Eddig elképzelhetetlen volt az, ami Törökországban készülődik

Tovább vívják ádáz csatájukat a török választásokon legjobb teljesítményt nyújtó pártok, amelyben az eddig hatalmon lévő kormánypárt minden esélyt megragad, hogy elkerülje a bukást, ugyanakkor már alakulófélben van egy lehetséges szövetség. Könnyen lehet, hogy a nyár elhozza a török politikai paletta megújulását, habár a kulisszák mögött a korábbi nagyhatalmú elnök a visszatérést tervezgeti.

Új szelek fújhatnak a török politikában

A június első hetében megtartott választásokon az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a szavazatok 40,9 százalékát, vagyis 258 mandátumot tudott megszerezni a török parlamentben. Ez 18 hellyel kevesebb, mint amire szüksége lett volna az egyedüli kormányalakításhoz. Erre 2002 óta nem volt példa, hisz az AKP azóta egyedüli kormányzó erőként vezeti az országot.

Az AKP 40,9 százalékos (258 mandátum) eredménye után a másik befutó a Köztársasági Néppárt (CHP) lett 25 százalékkal (132 mandátum), míg a harmadik helyen a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) végzett 16,33 százalékkal (80 mandátum). A kurd kisebbség képviseletét ellátó párt (HDP) történelmi tettet hajtott végre, hisz a négy évvel ezelőtti 6 százalékos eredmény után most 13,07 százalékot értek el jelöltjeik, így először ugrották meg a 10 százalékos bekerülési limitet.

Az eredmények tudatában már akkor egyértelművé vált, hogy az eddigi kormánypárt, és főesélyesnek számító AKP (Erdogan elnök pártja) nyert ugyan, de egyedül nem tud kormányt alakítani. Ezzel pedig – amennyiben nem sikerül egy partnert találni, aki koalícióban, vagy kívülről segíti a kormányzást – elég sokáig politikai patthelyzet alakulhat ki, aminek a végén november körül előrehozott választások lennének, újabb bizonytalansággal.

A politikai patthelyzetek pedig a török történelemben általában alacsonyabb gazdasági növekedéssel, és nagyobb kockázati prémiummal és így alacsonyabb értékeltséggel jártak.

- írja korábbi elemzésében Fundman.

Beindult a politikai sakkjátszma

Bár hivatalosan még csak most indul a koalícióépítésre kijelölt 45 nap, a négy párt kezdi kimutatni a foga fehérjét - írja legfrissebb blogbejegyzésében Fundman.

A kezdeti ellenzéki koalícó ötlete hamar szertefoszlott. A nacionalisták határozottan kizárták, hogy a kurdokkal bármiféle közös platformra kerüljenek, legyen szó egy hármas koalícióról, vagy akár egy kívülről támogatott kisebbségi kormányról. A kurdok ugyanakkor (akik az AKP leváltásával kampányolva jutottak be) az AKP-tól határolódtak el. Így két eshetőség maradt:

1) Nagykoalíció az AKP és CHP között
2) AKP – MHP koalíció

Az AKP a második verziót szeretné, főleg, mivel a szavazóik ezt szeretnék a leginkább, és két párt képviselői is közelebb állnak egymáshoz ideológiailag. Azonban úgy tűnik, hogy a nacionalista MHP-sok egyrészt feltételül szabják, hogy leálljon a kurd békefolyamat, másrészt Erdogan erejét is megnyirbálnák, sőt akár vizsgálatot is indítanának ellene. Egyelőre az látszik, hogy inkább ellenzékben maradnának, mint hogy gyengébbik koalíciós partner legyenek.

Forrás: 123rf.com

Nagykoalíció jöhet?

Emiatt az első verzió tűnhet járható útnak. Főként látva, a CHP meglehetősen konstruktívnak mutatkozik. Lemondanának a miniszterelnöki posztról, beérnék a 2013-as korrupciós ügyek vizsgálgatásával, de olyan mélyre azért nem ásnának (az üzleti köröket nem, csak az akkori minisztereket vizsgálnák).

Egyébként pedig az AKP által kidolgozott, de folyamatosan halogatott reformcsomag kivitelezése sincs ellenükre,

ráadásul a soraikban tudják (gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes jelöltként) Kemal Dervist, a “legendát”, aki korábban a 2000-es évek elején a gazdasági válság során levezényelte a stabilizációt, és máig elismert közgazdász. A piacok nyilván imádnák ezt a megoldást - állítja Fundman.

