Úgy tűnik, Barry Eichengreen közgazdász beállt azon neves szakemberek - Soros, Krugman, Reich, Stiglitz – sorába, akik sokkal jobban aggódik az euró jövője miatt, mint a legtöbb európai döntéshozó. Ő ezt azzal magyarázza, hogy az euró előkészítésének, megszületésének első pillanatától éberen figyelték az európai pénzügyi-gazdasági-politikai fejleményeket. És most azt kell tapasztalni, hogy "a kilencvenes években tett negatív jóslataink „bejönni” látszanak. Boldogabbak lennénk persze, ha nem lett volna igazunk" - mondta Eichengreen az Alapblognak adott interjúban.
Arra figyelmeztettünk, hogy Európa számára – bármennyire szeretne különbözni az Egyesült Államoktól – a monetáris unió ügyében nincs más út, mint az, amit az USA is bejárt. Hosszú távon képtelenség fenntartani közös pénzt bankunió, költségvetési unió és politikai unió létrehozása nélkül.
Ennek megfelelőenbankunióhoz kellett volna kapcsolni a közös kötvénykibocsátást. Ennek jele sincs Európában. Számunkra, amerikaiak számára – saját történetünkből kifolyólag – ez az egyik legfontosabb lecke, amit meg kellett tanulnunk. Közösen fenntartott igazi európai költségvetési unióról gyakorlatilag már nincs szó, a politikai unió pedig megmarad egyesek álmának - érvelt a közgazdász.
Az utóbbi hetekben, hónapokban kimondottan súlyosbodott a helyzet. Korábban elképzelhetetlen fundamentális jelentőségű szembenállások alakultak ki a vezető országok: Németország, Franciaország és Olaszország, továbbá az északi és a déli eurózóna-tagok között. Amit pedig Görögországgal tesznek, az szinte javíthatatlan morális, politikai-gazdasági károkat okozhat.
Az európaiaknak a lehető legrövidebb időn belül két lehetőség közül kell választaniuk:
1. Időben visszalépnek, de határozottan. A nemzetállamokra, azok kormányaira, parlamentjeire bízzák a költségvetések rendbetételét, az adósságok leépítését. A politikai unió ügyét pedig leveszik a napirendről. Ez a verzió kockázatos, hiszen a nemzetállamok – összeurópai ellenőrzés nélkül – hajlamosak a teljes elszakadásra, az intézményesített csalásra, korrupcióra.
2. Most elindulni az igazi, az amerikai értelemben vett költségvetési és politikai unió irányába.
A közgazdász borúlátóan jellemezte az eurózóna jelenlegi helyzetét:
Az eurózóna tehetetlenség állapotában leledzik.
"Schäuble német pénzügyminiszter mini monetáris uniót hozna létre néhány észak-, északnyugat-európai országgal közösen. Olasz kollégája viszont történelmi szükségszerűségnek tartja a jelenleg létező eurózóna tagjai közötti totális unió mielőbbi megalkotását. Cameron brit miniszterelnök viszont – igaz, a szigetország nincs is benne az övezetben – visszatérítené az uniót egy kölcsönös előnyökre épülő gazdasági csoportosulássá. Ilyesfajta kiúttalanságot sejtető helyzetben nem volt Európa 1957 óta, amikor elhatározták az unió beindítását” – mondta Eichengreen az Alapblognak adott interjúban.
Nem számít semmi jóra az épp mentőcsomagra váró Görögország esetében a közgazdász.
Ha bennmarad és végrehajtja a megszorításokat, akkor gazdasága még mélyebb recesszióba zuhan; ha kiszáll, akkor az életszínvonal az évtizedekkel ezelőtti szintre süllyed, a munkanélküliség minimálisan 30 százalék körül stabilizálódik”
– vetítette előre a 300 milliárd eurós (92,7 ezer milliárd forint, azaz az éves magyar GDP háromszorosa) adósságspirálba keveredett Görögország sorsát.
A Grexittel kapcsolatban Görögország benntartása mellett szavazna. Ez talán a kisebbik rossz összeurópai szempontból - vélekedett a szakember.
Barry Eichengreen úgy véli, hogy az európai döntéshozók rossz úton indultak el, akiktől könyörületességet és szolidaritást kér, különben újabb krízis vár a már sokat megért földrészre.
A gazdag európai országok, pénzügyi intézmények ugyanannyira felelőtlenek voltak és ennek megfelelően bántak a hitelezéssel, mint a görögök.
A felelősség közös, a megoldásnak is közösnek kellene lennie és a nagyvonalúságon, a sérelmeken való túllépéseken kellene alapulnia.
„A sanghaji tőzsdét úgy találták ki, úgy működtetik, hogy az nem válhatott a globális tőkepiacok részévé."
A részvényárfolyamok ottani zuhanása nem izgalmas a mi szempontunkból.
– világít rá a szakember, aki nem kínai tőzsdekrach begyűrűzésétől tart, hanem magától a kínai gazdaság lassulásától, amellyel számos európai ország és az Egyesült Államok is szoros kereskedelmi kapcsolatban áll.
A közgazdász nem osztja azok nézetét, akik szerint ez a lassulás majd megáll az évi 6-7 százalékos szinten. A dinamika azt sugallja, hogy ha a 10-12 százalékos GDP-növekedés relatíve gyorsan 7 százalékosra tudott szűkülni, akkor a 7 százalékos bővülés lemehet akár 3 százalékosra is - hangsúlyozza az elismert szakember.
Eichengreen arra figyelmeztet,
ha az ázsiai ország gazdasága ilyen vészes ütemben lassul, akkor egy újabb globális pénzügyi válság kirobbanása már csak idő kérdése.