Egyetlen cég sem jelentkezett arra a programra, amelyben pénzügyi támogatást ígértek azoknak a kis- és közepes vállalatoknak, amelyek vezető pozícióba neveznek ki nőket, ismerte el a japán munkaügyi minisztérium. A programot 2014 áprilisában indították, és 280 millió forintnyi jent szántak rá.
Sok cég szerint a program feltételei túl szigorúak voltak, írja a Quartz.com. A jelentkező cégeknek azt kellett volna vállalniuk, hogy legalább 30 órányi oktatást biztosítanak a dolgozóiknak a nemi egyenjogúság fontosságáról. A nők foglalkoztatására vonatkozó célszámokat maguk határozhatták volna meg. A minisztérium azt nyilatkozta, egyszerűsíteni fogják a követelményeket, és több pénzt ajánlanak majd.
Japán miniszterelnöke, Abe Sinzó azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a vezető pozíciók 30 százalékát nőknek kell betölteni (ez most 8 százalék).
Japán gazdaságának komoly problémát okoz a társadalom elöregedése és az egyre kevesebb munkaerő,
a miniszterelnök szerint a nők jelentik Japán legrosszabbul kihasznált erőforrását.
Egész Ázsiában a japán nők munkalehetőségei a legszűkebbek. Ráadásul
a japán férfiak vesznek részt a legkevésbé a házimunkában az összes fejlett ország közül.
A japán nők 70 százaléka legalább egy évtizedig nem dolgozik az első gyermeke megszületése után, ez az arány az Egyesült Államokban csak 30 százalék.
A helyzet az amerikai vállalatok vezetésében sem rózsás, derül ki a Leanin.org és a Mckinsey tanácsadócég közös felméréséből. A vezető beosztású férfiak általában olyan pozíciókat töltenek be, amelyekben közvetlen felelősségük van a vállalat működésében, míg a nők jellemzően a működést támogató feladatokat látják el a személyzeti és jogi osztályokon, írja a Fastcompany.com.
A vizsgálat tanúsága szerint a nők előrehaladását két tényező fékezi. Az egyik az, hogy már középszinten kevésbé kerülnek a legnagyobb felelősséggel járó pozíciókba, ezért később szűkülnek az előrelépési lehetőségeik. Annak a valószínűsége, hogy egy nő a cég közvetlen menedzsmentjében előrelépjen, szintről szintre egyre kisebb.
A másik, hogy
a nők kevésbé ambiciózusak, mint a férfiak.
Középvezetői szinten a nők épp annyira vágynak az előléptetésre, de felsővezetői szinten ez a törekvésük egyre csökken. A megkérdezett nők különböző okokat mondtak arra, miért nem vágynak a hierarchia csúcsára: nem akarják a pozícióval járó állandó stresszt és nyomást, illetve nem akarnak a család és a munka közt egyensúlyozni.
Az, hogy van-e gyerekük, vagy sem, nem befolyásolta a nők válaszait. És a magabiztosság sem hiányzott belőlük, a nők épp annyira gondolták, hogy sikeresek lennének felsővezetői pozícióban, mint a férfiak, és a munkatársaik támogatásában is pont annyira bíztak.
A nők előrejutását nehezítheti, hogy nem érzékelik a lehetőségek meglétét. Ugyan a cégek háromnegyede azt nyilatkozta, hogy a nemi egyenjogúság fontos számukra, a dolgozóknak csak a fele gondolta így. A férfi dolgozók 70 százaléka szerint fontos a nemi egyenlőség, de csak 12 százalékuk gondolta úgy, hogy a nőknek kevesebb lehetőségük van, mint a férfiaknak.
A jelentés tanácsokat is megfogalmaz az egyenjogúság előmozdítására, többek közt a következőket:
A vállalatoknak megéri több nőt alkalmazniuk, ha másért nem, a hűségük miatt, ez is kiderült a kutatásból. A nő alelnökök 20 százalékkal kisebb valószínűséggel hagyják ott a munkáltatójukat, mint a férfiak. Magasabb pozíciókban a nők már 50 százalékkal kisebb valószínűséggel váltanak, mint a férfiak.
Magyarországon a felsővezetői körben egyértelmű a férfiak túlsúlya, és ez mit sem változott az elmúlt 10 évben, olvasható a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentésében, amiben a legutóbbi népszámlálás eredményeit elemzik. Ráadásul
a vezető beosztású nők nagy része a közigazgatásban vagy valamilyen közszolgáltatásban dolgozik,
a férfiaknál ez az arány sokkal alacsonyabb.
A nők majdnem 40 százaléka alkalmazottként dolgozik szakképzett irodai, kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozásokban, 20 százalékuk az alsóvezetői és alsó szintű értelmiségi, hivatalnoki munkakörben. A nők tömörülése 10 év alatt valamelyest súlyosabb is lett, írja a KSH, a férfiaknál viszont egyenletesebb az eloszlás, ráadásul a változás a kiegyenlítődés irányába mutat.
Egy olyan terület van, ahol a nők dominálnak: az alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok csoportjában 70 százalék a részesedésük.