A helyzet ugyanis az, hogy a jelenlegi szituáció egyre inkább hasonlít az 1997 és 1999 közötti időszakhoz, amikor is az OPEC elveszítette a kontrollt az olajpiac felett, és a fekete arany árfolyama 10 dollár alá süllyedt hordónként – írja a Bloomberg. Amennyiben pedig a befektetők azt a kérdést tennék föl, hogy vajon a piac megismétli-e a korábbi mozgását, azt is látni kell, hogy az OPEC tagországok éppen úgy emelkedtek ki a 2008-as válságból, hogy az olaj ára majdnem 150 dollárig emelkedett.
Nagyjából két évtizeddel ezelőtt Venezuela hatalmas növekedésen ment keresztül. Míg 1992-ben csak 2,2 millió hordó nyersolajat pumpált naponta, addig ez 6 év múlva már 3,5 millió volt. Szaúd-Arábia erre úgy reagált, hogy maga is megemelte a kitermelését, elárasztva ezzel a piacot.
Napjainkban az látszik, hogy a szaúdiak megint brutális mennyiségű olajat pumpálnak – idén már elérték a rekordnak számító napi 10,6 millió hordós szintet is –, miközben Irán szintén napi 1 millió hordóval tervezi megemelni a kitermelését jövőre (a jelenlegi 2,8 millió hordós szintről), ahogy az ország elleni szankciókat feloldják.
Miként a szaúdiak 1997-ben megemelték a kitermelésüket, Ázsia igen komoly gazdasági nehézségekkel kellett szembenézzen. Az év júliusában a thai baht leértékelődése pénzügyi válságot robbantott ki, amely recesszióba taszította Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Szingapúrt és Thaiföldet. A csoport GDP-je 1998-ban 8,3 százalékkal zsugorodott, a megelőző évtizedben tapasztalt átlagos 7,5 százalékos növekedés után – derül ki a Nemzetközi Valutaalap adataiból.
Ma annyiban más a helyzet, hogy noha Ázsia láthatóan nem áll küszöbön, a kínai gazdaság az elmúlt 25 év leglassabb növekedési ütemét produkálja.
Visszatérve 1997-be, az OPEC akkor az indonéz fővárosban tartott találkozón úgy döntött, fokozza a kitermelését – éppen az ázsiai válság kezdetén –, hordónkénti 10 dollár alá taszítva ezzel az olaj árfolyamát.
A veterán olajminiszterek úgy emlegetik azt az időszakot, mint „Jakarta szellemét”, amely azóta is kísérti a szervezet döntéseit.
Indonézia egyébként ismét az OPEC középpontjában van, miután az ország a múlt héten visszatért a csoportba, miután 2009-ben felfüggesztette a tagságát.
Ráadásul napjaink olajpiaci helyzete abban is hasonlít az 1997-1999-es viszonyokra, hogy akkor is El Niño tetézte a helyzetet, mivel visszafogta a fűtőanyag iránti keresletet. Az El Niño ugyanis felmelegíti a Csendes-óceán egyenlítői részét, a szokásosnál enyhébb őszt és telet okozva az északi féltekén.
Idén az eddigi szerint már most is érzékelhető egy rekord közeli El Niño-hatás, melynek következtében megemelkedtek az Egyesült Államok és Észak-Európa fűtőolaj készletei, ami pedig hatással lehet a nyersolaj iránti általános keresletre is.
Az már csak külön érdekesség, hogy csakúgy, mint két évtizeddel ezelőtt, idén ismét két nagyágyú ült egymással szemben Bécsben az OPEC közgyűlésén.
Irán és Szaúd-Arábia olajminiszterei, Bijan Namdar Zanganeh és Ali al-Naimi régóta dolgoznak már együtt az olajpiac jóllakottságának megoldásait keresve, mindazonáltal most a két ország konfliktusa Szíriával, Jemennel és Irakkal kapcsolatban az üzleti ügyek közé ékelődik.
A dél-amerikai olajnagyhatalom komoly politikai változást élt meg 1998 novemberében, amikor Hugo Chavez megnyerte a választásokat, elhozva egy újfajta szocialista korszakot, és beindítva az olaj U-alakú fordulatát. Chavez akkor csatlakozott Szaúd-Arábiához a kitermelés csökkentésében – egy évtizednyi emelés után –, de ez a politika lassan számos külföldi olajbefektetők kihajtott az országból.
Miután a szocialisták hatalma 16 éven át töretlen volt, és az ország olajkitermelése mintegy 10 százalékkal zsugorodott, az ellenzék idén először nyert a parlamenti választásokon.