Nehezen haladnak előre a Görögország és a hitelezői trojka közötti tárgyalások, sőt számos esetben úgy érezni, mintha direkt egymásra várnának a felek, hogy ki bírja tovább, ki meddig tudja tágítani a kereteket. Az mindenesetre biztos, hogy június 30-án, kedden a görögöknek át kell utalniuk az IMF felé az aktuálissá váló 1,6 milliárd eurós hiteltörlesztést, már pedig elvileg üres az államkassza, így nehéz megmondani, milyen saját forrásból fizetnék ki a tartozást külső segítség nélkül.
Sőt, amiről még most is kevesebb szó esik, hogy
júliusban és augusztusban még az Európai Központi Bank felé is több mint 7,5 milliárd eurót kellene kifizetni tőke- és kamattörlesztés gyanánt.
Persze az EKB eddig is inkább az engedékenyebb oldalát mutatta, nem úgy, mint az IMF. Szóval Athénnak égetően szükséges lenne, hogy a saját maga szempontjából jó megállapodást kössön, és hozzáférhessen a korábbi mentőcsomagból fennmaradó 7,2 milliárd eurós lehívható részhez.
HozamVadász szerint nagyjából három alap forgatókönyvet lehet felvázolni: a görögök engednek és folytatódik a bizonytalanság (ha kapnak pénzt, akkor is csak ideiglenesen oldódik meg a kérdés), az EU enged, vagy senki sem rántja el a kormányt és falnak megyünk. De leginkább a görögök.
Első szcenárió
A görög vezetés félrerántja a kormányt - ez talán valószínűtlen, mivel ezzel majd' minden politikai tőkéjüket elveszítenék. Már csak azért is öngyilkosság lenne, mivel a friss felmérések szerint van vesztenivalójuk, ugyanis még mindig a választások idejéhez hasonló, erős támogatottságot élveznek.
Habár az elsődleges strukturális probléma megszűnni látszik (folyó fizetési mérleg kiigazítása a görög gazdaságban), a belpolitikai kérdések, valamint a mentalitás továbbra is változatlan.
Az erkölcsi kockázat mindig is ott lesz,
mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy épp a célegyenesben kezdtek el huzakodni a hitelezőkkel (két negyedéves GDP adat is pozitív volt a választások előtt).
Második szcenárió
Az EU végül enged, véget érnek a megszorítások, és Görögország végre felvirágzik. Legalábbis ők ezt hiszik. Amennyiben „megúsznák”, akkor a többi periféria ország is azt látná, hogy a farok csóválja a kutyát, és ők is engedményeket kérnének. Ha nem is egyből, egy-két választás után, amikor kitolódnának a politikai irányok a szélsőségek felé.
Harmadik szcenárió
Államcsőd lesz.
A piaci bizonytalanság lezárása érdekében talán a legjobb, sokkterápiás megoldás.
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a betétkivonások miatt az elmúlt hónapokban az EKB közel 90 milliárd eurót adott a görög bankrendszernek, értéken aluli fedezet mellett. A jelzáloglevelek és mögöttes ingatlanok kérdése még érdekes lehet ebből a szempontból.
Államcsőd esetén valószínűleg még a görögök is jobban járnának, hisz lenne egy csomó kimenekített eurója a lakosságnak, amivel fogyasztani, beruházni tudnának. Ha ez eurózónából is kilépnek (bár ehhez kéne egy népszavazás, ami megint elhúzhatja a dolgokat), akkor ráadásul ez egy felértékelődő tőke lenne, a devizakeresztek a külső strukturális problémákat is segítenék kordában tartani, valamint pénzt is tudnának nyomtatni. Az „inflációs” adó rendkívül jól jöhet egy olyan gazdaságban, ahol máshogy nem lehet adót emelni.
Egy biztos,
a folyamatos bizonytalanság nem csak a piacokat sújtja, de a görög lakosságot és a gazdaságot is.
HozamVadász azt veti fel, ha ő görög közalkalmazott vagy nyugdíjas lenne, akkor a fogyasztását a minimumon tartaná, hisz még azt sem tudná, fog-e kapni fizetést vagy nyugdíjat a következő hónapban. Az így megtakarított pénzt pedig hová lehetne rakni? A bankba, ami csődbe megy, majd beváltja drachmára, és korlátozza a kivétet? Egy biztos, a görögöknél most legalább párnacihát kifizetődő gyártani.
De akkor mi jöhet azután, hogy a görög válság elcsitul?
A fennforgó gazdaság csupán az EU GDP-jének 2 százalékát teszi ki, ráadásul a korábbi, 2011-12-es válság után a külföldi bankok és nemzetközi hitelezők jóval óvatosabb módba kapcsoltak, így a görög kitettség még ennél is alacsonyabb. Arról nem is beszélve, hogy a 2 százalék nem fog lenullázódni, csak egy recesszió jön benne.
A fertőzés veszély így alacsony
- írja HozamVadász.
Emellett a napokban megjelenő májusi és júniusi beszerzési, illetve hangulati indikátorok mind pozitív trendet mutatnak, a hitelkibocsátások évekig tartó csökkenő trendje után májusban 0,5 százalékos növekedést mutattak éves alapon.
A kontinens és a gazdasági övezet kilátásai stabilak, a részvénypiacok értékeltsége alacsonyabb, mint a világ többi vezető tőzsdeindexe esetében.Természetesen görög csőd esetén jöhet még korrekció, de hosszútávon egyelőre kevés olyan dolgot látni, ami az emelkedés ellen szólna. Szinte.
De ha a piaci mozgásokat nézzük, akkor már igen. Egy ilyen szemüvegen keresztül euró szkeptikusságot és kockázatkerülő (risk-off) hangulatot lehetett látni. Utóbbi természetes velejárója egy ilyen helyzetnek, előbbi azonban túlmutat a görög problémán. A periféria országok és német kötvényhozamok közötti különbség tágulása az elmúlt pár hétben jó példa erre.
Úgy tűnik, hogy a befektetők uniós szempontból kedvezőtlen kimenetelre számítanak.
A kedvezőtlen az lehet, ha a görög hangulat átterjed az olaszokra, portugálokra, spanyolokra, és ők is engedményeket, könnyítéseket kérnek. Ezt már nem bírná el az Európai Unió költségvetése, és könnyen a zóna lazulásához, akár felbomlásához vezethetne.
A hangulat terjedése azonban egy görög csőd esetében is elkerülhető, amennyiben Athén még az eurózónából is kikerülne. A megmaradt zónát ez épp erősíthetné, hiszen a recesszióba süllyedő Görögország elvenné a többiek kedvét hasonló kezdeményezésektől.
Azt szinte biztosan ki lehet jelenteni, hogy Európa nagy politikusai félrekezelték a görög válságot, hisz az évek múlásával csak egyre nagyobbra duzzadt a görög államadósság. Ráadásul most már az európai adófizetőket terheli leginkább egy esetleges adósságelengedés vagy csőd, míg 2012 előtt leginkább a nemzetközi pénzügyi szektornak kellett volna helyt állni. Most már nehéz bármit is csinálni, mert az újabb mentőövek, hitelek csak kútba dobott pénznek számítanak, nem is beszélve arról, hogy a görög társadalmon egyre nehezebb lesz bármit is keresztül vinni, leginkább megszorítások formájában.