Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Részben a technológiai fejlődésnek köszönhető, hogy a fiatalok többsége magabiztosabb egy mérnök-, informatika-, természettudomány- vagy matematikadiplomával a kezében, mint bölcsész végzettséggel. Magyarországon pedig bevett szokás cikizni a bölcsészeket, mondván, hogy ők a büfészakosok, akik majd a Mekiben fognak hamburgert árulni. A Szilícium-völgyben azonban kifejezetten menő mostanában a bölcsészdiploma, a nagy techcégek két kézzel kapkodnak a humán végzettségűek után.
A LinkedIn nyomon követi a különböző egyetemek végzett hallgatóit, miután a munkaerőpiacra lépnek. A Northwestern Egyetemen például 62887 hallgató szerzett diplomát az elmúlt évtizedben, és ebből 3426 költözött a Szilícium-völgybe, hogy megtalálja álmai munkáját. Csupán 30 százalékuk dolgozik mérnökként vagy informatikusként, többségük pedig olyan állást szerzett, amelynek köze sincs a technológiához: értékesítéssel, marketinggel, oktatással, üzletfejlesztéssel és termékmenedzsmenttel foglalkoznak. Ők persze nem is mérnöknek tanultak, hanem pszichológia, történelem, szociológia vagy pedagógia szakosak voltak az egyetemen.
Steve Jobs 2010-ben azt mondta, hogy a technológia csak akkor lehet igazán jó, ha művészettel ötvözik. „Az Apple DNS-ében is benne van, hogy a technológia önmagában nem elég. Bölcsészettudománnyal és humántudományokkal kell párosulnia ahhoz, hogy igazán lenyűgöző eredményt kapjunk” – mondta az Apple alapítója, aki nincs egyedül ezzel a hozzáállással. Ha megnézzük a nyitott pozíciókat a Szilícium-völgy legnagyobb cégeinél, akkor is azt látjuk, hogy a technológiai tudás nem minden.
Az Uber jelenleg több mint 400 marketingszakembert és kapcsolattartót keres, míg mindössze 168 mérnököt.
Bár a Facebook első embere maga is mérnök, a cég 225 nyitott pozíciót hirdet értékesítőknek és üzletfejlesztőknek, és csak 146 szoftverfejlesztőre van szüksége. Bár ennyiből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, az látszik, hogy hiába az ambiciózus programozók, akik meg akarják váltani a világot, ha nincsenek mellettük kollégák, akik kapcsolatot teremtenek az üzleti partnerekkel és a felhasználókkal.
Az OpenTable asztalfoglaló szoftver példája jól mutatja, hogy miről is van szó. Egy kaliforniai mérnök, Chuck Templeton hozta létre a kilencvenes évek végén. Ekkor még színtiszta technológiáról volt szó, amely lehetővé tette az online asztalfoglalást az éttermekben. Évekig nem is volt ennél több, mivel az éttermek nem tudtak a lehetőségről, sem arról, mit hozhatna nekik a konyhára. A kétezres évek elején azonban Templeton és csapata már valami többre vágyott.
Értékesítőket kezdtek el alkalmazni, és meg is lett az eredménye: 2008-ra több mint tízezer étterem használta a szoftvert. Tudták azonban, hogy ha hosszú távú együttműködéseket szeretnének, akkor jobban oda kell figyelni az éttermek menedzsereinek igényeire és jó kapcsolatot kell velük ápolni. Ehhez külön alkalmazottakra voltak szükség, akik értik, miért hasznos a szoftver, és ezt érthetően el is tudják mondani. A szolgáltatásnak túl kellett lépnie azon, hogy automatikus eszköz legyen azért, hogy elérje és megnyerje a célközönségét. Ma 14 mérnök és 137 nem technikai ember dolgozik a csapatban, az OpenTable-t pedig 32 ezer étterem használja.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) két professzora, Erik Brynjolfsson and Andrew McAfee nemrég megjelent The Second Machine Age (A második gépkor) könyve olyan képet fest a nem is távoli jövőről, amelyben
a rutinmunkákat gépek végzik, az emberek pedig azzal foglalkozhatnak, amihez a legjobban értenek: kreatív ötletekkel és nem automatizálható feladatokkal.
Egyre automatizáltabb a szoftverfejlesztés folyamata: egy mobilapp összerakásához ma már kevesebb időre és szakemberre van szükség, mint 5-10 évvel ezelőtt. A nem technológiai oldal viszont egyre több munkaerőt igényel, például nem mindegy, hogy hogyan néz ki az alkalmazás és mennyire könnyű használni. Ennek a változásnak a szelét érezzük, amikor azt látjuk, hogy napjainkban nem technológiai szakemberek töltik be az állások felét a techcégeknél. Bár ezek az emberek nem értenek magához a technológiához, azt tudják, hogy mit jelent a cégnek, mit jelent a felhasználóknak, és hogy hogyan változtatja meg az emberek mindennapjait.
