A gazdasági társaságoknál mára napi gyakorlat, hogy a behajtási költségátalányról lemondó nyilatkozatot kérnek és kapnak partnereiktől. Számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ezért kötelezettségként kell a fizetésre kötelezett könyveiben rögzíteni. Mivel a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelem tényével beáll, ez nemcsak akkor, szükséges ha a költségátalányra jogosult azt ténylegesen követeli.
„A hatályos szabályok szerint a behajtási költségátalánytól eltekinteni vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározni nem lehet, de
a jogosult a költségátalány iránti igényéről lemondhat, elengedheti azt
” – mutat rá Gábor Gabriella, a MAZARS szenior auditmenedzsere. Hozzátette, hogy ha a jogosult nyilatkozatban lemond a behajtási költségátalány összegéről, akkor a kötelezett ennek összegét kivezetheti a kötelezettségek közül, és – ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik – rendkívüli bevételként mutatja ki.
Az október 7-éig hatályos hivatalos álláspont szerint ezen a ponton egy érdekes jogi anomáliával szembesültek a cégek. A gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedése ugyanis az illetéktörvény szerint nem illetékköteles, de a kötelezettet 30 napon belüli bejelentési kötelezettség terheli, ami ebben az esetben is fennállt. Az NGM-NAV október 7-én kiadott közös szakmai állásfoglalása azonban, mindenki megelégedésére, másképp gondolja ezt.
Az adóhatóság és a minisztérium indoklása szerint a késedelemhez kapcsolódó jogkövetkezmények – azaz a késedelmi kamat és a behajtási költségátalány – megítélésekor nem lehet eltekinteni az alapügylet vizsgálatától, ezért
az elengedés nem minősül a Ptk. 6:235.§ szerinti ajándékozásnak, hanem visszterhes üzlethez kötődő engedménynek,
amiből az következik, hogy nem is vonatkozhat rá az illetéktörvény.
A most közzétett NAV álláspont azt is kimondja, hogy a jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány elengedésekor, hanem üzletpolitikai, szempontok alapján hozza meg ezt döntést. Ezért aztán az ebből következő vagyonszerzés nem tartozik az illetéktörvény hatálya alá, azaz bejelentési kötelezettség sem terheli az ügyletet.
A MAZARS szerint a NAV iránymutatása legfeljebb csak enyhíti a behajtási költségátalányhoz kapcsolódó adózói terheket.
A behajtási költségátalány önmagában is növeli a vállalkozások adminisztrációs terheit,
pedig nem ez volt a jogalkotó szándéka” – állítja Gábor Gabriella. A szakember szerint jelenleg nincs más lehetőség, mint a jogszabályok maradéktalan betartása, hiszen ellenkező esetben súlyos következményeket kockáztatnak a gazdálkodók.
Már a MAZARS is találkozott olyan célzott NAV ellenőrzésekkel, amelyek során olyan támogatásban részesülő cégeket vizsgáltak, amelyeknél a támogatás feltétele a pozitív adózás előtti eredmény volt. Ez a feltétel pedig a behajtási költségátalány lekönyveltetése után nem teljesült, így előfordult, hogy egy vállalkozás emiatt veszítette el a támogatási jogosultságát.