A Tanács által kiadott éves jelentés szerint a jelenlegi gazdasági kilátások arra utalnak, hogy
az EKB-nak szigorítania kellene a kamatpolitikáján.
Miközben ugyanis a defláció kockázata jelenleg alacsony, a laza monetáris politika hosszú távon általános gazdasági kockázatokkal jár – idézi a zerohedge.com az anyagot.
Gazdasági Szakértők Tanácsa
Az 1963-ban felállított, közgazdászokból álló szervezet elsődleges feladata, hogy értékelje a német kormány gazdaságpolitikáját.Érvelésük szerint az EKB kötvényvásárlási programja olyan kedvező finanszírozási feltételeket teremtett, amelyek arra ösztönözhetik az egyes tagállamokat, hogy elhalasszák a szükséges reformokat. Ezek a reformok mindazonáltal igen lényegesek annak érdekében, hogy megerősödjenek a piacok és javuljon a versenyképesség egy önfenntartó gazdasági talpra állás során – teszik hozzá.
Mindemellett a jegybank monetáris politikája olyan kockázatokat épített ki a pénzügyi stabilitásban, melyek
kikövezik az utat egy újabb pénzügyi válsághoz.
A „bölcsek" véleménye az, hogy az alacsony kamatok leépítik a bankok és a biztosítótársaságok nyereségeit, és ezzel párhuzamosan élénkítik a kockázatvállalást. Jóllehet egyelőre nem látszanak egy túlzott hitelexpanzió jelei, néhány területen, például az ingatlanszektorban, már érezhető az árak felfutása.
Vagyis a szakértők azt javasolják az EKB-nak, hogy mivel a makroprudenciális eszközök nem képesek önmagukban garantálni a pénzügyi rendszer stabilitását, így a jelenlegi helyzet és a jövőbeni kockázatok mérlegelésével, fontolják meg a szigorítást. Más szóval,
egy jól időzített keményítés jegyében érdemes lenne lelassítani az EKB mérlegének bővítését
(értelemszerűen az eszközvásárlási program visszafogásával).
Mindezzel csupán az a probléma, hogy az európai pénzügyi helyzet jelenleg igencsak zavaros. Egyrészt a németek következetesen kiállnak a fiskális szigor és az ezzel összefüggő reformok mellett, mi több, a „bölcsek" még tovább is mentek egy júliusi jelentésükben. Ebben azt hangsúlyozták, hogy
az együttműködésre nem hajlandó tagországoknak nem kellene veszélyeztetniük az euró létét,
vagyis végső lehetőségként meg lehetne fontolni akár egyes országok kizárását is a monetáris unióból.
Nagy valószínűséggel ez a rész azon államokra vonatkozik, melyek nem akarják követni a német utat, de mi van akkor, ha ezzel a koncepcióval maga az EKB megy szembe? Van némi ellentmondás ugyanis abban – hívja fel a figyelmet a zerohedge elemzése –, hogy egyfelől hangsúlyozzuk a fiskális szigort és a szoros nadrágszíjat, miközben másfelől az EKB nagy lendülettel önti a pénzt a piacra, és lazítja folyamatosan a feltételeket. Nem mellékesen az eddigiek alapján decemberben újabb stimulusra számíthatunk a jegybanktól.
Ráadásul a „bölcsek" a júliusi jelentésben külön kiemelték, hogy a reformok mekkora sikerrel tették ellenállóbbá az eurózónát a válságokkal szemben, miközben jelentősen javult a gazdasági helyzet olyan államokban, mint Írország, Portugália vagy Spanyolország. Tekintve, hogy Portugáliában lényegében éppen a napokban bukott meg a parlamenti kisebbséggel bíró új kormány, amely korábban támogatta a szigorú reformokat,
az EKB-nak nincs könnyű dolga annak eldöntésében, hogy hallgasson-e a „bölcsekre."