető tanácsadója szerint ennél ugyan gyengébb a vonatkozó magyar statisztika, de annyit kijelenthetünk, a munkaerőpiacon megkerülhetetlen tényező lett a közösségi média. Részben azért, mert ezeken a felületeken bármikor el lehet érni a célcsoportot, részben mert a cégeknek meg kellett tanulniuk közösségiül: „Hiába posztol egy cég a Facebookon, a LinkedIn-n vagy a Twitteren, semmit sem ér el, ha a tónus nem elég személyes és nem szólítja meg a lehetséges jelölteket – mondta Tóth Ákos. – A szöveges álláshirdetéseket alig tized annyian nézik meg, mint a szórakoztató, de tartalmas, „infotainment” típusú üzeneteket.”
Hadi László, a BrandJob ügyvezető igazgatója úgy véli, a cégeknek együtt kell élniük azzal, hogy az ipszilon generáció tagjainak a közösségi média lett az egyes számú tájékozódási forrás. Itt találkoznak a meghirdetett pozíciókkal, és innen is tájékozódnak arról, amelyik felkelti az érdeklődésüket. A híráradat miatt pedig nem elég egyetlen alkalommal találkozni egy ajánlattal. „Különböző időszakokban, több irányból kell megszólítani a célközönséget – magyarázza. – Ráadásul hiába érjük el a jelöltet, ha a cég neve nem sokat mond vagy nem is szimpatikus. A legjobb jelölteket többen is bombázzák ajánlataikkal, ilyenkor különösen fontos, hogy a jelölt fejében milyen kép is él a cégről.”
A közösségi média hosszútávon sem váltja ki a személyzeti tanácsadók tudását. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a fiatalok professzionális színvonalon tudják szakmai önéletrajzukat összeállítani és prezentálni, így a szükséges előszűréshez, a jelöltek tudásának valós felméréséhez szakértői tudásra van szükség. A cég imidzsét pedig úgy kell felépíteni, mint akármelyik menő divat-, sport- vagy technológiai márkát. Ahogy a fiatalok izgalmasnak látnak egy minőségi okostelefont vagy A-kategóriás biciklit, úgy kell vonzóvá, izgalmassá, menővé tenni a cég nevét, tehát a márkát.
1895-ben a John Deere traktormárka magazint indított az amerikai farmereknek, 1990-ben a Michelin kiadta az első Michelin Guide-ot – a márkaépítés mint sztárgyártás ötlete tehát egyáltalán nem új. A cél olyan vonzó vállalatkép megrajzolása, ahová a jelölt jó szívvel elszegődne. Mindennek kulcsa a hiteles történetmesélés, ami egyszerre szolgálja a vállalat bemutatását és a vonzó munkáltatói márka kialakítását.
„Ma már édeskevés egy munkatársat a kamera elé állítani, hogy elmondja: szeretek itt dolgozni – mondta Hadi László, a JobGroup részeként működő BrandJob ügyvezető igazgatója. – Olyan hiteles tartalmat kell létrehozni, amelyet össze lehet kötni az aktuális állásajánlatokkal. A cégarculat-építés így könnyíti meg a toborzási tevékenységet és csökkenti le annak költségeit. A hitelességet pedig úgy is növelni tudjuk, ha elérjük és megnyerjük magunknak a véleményvezéreket. Ha nekik megtetszik a hirdetésünk, még akkor is követni fogják és megosztják a híreinket, ha ők maguk éppen nem keresnek állást. A minőségi tartalom megosztásával ugyanis az ő pozíciójuk is erősödik a közösségükben.”