Az erős eurózónán belüli kereslet és a kedvezőbb költségvetési politika jótékony hatással lehet a 19 országot tömörítő közös valutaövezet gazdaságára, ami akár 1,75 százalékos reál GDP növekedést jelenthet - állítja elemzésében a világ egyik legnagyobb alapkezelője, a Pimco. a Reuters.
A Pimco szerint, ha az infláció szintje mindössze 1,25 százalékig kúszik a mostani nulla körüli szintről, akkor elkerülhetetlen lesz az EKB részéről az eszközvásárlási program kiszélesítése, vagyis havonta 10 milliárd euróval kell kipótolni a kötvényvásárlásokra szánt keretösszeget. A másik megoldás a jövő szeptemberi határidő kitolása 2017-ig.
Az Európai Központi Bank kész beavatkozni, ha a várakozásoknál alacsonyabb marad az infláció"
- nyilatkozta a Mario Draghi, a központi jegybank elnöke szerdán a Wall Street Journal szerint.
Az európai jegybank közép távú inflációs célja továbbra is 2 százalékon áll, és úgy tűnik, hogy a jelenleg uralkodó deflációs hatások miatt még jó ideig nem kerül lőtávon belülre a cél. Éppen ezért szorgalmazza egyre jobban a piac, hogy lépnie kell az EKB-nak.
A jegybank idén márciusban kezdett a közel 1100 ezer milliárd eurót kitevő eszközvásárlási programjába, mely során minden egyes hónapban 60 milliárd euró értékben vásárol az euróövezeti tagállamok kötvényeiből egészena 2016 szeptemberéig. Az eddigi és az esetlegesen kibővülő keretösszeg azt jelentené, hogy
a jegybank az eurózóna GDP-jének közel 10 százalékát kitevő pénzt pumpál a gazdaságba, ami igen jelentős összeg
- mondta Andrew Bosomworth, a Pimco ügyvezetője.
A fenti QE-program és a negatív reálkamat igen erőteljes monetáris fegyver, és az elmúlt 6 hónapban számos változást hozott a gazdaságban, bár az is igaz, hogy a bevezetése után csak rövid ideig tudott csökkentőleg hatni a kötvényhozamokra, mivel április óta jelentős mértékben emelkedtek az állampapír-piaci hozamok. A gazdasági növekedés jelei ugyan látszódnak Európában, és a bankok esetében is végéhez közelít a válság óta látott erőteljes mérlegalkalmazkodás, illetve hitelleépítés, de az érdemi infláció továbbra is csak leányálom, mint ahogy a fejlett országok túlnyomó többségében.
A veszélyzónaként emlegetett egy százalék alatti infláció a befektetések hiányában csaphat vissza.
A kínai gazdaság vészes lassulása és más feltörekvő országok küszködése mellett az amerikai és a brit kamatemelés is elmaradt. Ahogy a külső nyomás egyre növekszik az európai jegybank vállán, annál nehezebb tartania magát eredeti elképzeléséhez, hogy a nulla százalék körüli inflációs szintet felhúzza az ideálisnak tartott 2 százalékos közép távú inflációs célhoz.