A világgazdaságnak szüksége van a kínai gyerekekre

Young Chinese kids sing a song at a kindergarten in Yongnian county, Handan city, north Chinas Hebei province, 20 March 2014. China has begun a nationwide inspection of schools after an expose in the past week of private kindergartens feeding medicine to thousands of young kids without authorisation. The scandal has angered parents and uncovered a problematic practice. The Health Ministry has ordered local governments to inspect schools, particularly kindergartens, to see if they are giving medicine to pupils illegally, the China Daily reported.

Komoly visszhangokat váltott ki a világban, hogy Kína megváltoztatta a népesedéspolitikáját, és feloldotta a nagyjából 35 éve fennálló szabályt, miszerint a családok csupán egy gyereket vállalhatnak. Elsőre talán meglepő lehet, hogy a gyorsjelentési szezon kellős közepén, az olajár viszontagságai közepett és az európai menekültválság mellett miért pont a kínai gyerekpolitika kavart ekkora port, de a kérdés mélyére nézve látszik, hogy a döntés az elkövetkező évtizedek egyik legfontosabb problémáját vetíti előre.

Miután az elmúlt időszakban a kínai piaci turbulenciák és a gazdasági növekedés lassulásával kapcsolatos aggodalmak igencsak érezhető vihart kavartak a világgazdaságban, a szokásosnál is nagyobb figyelmet kaptak a Kína jövőjéről szóló hírek. A mostani népességpolitikai döntés pedig nem csupán a nagyhatalom gazdasági pályáját érintheti, de kihatással lehet a világ legnagyobb vállalataira is. Ráadásul arra is felhívja a figyelmet, hogy fontos demográfiai fordulóponthoz érkezett a világ.

Egy döntés és a háttere

Az egy gyerek politikája bármennyire is furcsának tűnik, egyáltalán nem volt értelmetlen a maga korában. Az 1950-es és 1990-es évek között Kína lakossága ugyanis durván megduplázódott, és 1,2 milliárd főre emelkedett. Az intézkedés hatását azonban jól mutatja, hogy míg 1980-ban 969 milliós volt a populáció, addig 2013-ra 1,35 milliárdos – derül ki az ENSZ és a Világbank adataiból. Ami itt érdekes, az a növekedési ráta. Míg 1980-ban a mutató 1,2 százalékos volt, addig 2013-ban már csak 0,5 százalékos, ami viszont alacsonyabb, mint az amerikai 0,7 százalék és az indiai 1,2 százalék.

Állami direktíva alapján alakult ki az egy gyermekes családi modell Forrás: AFP/Frederic J. Brown

A kínai határozat, hogy a családok két gyereket is vállalhatnak (ez korábban csak különleges esetekben volt lehetséges) egyértelműen köthető ahhoz, hogy a kínai gazdasági növekedés szignifikáns lassulást mutat. A harmadik negyedévben Kína 6,9 százalékos GDP-bővülést jelentett, vagyis hat éve először csúszott 7 százalék alá. A lassulás pedig valószínűleg tovább folytatódik, miközben évtizedekig a kínai óriás volt a világgazdaság motorja – írja a MarketWatch.

Gazdasági csapás

A számok mélyére nézve azonban az is látszik, hogy mindez miért érdekes a népességpolitika szempontjából. A kínai munkaképes korú (15 és 64 év közöttiek) lakosság ugyanis csúcsra ért, vagyis a növekedés lassulásával a munkaképes korúak mediánja is csökken. Mindeközben pedig a 14 éves vagy fiatalabb populáció aránya is süllyed, ami egyre komolyabb munkaerő-piaci problémát jelenthet Kínának.

Drámai változás állhat be a kínai munkaképes korú lakosság nagyságában (szembe állítva az USA-val) Forrás: MarketWatch

Hogy ennek mégis milyen hatása van, azt jól mutatja, hogy

a munkaerő szűkössége következtében 2100-ra 1 milliárdra csökkenhetne a kínai népesség

a jelenleg nagyjából 1,4 milliárdos szinten stabilizálódott szintről – mondta Alaistair Chan, a Moody’s Analytics közgazdásza a MarketWatch publicistájának még a döntés előtt. Egy ilyen pálya pedig 5 százalékra vághatná vissza a kínai növekedést 2030-ig, és Dél-Korea útjára lökhetné Kínát, melyet gyors fellendülés, majd pedig stabilizáció jellemez, miközben a jövedelmek és az egy főre jutó GDP jóval az amerikai szintek alatt áll be.

A Moody’s egyébként azzal számolt, hogy a kínai éves kibocsátás 2050-re elérheti a 32 ezer 700 milliárd dollárt, ami még mindig alatta van az amerikai 34 ezer 400 milliárdnak.

