„Azt mondták, kapunk egy papírt, amivel 72 órát maradhatunk Szerbiában, utána tovább kell állnunk” – mondja a szíriai menekült férfi. A kordonra támaszkodik, úgy beszélget velünk, hátulról lökdösik, ahogy az egymásnak szorult menekültek helyezkednek a tűző napon.
A kordon egy sátorhoz vezet, ott kezdik regisztrálni a szerb hatóságok az országba érkezett migránsokat. A sátor egy ideiglenes menekülttáborban van, a menekülttábor Presevóban, néhány kilométerre a szerb-macedón határtól. A tábort körülbelül két órával azelőtt nyitották meg, hogy odaértünk.
A sátorban a menekülteknek először egy mágneskapun kell keresztülmenniük, utána orvosi vizsgálat következik. Ha ezen túlestek, útjuk egy következő, nyitott sátorhoz vezet, ott innivalót kaphatnak, ha kérnek. Aztán az adminisztráció jön a közeli épületben (korábban talán művelődési ház lehetett):
felveszik az adataikat, ujjlenyomatot vesznek tőlük, végül megkapják a papírjukat.
A szerb hatóságok mindent külön-külön állomáson végeznek. A folyamat végén a menekültek sátrakban pihenhetnek meg.
A kordonnál a férfi azt mondja,
ő és a csoportja Németországba tart.
Hogy milyen útvonalon? Magyarországon és Ausztrián keresztül. Kérdeznénk még tőle, de a szerb rendőrök eltessékelnek a kordontól, mert az ott már lezárt terület.
A tábor belépési pontján néhány százan lehetnek, akik nem állnak sorba, azok a földön ülnek csoportokban. A legtöbben Szíriából érkeztek vagy Afganisztánból, néhányan afrikai országokból, és főleg Németországba tartanak, de van, aki Írországot tűzte ki végső célpontként.
Az egyik fa alatt hűsölő csoportban hatan-heten vannak, ők is Szíriából jöttek. Kérdezzük tőlük, nehéz volt-e elhagyni az otthonukat, de a kérdést sem értik, és nem azért, mert nem beszélnek angolul: csak annyit válaszolnak, otthon háború van. Azt mondják,
Szíriából menekül mindenki, aki tud, csak az öregek és a betegek maradnak.
25 éve nem volt ilyen súlyos a helyzet
Szíriában 2011 tavasza óta dúl a polgárháború. Jelenleg a kormány erői, a lázadók, a kurdok és az Iszlám Állam állnak egymással szemben az ország területén, a legnagyobb részt az Iszlám Állam ellenőrzi. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jelentése szerint a polgárháború miatt már 11,6 millió embernek kellett elhagynia az otthonát, közülük 7,6 millióan Szírián belülre, 4 millióan külföldre menekültek, ez a szám 10 hónappal ezelőtt 3 millió volt. A Főbiztosság szerint az elmúlt 25 évben egyszer sem fordult elő, hogy egyetlen konfliktus miatt ennyi embernek kelljen elmenekülnie. A legtöbben Törökországban keresnek menedéket, ott már 1,8 millió szíriai menekült él.Magyarországon keresztül akarnak Nyugat-Európa felé továbbmenni, arról tudnak, hogy a magyar kormány kerítést akar építeni a határra, szomorúan csóválják a fejüket.
Tudják, hogy a kerítés még nincs kész, de ha kész lenne, akkor is Magyarország felé indulnának.
Vannak azért olyanok, akik Horvátországon és Szlovénián keresztül mennének nyugatra, de ezt az opciót csak kevesen említik. Talán mert a határ nagy része a Duna mentén van, a folyón nehéz átkelni.
A szerb rendőrség buszokkal szedi össze a menekülteket a határ mentén, és viszi őket Presevóba. De igazából vinni sem kell őket, mennek maguktól. A Presevóba vezető úton egy pár fős csoporttal találkoztunk, ők tőlünk kérdezték, merre van a rendőrség. Igazából régi ismerősök voltunk, a görög-macedón határ görög felén már összefutottunk velük, szűk egy nappal korábban.
Szíriából jöttek ők is, Görögországba csónakokkal keltek át, azt mondták még a görög határnál, hogy ezer dollárt fizettek fejenként az átkelésért. A kerítésről hallottak,
azt kérték tőlünk, mondjuk meg a kormányunknak, sőt az uniónak, legyenek kedvesebbek.
A görög-macedón határ előtt nem csak velük, de egy sokkal nagyobb csoporttal is találkoztunk, körülbelül százan lehettek. Épp a határnál voltak, azért nem mentek át, mert a túloldalon macedón rendőrök posztoltak. A rendőrökkel a határkőnél beszélgettünk, azt mondták, erre a csoportra figyelnek, de hogy ki megy át a határon fél kilométerrel lejjebb, arról már fogalmuk sincs. Ahhoz, hogy az egész határt őrizni tudják, több ezer, több tízezer rendőrre lenne szükség.
„De ezek is csak estig lesznek itt” – tette hozzá az egyik.
A sötétben eltűnnek mind, tízen-húszan maradnak, azok bevárják a következő csoportot,
hogy el tudják nekik mondani, mi a helyzet.
A menekültek egyébként szinte éheznek az információra, és nagyon tartanak attól, mi vár rájuk út közben. Akikkel szóba elegyedtünk, szinte mindenkinek el kellett mondanunk, mit tudunk a szerb és a magyar eljárásokról, és amikor indulni készültünk, még egyszer külön odajöttek hozzánk érdeklődni. Sokan hallottak arról, hogy Magyarországon nem fogadják szívesen a menekülteket.
A legjobban arra voltak kíváncsiak, milyenek a rendőrök Szerbiában és Magyarországon.
Nyugatra tartanak
A menekültek legtöbbje nem áll meg Európa délkeleti országaiban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2014 végén Görögországban bő 42 ezer menekültet és menedékkérőt tartottak nyilván, Szerbiában 270 ezret, de ebből 220 ezer belső menekült volt. Magyarországon 19 ezer regisztrált menekült vagy menedékkérő volt, ezzel szemben Németországban 455 ezer, Franciaországban 310 ezer.A szedett-vedett tábor határral átellenes végén az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet egyik csapata dolgozott éppen. Elmondták, hogy
leggyakrabban légzőszervi betegségeket és hólyagos sebeket kell kezelniük, amik a rengeteg gyaloglás miatt alakulnak ki.
Amikor a szervezet tolmácsa erről beszélt, az orvosok épp asztmagyógyszert adtak egy talán 6-7 éves kislánynak, aki a szüleivel állt sorba.
A csapat kimondottan a határ menti területen dolgozik, azt mondták, vannak olyan napok, amikor több száz menekülttel találkoznak. Más napokon csak néhány tucattal. Az Orvosok Határok Nélkül 2014 végén jelent meg a Balkánon, kimondottan azért, hogy a Nyugat-Európa felé tartó menekülteknek nyújtson segítséget. Jelenleg két csapatuk dolgozik Szerbiában, három pedig Görögországban, a szigeteken és a macedón határon.