Az első állami földárverés olyan volt, mint egy hatalmas tüsszentés. Várja az ember, érzi hogy jön, közeledik, közeledik, majd Huss! Megtörténik, és már vége is, mire felocsúdunk. A kormány el akarja adni az állami földek nagy részét. Hétfőn reggel volt az első aukció Érden. Egyetlen ember licitált, és el is vitte a földet a kikiáltási áron.
A Köbe érdi épületében öltönyös emberek kavargatják a papírpoharas kávét a büfének hívott pulttal elkerített emeleti sarokban. A műanyag-fóliába csomagolt szalámis bagettek fölött zajlik a társalgás. „Nyolcvan millió lesz a 20 hektár” „Ilyen jó a föld?”
Dehogy, ilyen közel van a főváros.”
Szóba kerül a tegnapi magyar-norvég is. „Végre jó volt a bíró! Hagyta a kemény játékot.” A nagyteremben három összetolt asztal néz farkasszemet a széksorokkal. Harminc-negyven embernek van ülőhely.
Kezdődik. Az „elnök” feliratú tábla mögül feláll a Pest Megyei Kormányhivatal tisztségviselője. Két ember ül az első sorban, a többi szék szabad. A terem hátulján, a szalaggal leválasztott hátsó részen viszont nagy a tülekedés. Újságírók, koordinátorok (ezt írta a táblácska az ingjükön) és magas, bőrdzsekis férfiak figyelik, hogy mi lesz.
Az első kalapács alá kerülő föld 20 hektáros, és 80 millió 950 ezer forint a kikiáltási ára.
2033-ig tartó haszonbérleti szerződés van rajta - tudjuk meg. Az „elnök” elmondja, hogy az árverés szabályos, és hogy jogi akadályt nem talált. A házirendet kilógatták a bejárat mellé („kifüggesztésre került”), és kiebrudalják azt, aki megszegi, azaz aki megzavarja az árverés menetét („a biztonsági őr szankcionálja”). Az árverésen az indulhat, aki a 20 kilométeren belül lakik, és földművesnek számít.
A licitálóknak nem kell kifizetniük a teljes összeget, csak a 20 százalékát.
Sőt, ha a licitáló maga a föld jelenlegi bérlője, akkor elég csak 10 százalékot letennie, a többi majd részletekben kifizeti.
Erre speciális hitelajánlatot dolgozott ki a Magyar Fejlesztési Bank.
Akármi is lesz az árverés vége, elővásárlási joga van azoknak, akik legalább 3 éve bérlik az adott földet. Nyolc napig bejelenthetik vételi szándékukat a legmagasabb licit értékén, azaz beelőzhetik az árverés győztesét.
Az első árverésre egy ember regisztrált, ő lesz az egyes számú licitáló. Ő az egyik elöl ülő férfi, a másik az ügyvédje.
„Az árverést megnyitom. A kikiáltási ár 80 millió 950 ezer forint.”
„Tartom” - mondja az elöl ülő úr, és még egy táblát is felmutat.
„Nyolcvanmillió-kilencszázötvenezer forint először. Nyolcvanmillió-kilencszázötvenezer forint másodszor. Nyolcvanmillió-kilencszázötvenezer forint harmadszor. Az árverés befejeződött.”
A kalapács csattan az asztalon.
Meg is vagyunk, a biztonsági őr ingerlékeny hangon a terem elhagyására szólít fel mindenkit. A győztest senki nem ismeri személyesen. „Azt hiszem környékbeli”, „Most is ő bérli a földet” - mondogatják, de a szervezők egyik információt sem erősítik meg.
Odakint a folyosón Ácsné Évába, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettel (NFA) perben álló kishantosi gazdaság vezetőjébe botlunk. A cége éveken át bérelt állami földeket, de a szerződése lejártával az NFA másnak adta a azok használati jogát. Az új bérlőt egy pályázat során választották ki, a per lényege pedig, hogy Ácsné szerint a pályázat nem volt korrekt.
Most megfigyelőként van jelen. „Nem kéne hagyni, hogy eladják a földet alólunk.” Az MSZP-s Harangozó Gábor is eljött. Szerinte most a holdudvarnak osztják a földeket. „Hol vannak a helyi gazdák?” - kérdezi.
Józan paraszti ésszel nem megy bele az ember ilyesmibe. Hogy azután úgy járjon mint a lakáshitelesek.”
- mondja egy helyi gazda. Eredetileg licitálni akart, de nagyon nem tetszett neki rendszer. Szerinte amúgy sem földművesnek való az egész procedúra. „Hol van egy parasztembernek ügyvédje? A parasztember itt csak veszíthet.”