Munkás, de megéri hulladék nélkül élni

Az első magyar csomagolóanyag-mentes üzlet a noPack Budaörsön

A környezettudatosság egyik alapeleme a szelektív hulladékgyűjtés. De egyre könnyebb együtt haladni azzal a mozgalommal, amely ennél is távolabbról indít: tegyünk inkább azzal jót a bolygónak, hogy haza sem visszük a le nem bomló hulladékot. Persze elég körülnéznünk egy átlagos élelmiszerboltban, hogy a fóliamentes vásárlást elintézzük annyival, jószerivel lehetetlen küldetés. Pedig világszerte sorra nyitnak az üzletek ebben a szellemben, és már Magyarországon is találunk rá példát.

A mozgalom neve – zero waste – a 70-es években született meg Kaliforniában: egy vegyész, Paul Palmer alapította meg Oaklandben a Zero Waste Systems társaságot, amely kezdetben főként festékek és lakkok környezetkárosító hatását akarta csökkenteni. Az újító filozófia azonban gyorsan elterjedt, a cég átalakult, a mozgalom duzzadt és fejlődött:

ma már a hulladékmentes otthon a modell, és ennek egész iparága van.

A jó gyakorlatok is gyűlnek az olyan háztartásokra, ahol természetes, hogy a családtagok a küszöböt sem lépik át nejlonnal, a fóliával, a PET palackkal, a flakonokkal, a PVC pehelypozdorjával.

Johnsonék

A témában az egyik leggyakrabban említett példa a kaliforniai kétgyerekes Johnson család, talán mert nagyon korán, már 2009-ben elkezdtek így élni. Abszolút szakértőként és példaként tekint rá a média, cikkek és videók tucatja mutatja be a részleteket és segít azoknak, akik hajlanak a trendre. A női családfő, Bea YouTube csatornát és blogot vezet, könyvet írt és Google talkot tartott a témában, és folyamatosan gyártja a rövid oktatóvideókat. A család az öt R-megoldásra esküszik: refuse, reduce, reuse, recycle, rot, de csak ebben a sorrendben. Azaz utasítsuk vissza (a csomagolóanyagot), csökkentsük (a fogyasztási cikkeink számát), használjunk valamit többször, hasznosítsuk újra, amit csak lehet, és rohasszuk el a szerves szemetet komposztnak.

A Johnson család nem viszolyog a technika fejlődésétől, nem a civilizáció előtti időkhöz akar visszatérni. Van autójuk, van tévéjük, talán még a vízfogyasztásuk sem alacsonyabb az átlagnál.

Csak éppen nem engednek be olyasmit a lakásukba, amivel a környezetet terhelnék.

Bevásárláshoz általában csatos üvegeket visznek magukkal – külön a sajt-, a hús-, a halféléknek. Bea Johnson azt állítja, abszolút nem durván időigényes így élni. És nemhogy nem drágább, de kifejezetten olcsóbb – tódít a férje. Ők aprólékos utánajárással keresték meg mindenre a környezetet támogató alternatívát. Nagy tételben, flakon nélkül vásárolják a sampont, saját kezűleg állítják elő a fogport, felkutatták, honnan szerezzenek be lebomló fogkefét. Azt mesélik, az átállás kicsit macerás volt, de amióta beállt a rendszer, minden értelemben jobban érzik magukat.

Szaporodnak a zöld pontok a térképen

A magyar sajtót is bejárta a hír, amikor Berlinben megnyílt az első csomagolásmentes bolt. Pedig ha szétnézünk a világban, egyre többen képviselik a trendet. Franciaországban eddig hat városban nyitott üzletet a Day by Day hálózat, Spanyolországban terjeszkedik a Granel, a zero waste olasz barátai az Effecorta boltjaiban vásárolhatnak. Az Egyesült Államokban az in.gredients egyenesen precyclingra váltja a recycling folyamatát, de természetesen nem lehetetlen küldetés csomagolás nélkül vásárolni Belgiumban vagy az Egyesült Királyságban sem. Ruanda pedig egyenesen olyan komolyan veszi az alkotmányukban előírt jogot a tiszta és egészséges környezethez, hogy már 2008-ban betiltották a nejlonzacskó használatát, turistáknak is. Terveik szerint hamarosan semmilyen formában nem tolerálják a műanyagot, így a világ első plasztikmentes államává válhatnak.

Az első magyar csomagolóanyag-mentes üzlet a noPack Budaörsön Fotó: M. Schmidt János - Origo

A magyar rögvaló

A zero waste életformába a csomagolásmentes vásárlás a belépő. Magyarországon ezügyben finoman szólva nem támogató a légkör. Aki merészen saját dobozba, üvegbe, zsákba kéri az árut a piacon, a reakciók megdöbbentően tarka csokrával találkozik.

Törpe kisebbségben találunk olyan eladót, aki megjegyzés vagy fintor nélkül veszi át a tárolót,

általában a rosszalló pillantás a legkevesebb, amit el kell viselnünk a renitens fogyasztói magatartásért. Sokan megjegyzik, hogy ebből bajuk lehet, és az sem ritka, hogy az eladó nem hajlandó átvenni a hozott dobozt. Hallottam már olyat, hogy valaki a gyermekei napi betevőjével érvelt – vagyis ha őt ezen rajtakapják, az az állásába kerülhet. Tapasztalatom szerint nagyjából így áll össze a toleranciasorrend, ha szeretnénk saját eszközben hazavinni valamit:

Forrás: Origo

Először Budaörsön

Ebben az ellenszélben nyílt meg az első közép-európai csomagolásmentes bolt Budaörsön, mint arról nemrég az Üzletrész is beszámolt. A fiatal tulajdonos, Monostori-Kalovits Márk maga is újságcikkben találkozott először azzal, hogy

lehetséges évente mindössze egy kis zacskó szemetet termelni,

majd a berlini boltnyitás adta meg a végső lökést. Így született meg a noPack első üzlete, amelyet a tervek szerint egy éven belül budapesti üzlet követ, illetve a vállalkozás nem titkolt célja, hogy franchise-rendszerben növekedjen a márka.

