A görögök robbantották szét a német-francia egységet

Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő

Vége annak az időnek, amikor Németország és Franciaország egymásrautaltsága vitte előre Európát. A legújabb görög válság miatt jól látszanak a törésvonalak - írja a Marketwach elemzője.

Áthidalhatatlan szakadék keletkezett Európa két vezető állama, Németország és Franciaország között a görög válság kezelése miatt, írja elemzésében David Marsh, a Marketwatch publicistája. Szerinte a szakítás egyik jele, hogy a német kormány szerette volna elérni Görögország - legalább ideiglenes - kilépését az eurozónából, míg a franciák határozottan ellenezték azt. Görögország végül maradhatott, de felvetés már önmagában elég lehet ahhoz, hogy ez az állapot ne tartson sokáig - írja Marsh. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter ráadásul azóta is szinte naponta elmondja, hogy szerinte csak a görög kilépés, azaz a Grexit lehet a jó megoldás.

Új szövetségek

Az elemző szerint Németország nemcsak gazdasága miatt magabiztos, hanem azért is, mert a közös pénz használata miatt átalakultak a szövetségek Európában.

A balti térségtől Szlovéniáig az eurót használó volt szocialista országok mind Németország és a pénzügyi konzervativizmus, azaz a szigorú, kemény megszorításoktól sem visszariadó gazdaságpolitika oldalára álltak.

Nem véletlen: ezek a gazdaságok erősen függenek a németek teljesítményétől, azaz ami a németeknek jó, az nekik is jó - és ez fordítva is igaz.

Audi-gyár Győrben is van, bár Magyarország nem eurót használ. Fotó: Bielik István - Origo

Ezzel a blokkal szemben ott áll Franciaország, amelynek elnöke újra és újra kísérletet tesz egy megszorításellenes koalíció összekalapálására.

"A következő hónapokban valószínűleg ismét felerősödnek Francois Hollande erőfeszítései, és a politikai-gazdasági folyamatok alakulásától függően Spanyolország és Portugália akár szorosabbra is fűzheti a szövetséget Franciaországgal"

- írta a Marketwatch elemzője.

A választók is beleszólnak

Hollande ugyanakkor kettős szorításban van. A szocialista párti elnök ugyanazzal a problémával kénytelen szembenézni, mint a német baloldal vezére, Sigmar Gabriel. A görögök mellett kiállni ugyanis nem kifizetődő egy választáson - Merkel eddig legalábbis csak szavazatokat szerzett a szigorral.

Hollande kevesebb mint két év múlva néz ismét választások elé, ami tovább ronthatja a német-francia viszonyt. Ha a görög mentőcsomaggal kapcsolatban még idén nyáron újabb problémák merülnek fel - ami szinte biztosan elkerülhetetlen -, Németország megint keménykedik majd, ami pedig a déli államoknak nem fog tetszeni. Hollande pozíciója annyira látványosan gyenge volt a legutóbbi brüsszeli tárgyalásokon, hogy muszáj következő alkalommal erősnek mutatkoznia, ha a választók szemében nem akarja elveszteni tekintélyét. Ha ugyanis gyengének látszik, növeli a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen, esetleg egy visszatérésre vágyó Nicolas Sarkozy esélyeit - írja Marsh.

Párizs, 2015. július 6. Francois Hollande francia elnök fogadja Angela Merkel német kancellárt a párizsi államfői rezidencia, az Elysée-palota bejáratánál 2015. július 6-án. A két vezető válságtanácskozást tart, mert az előző nap a nemek győztek a Görögország nemzetközi hitelprogramjáról tartott népszavazáson. (MTI/EPA/Etienne Laurent) Forrás: MTI/EPA/Etienne Laurent

A színfalak mögött régóta hűvös Németország és Franciaország viszonya.

A Marketwatch publicistája szerint a német politikusok és köztisztviselők új generációja éppen mostanában lép színre, ők pedig magabiztosabbak, türelmetlenebbek és kevésbé tisztelik a régi politikai szabályszerűségeket, mint idősebb társaik. "Schauble annak ellenére az egyik leginkább franciabarát német politikus, hogy görög-ügyben képviselt álláspontjával rendszeresen kiveri a biztosítékot a szomszédban" - írja Marsh.

Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter kemény álláspontot képviselet Görögországgal szemben, még nyilvánvalóbbá téve a Németország és Franciaország közötti törést Forrás: Reuters

Nem tudni, mi jön

Ezeket a folyamatokat elnézve felmerül a kérdés, hogy mi volt az a ragasztó, ami az elmúlt 25 évben ezt a két országot összetartotta? A publicistának erre is van egy megfejtése: az álca. Franciaország az erős Németország barátságának köszönhetően rejthette el a világ elől, hogy valójában mennyire gyenge, míg Németország a franciák háta mögé bújva tudta kivédeni a kritikákat, amelyek a túlzott erősödése miatt érték.

Az utolsó bekezdésben ezt írja Marsh:

ez a hideg számításon alapuló érdekközösség többé nem tűnik érvényesnek. Hogy mi jöhet ezután, az megjósolhatatlan."