A megegyezés mellett szól még további pár dolog:

• a közvéleménykutatások szerint a pártok támogatottsága nem változott érdemben a választások óta, úgyhogy egyelőre nem érdeke senkinek az újabb szavazás,
• a már megválasztott képviselőknek sincs igazán ínyükre ismét belekezdeni a kampányolásba, főleg, hogy saját zsebből fizetik a költségeket,
• szeptemberben és októberben lesz az AKP és CHP kongresszusa és a mostani vezetők sokkal sikeresebben indulnának az újraválasztásért, ha sikerül összehozniuk egy koalíciót,
• Davutoglu (AKP) és Kilicdaroglu (CHP) egyaránt kompromisszumkész figurák

A török miniszterelnökre, Ahmet Davutoglu-ra nehéz döntések várnak Forrás: AFP/Adem Altan

Szerdán arra is esély volt, hogy már meg is teszik a kezdőlépéseket, sokan arra gondoltak, hogy az új házelnök megválasztásakor az AKP jelét is adja az első gesztusnak, és a CHP jelöltjét, a legidősebb képviselőt, az AKP-sekkel és személyesen Erdogannal is nagyon jó kapcsolatban lévő Baykalt választják meg. Méghozzá úgy, hogy az AKP-sek átszavaznak. Ez nem történt meg, és

emiatt valamelyest csökkent a koalíció esélye, de legalábbis még nincsen megegyezés.

- elemzi a helyzetet Fundman.

Ez zavart jelent a fent felvázolt optimista sztoriban, de az is lehet, hogy nem kell túl sok mindent mögé gondolni, és az AKP egyszerűen csak nem akarta még kijátszani a lapjait, és fent akarta tartani a nyitottságot az MHP felé is. Nemsokára kiderül.

Mit szól mindehhez Erdogan, az elnök?

Mert abban továbbra is biztosak lehetünk, hogy nem fog könnyen belenyugodni a háttérbe szorulásba. Erről is több teória kering:

• Mivel az újabb választások esetén az AKP-nek gyakorlatilag nincsen veszítenivalója, ha pár százalékot tudnának javítani a támogatottságon (leginkább a nacionalista MHP-s szavazók elrablásával), vagy a HDP hibázik egyet és beesik a 10%-os küszöb alá, máris nyert helyzetbe kerülhetnek.
• A nagykoalíció sem feltétlenül bukás számára, mert a CHP nem annyira agresszív az elszámoltatásban, így a börtönt elkerülheti, és simán kivárhatja (akár pár évig is), amíg repedések keletkeznek a koalícióban és egy alkalmas pillanatban visszatérhet.

Vajon tényleg meginog Erdogan elnök lába alatt a talaj? Forrás: EPA

Addig sem vesztegeti az időt, a héten azzal borzolta a kedélyeket, hogy

a katonai vezetők ellenkezése dacára az elnöki jogkörével élve, de ebben az átmeneti időszakban azért kissé necces módon harci erőket vezényelt a szír határhoz,

fent tartva a jogot, hogy szükség esetén beavatkozzon az eseményekbe, megakadályozandó egy független kurd állam létrejöttét. Még elég képlékenyek az események, de az világos belőle, hogy nem szívesen válik meg a címlapszereptől és szeretne továbbra is hatalmi tényező maradni.

Milyenek a piaci reakciók?

Röviden úgy lehetne leírni a helyzetet, hogy a piac visszatért a választások előtti szintekhez, a török líra pedig még egy kicsit erősebb is volt az elmúlt hetekben, mint a többi fejlődő. Azaz koalíciószag van a levegőben.

Fundman június közepén még helyi forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az AKP-n belül egyre több törésvonalat látni, ráadásul Erdogan elnök pozíciója is gyengülhetett. Ha ez valóban így van, akkor

a nyár elhozhatja a török politikai paletta megújulását, ami nemcsak a demokráciában élni akaró török embereknek, hanem a török gazdaságnak és a befektetőknek is egy hosszú távú pozitívum.

Fundman szerint a török piac egyébként alapvetően mind a kilátásokat tekintve, mind értékeltségileg rendben van, és mostani fékezettebb gazdasági növekedés az infláció csökkenésével és a külső stabilitás erősödésével fog járni. Ez pedig a török állampapíroknak, és az azzal együtt mozgó szektoroknak (bank és ingatlan) lehet egy jó környezet. De a hosszan elnyúló tárgyalássorozat és egy esetleges patthelyzet csak a piaci bizonytalanságot növelné.

Az istanbuli tőzsdeindex mozgása az elmúlt egy évben Forrás: Investing.com, Investor.hu

A török líra, a magyar forint, a lengyel zloty, a román lej, az orosz rubel és a dél-afrikai rand teljesítménye az euróhoz képest az elmúlt egy hónapban Forrás: Stooq.com, Investor.hu