Itt nincs nejlon-, de még csak papírzacskó sem Fotó: M. Schmidt János - Origo

A bolt elsősorban zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, tésztafélét, fűszert és kozmetikumot árul. Lehet kapni csavaros tetejű üvegeket, len- és vászontasakokat, de

arra számítanak és arra is törekszenek, hogy a vásárlók felkészülten érkezzenek,

saját dobozukban, szatyrukban, flakonjukban vigyék haza, amit megvesznek. A boltban álló polcok zöme raklapból készült, hogy ezzel is az újrafelhasználás jelentőségét hangsúlyozzák. Az új berendezés faanyagát pedig visszaadják a természetnek: a felhasznált mennyiségnek megfelelő számú facsemetét vesznek. Ezeket aztán egy helyi óvoda vagy iskola ültetheti el a saját udvarán.

Sokan benéznek, majd visszatérnek dobozokkal, üvegekkel, zsákokkal Fotó: M. Schmidt János - Origo

Monostori-Kalovits Márk azt meséli, nagyon hosszú munka volt megtalálni a beszállítókat. „Sok szempontnak kellett megfelelni: azokat a termelőket kerestük meg, akik vegyszermentesen dolgoznak, nem esnek kívül az 50 kilométeres körzetünkön, akik fenntartható vállalatként működnek, ellenőrzött gazdaságban, és átérzik, miért fontos a csomagolásmentes filozófia – kezdi. – A kozmetikumoknál az volt a fő szempont, hogy teljesen adalékanyag-mentes legyen minden samponfajta, szappan, tusfürdő, krém. Az a partner, aki mindenben megfelelt volna, de nem érdekelte a csomagolásmentesség, azonnal kiesett.

A nulla hulladék elvének meg kell jelennie a partner tevékenységében.”

Fotó: M. Schmidt János - Origo

A noPack kínálatában hamarosan a tej és a tejtermékek is megjelennek, a környékbeli családi vállalkozások és őstermelők között keresgélnek. Monostori-Kalovits tájékoztat, hogy jól állnak ezen a téren, szinte biztos, hogy hamarosan megtalálják az emberüket. A csomagolásmentes szemlélet itt is meghatározó.

A franchise az ideális

A tulajdonos terve, hogy minél több noPack üzlet jöjjön létre franchise-hálózatban. Pillanatnyilag csaknem ötven jelentkezővel tárgyalnak, Szlovákiából, Ausztriából és Romániából is. Monostori-Kalovits Márk szerint 2,5-5 millió forint elég hozzá, hogy üzletet nyisson az ember – sok múlik a lokáción vagy a bolt méretén –, de itt is a szemlélet az első szempont. „Nem az a legfontosabb, hogy hibriddel járjon az illető, de

elkötelezettnek kell lennie az etikus, fenntartható, környezetbarát világ mellett

– mondja. – Aki felszáll erre a hajóra, messzire juthat, és rengeteg kaland várja a fedélzeten. Erre tart a világ. Franciaországban most tiltották be a nejlonzacskót. A nyugati világban teljesen világos, miért nem csak fontos és jó, hanem már életbevágó, hogy változtassunk. A változás pedig velünk kezdődik, magától nem fog megtörténni.”

A tulajdonos, Monostori-Kalovits Márk Fotó: M. Schmidt János - Origo

Úgy számolnak, három-négy hónap után megtérülhet a befektetés, de sok múlik a helyszínen. Pesten talán rövidebb idő alatt, de nehezebb körülmények között – például magasabb bérleti díj mellett – számíthatnak eredményre, ahogy függően a lokális sajátosságoktól más lenne a helyzet egy vidéki városban is. „Mi több lábon állunk – teszi hozzá –, szeretnénk, ha az üzlet túllépne önmagán. Kávézóként is működünk, illetve

közösségi térré szeretnénk válni.

Tervezünk előadásokat, esteket a fenntarthatóságról, hogy ezzel is előbbre vigyük a környezettudatosság ügyét.”

Márk édesanyja, Ágnes, aki társtulajdonos is, elmeséli, hogy nemrég egy teljes óvodai csoport látogatott el hozzájuk. A kicsik olyan jól vették a lapot a csomagolásmentességről, hogy Ágnes szerint van rá esély, hogy ők neveljék rá a fenntartható életforma részleteire a szüleiket: „Elmondtuk nekik, milyen sok szemét úszik az óceánban, csak éppen nem látjuk – mondja. – Nem biztos, hogy ezen tudunk segíteni, de azon talán igen, hogy ne növeljük ezt a horribilis mennyiséget. Ezzel a tudatosság mellett még egy fontos gondolatot megvilágítunk: az élet körforgás.

Ha az egyik oldalon elvettünk, a másik oldalon vissza kell adnunk.

A gyerekeknek egészen természetes és érthető, hogy vigyázni kell a bolygóra."