A munkaerőpiac problémái pedig további lemaradást jelenthetnének az ázsiai óriás számára.

Csapdába esve

A gazdasági növekedés és a népesség közötti összefüggéseknek van egy különleges oldala is Kínában. A legfontosabb kínai városokban ugyanis brutálisan magasak az ingatlanárak, így csupán elég kevés fiatal pár engedheti meg magának, hogy nagyobb családot vállaljon – hangsúlyozza Joel Kotkin, a kaliforniai Chapman University professzora a Forbesban megjelent írásában. A dolog iróniája, hogy az elmúlt időszakban éppen a kínai ingatlanbumm gyakorolt kiemelkedő szerepet a kínai növedekésben.

Zsúfoltság és drágaság a sanghaji belvárosi ingatlanpiacon Forrás: Imaginechina/Weng Lei

Ráadásul

a világon sehol nem tapasztalható olyan ingatlanár emelkedés a jövedelmekhez képest, mint a legnagyobb kínai városokban.

A The Economist tavaly kimutatta, hogy a lakásár/jövedelem arány Sencsenben 20, míg Hongkongban 17 volt, de Pekingben is meghaladta a 15-öt. Ez pedig akkor igazán döbbenetes, ha azt nézzük, hogy a számok 50-100 százalékkal múlják felül az olyan szuperdrága városok mutatóit, mint San Francisco, Vancouver vagy Sydney.

Nem véletlen tehát, hogy az olyan kínai nagyvárosokban, mint Sanghaj vagy Peking a termékenységi ráták a valaha mért legalacsonyabbak között vannak. Vagyis – jelzi Kotkin – ha mindez így folytatódik, a kínai hatóságok már akkor is örülhetnek, ha a fiatal nagyvárosi családok legalább egy gyereket vállalnak.

Üzleti hatások

Miközben az idei év első két negyedévét az olajár és az erős dollár tematizálta a vállalatok számára, a harmadik negyedévben úgy tűnik, Kína a legfontosabb kérdés. A már említett részvénypiaci turbulenciák és a növekedéssel kapcsolatos aggodalmak miatt a harmadik negyedéves gyorsjelentési szezonban az amerikai vállalatok eddig több mint 70-szer említették Kínát – derül ki a MarketWatch kimutatásából. Ezzel szemben az idei első és második negyedévben 10 és 20 között mozogtak az említések.

Egyre többet emlegetik Kínát az amerikai vállalatok a gyorsjelentések során Forrás: LPL Research, Bloomberg

Kína „népszerűsége” mögött egyszerűen az áll, hogy az amerikai cégek az energia, a fémek, a bányászat, a vegyipar, az acélipar és az autógyártás területeiről már régóta szoros kapcsolatban állnak a kínai gazdasággal. Napjainkban azonban egyre többen kötődnek az ázsiai országhoz többek között az éttermi, kiskereskedelmi vagy médiavállalatok, illetve a diverzifikált technológiákban utazó társaságok közül is. Ennek köszönhetően pedig növekvő számú vállalat van kitéve (nem csak az USA-ban) a kínai gazdaság ciklusváltozásainak.

Már pedig Kína óriási átalakuláson megy keresztül, a korábbi exportvezérelt gazdaság egyre inkább próbál átállni a fogyasztás alapú társadalomra. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, hisz az elmúlt években is jelentős lépéseket tettek ebbe az irányba, de egyes elemzések szerint akár további 20 évre is szükség lehet a kívánt állapot közeli szint eléréséhez. Nyilván ebben nagy segítséget jelenthetne a korábbi születésszabályozás feloldása is.

Változó gondolkodás

A kínai népesedéspolitika változásának mélyén mindazonáltal nem csupán gazdasági folyamatok és megfontolások állnak. Ahogy Kotkin is hangsúlyozza, a döntés egy szemléletváltást is tükröz a demográfiához való viszonyulásban. Amíg ugyanis

az elmúlt fél évszázad egyik fő témája a túlnépesedés volt (különösen Ázsiában), addig napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az elöregedő társadalmak

– annak ellenére is, hogy például Afrika szubszaharai részén ma is probléma a születési ráták és a kapacitások viszonya.

Kelet-Ázsiában és Európában napjainkban a legfontosabb problémák közé tartozik a csökkenő munkaerő és születésszám, illetve a rohamos elöregedés. Kotkin éppen ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a friss kínai döntés egyik legfontosabb globális hatása az lehet, hogy jelentős szemléletváltást vetít előre a következő évtizedek népesedésről folyó vitáiban.