Vissza a földre – a közgazdasági Nobel-díj margójára

Angus Deaton Nobel-díj
US-British economist Angus Deaton answers a question during a press conference after winning the Nobel Prize for Economics at Princeton University in Princeton, New Jersey, on October 12, 2015. Deaton won the Nobel Economics Prize for groundbreaking work using household surveys to show how consumers, particularly the poor, decide what to buy and how policymakers can help them. AFP PHOTO/JEWEL SAMAD
Vágólapra másolva!
Élénk szakmai diskurzust indított el, hogy a Princeton Egyetem skót származású professzora, Angus Deaton kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat. Jóllehet alap esetben a legfrissebb Nobel-díjas kiléte a szűk szakmán kívül nem sokakat érint, a 2015-ös díjazott mégis izgalmasabb az átlagosnál. Felveti ugyanis a közgazdaságtan és a gazdaságról való általános gondolkodás lehetséges változását. Talán a gazdaság újra visszatalál a társadalomhoz?
Vágólapra másolva!

A cikk szerzője Bartha Ádám, az Investor.hu újságírója.

Az egyéni fogyasztói döntések megértése

Miközben tavaly Jean Tirole kapta a Nobel-díjat olyan számítás kidolgozásáért, amely képes előrejelezni, hogy a vállalatok hogyan lépnek kölcsönhatásba és versenyeznek egymással a piacokon, az idei díjazott, Angus Deaton munkássága egészen más utat követ. Egy olyan közgazdászról van ugyanis szó, aki kutatásaival „a földön tartotta” a közgazdaságtant. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy meglátása szerint

a jólétet elősegítő és a szegénységet csökkentő gazdaságpolitikák kialakításához elsősorban az egyéni fogyasztói döntéseket kell megérteni.

Deaton élen járt például a háztartások körében végzett felmérések felhasználásában, rávilágítva ezzel a kormányzati adatgyűjtések korlátaira. Azzal együtt tehát a közgazdászok jelentős része nagy elméleteket járt körül annak kapcsán, hogy miként növekszik és a fejlődik a gazdaság, Deaton a „való világ” adatait használta fel – hangsúlyozza Noah Smith, közgazdász, a Bloombergen megjelent publicisztikájában.

Az egyenlőtlenség bűvölete

Mióta 2013-ban napvilágot látott Thomas Piketty könyve (A tőke a 21. században), az egyenlőtlenség az egyik legfelkapottabb témává vált a gazdasági diskurzusokban. Deaton maga is komolyan foglalkozott a szegénység és az egyenlőtlenség kérdésével, hangsúlyozva, hogy – az egyéni fogyasztói döntésekkel egyetemben – itt is meghatározó az egyének és a háztartások tér- és időbeli vizsgálata a nagy aggregált nemzeti adatokkal szemben.

A kérdés igazán érdekes aspektusa azonban az, hogy míg Piketty vagy a szintén Nobel-díjas Joseph Stiglitz egyértelműen arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyenlőtlenség egyre nő, és mindketten inkább pesszimisták a témában, Deaton óvatos optimista. Miközben azt hangsúlyozza, hogy

a világméretű szegénység és a globális egyenlőtlenség egyre csökken, az életminőség pedig emelkedik,

megjegyzései a legkevésbé sem utalnak elbizakodottságra.

Egy 2014-es levelében például külön kiemelte az Egyesült Államokat, ahol reményei szerint újra középpontba kerül az egyenlőtlenség témája. Élesen bírált olyan közgazdászokat, mint a harvardi Greg Mankiw, aki elutasította a kérdés fontosságát, és dicsérte Pikettyt, amiért hatalmas adatmennyiséget gyűjtött össze a globális szupergazdagokról. Ezzel párhuzamosan megvédte az Obamacare-t, és jelezte, az USA-nak sokkal komolyabban kellene vennie a klímaváltozást.

Angus Deaton, a 2015-ös közgazdasági Nobel-díj nyertese Forrás: AFP/Jewel Samad

Gazdaság és társadalom

A tény, hogy egy olyan közgazdász kapta az idei Nobel-díjat, aki

az emberekhez legközelebb álló empirikus adatokból vezette le a munkásságát,

a látszólagosnál sokkal komolyabb jelentőséggel is bír.

A közgazdasági Nobel-díj, melyet egyébként rendhagyó módon a svéd központi bank alapított 1969-ben, szimbolikus jelentőséggel is bír. Tekintve, hogy társadalomtudományoknak nem osztanak Nobel-díjat, a közgazdasági kitüntetés arra utalhat, hogy a közgazdaságtan olyan természettudományokkal rokon, mint a fizika vagy a kémia. Vagyis amikor a gazdaságot tudományos értelemben vizsgáljuk, végül is „természeti” törvényeket, és nem történetileg változó, sok esetben az egyéni döntéseken múló folyamatokat vagy szabályszerűségeket elemzünk. A közgazdaságtan ilyen értelemben vett egzakt tudomány jellege nemcsak azért problematikus, mert a kutatók sok esetben még a heteken vagy hónapokon belül bekövetkező válságokat sem tudják előre jelezni, de arra is van példa, hogy maga a díjazás válik kissé kellemetlenné az idő múlásával.

Ahogy a The Guardianban a holland író, újságíró Joris Luyendijk nemrég emlékeztetett, 1997-ben Myron Scholes és Robert Merton kapta a közgazdasági Nobel-díjat, mivel az indoklás szerint a derivatíva piacon végzett munkásságukkal egy olyan formulát dolgoztak ki, amely lehetővé teszi a származtatott értékpapírokkal való biztonságos, de jövedelmező kereskedést. A dolog finom iróniája, hogy Scholes és Merton annak az 1994-ben alapított Long-Term Capitalnek voltak a kulcsfigurái, amely a díj kiosztása után egy évvel 4,6 milliárd dollárt bukott kevesebb mint négy hónap alatt, és mentőcsomagra volt szüksége ahhoz, hogy ne veszélyeztesse az egész pénzügyi szektort. A 2008-as amerikai pénzügyi válságot pedig, mint közismert, elsősorban a derivatívák piaca okozta.

A Nobel-díj és az agy nem garancia arra, hogy valaki sikeres legyen a befektetések világában Forrás: AFP/Spencer Platt

A változás szele?

Noha elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy Deaton Nobel-díja alapvető változást hozhat a gazdaságról és annak működéséről szóló szakmai és közgondolkodásban, nem véletlen, hogy a díj kiosztásának másnapján a mértékadónak számító nemzetközi sajtó jelentős része azt hangsúlyozta, hogy Deaton személyében olyan díjazottat látunk, aki hangsúlyosan társadalmi közegben értelmezi a gazdaságot.

Mivel pedig egy igazi optimista kapta az idei Nobel-díjat, talán a világ is reménykedhet abban, hogy a jelenlegi kaotikus időkben a gazdaságról való gondolkodás elkezd visszatérni a rég elfeledett társadalomtudományos alapjaihoz, és ezzel társadalmi gyökereihez.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!