Az iraki kitermeléssel kapcsolatos aggodalmak újra lenyomták kedden az olaj árát kedden, mivel a befektetők szerint fokozódhat a túlkínálat.
Mindez azt követte, hogy a világ legnagyobb tőzsdén kereskedett olajvállalata, az amerikai Exxon Mobil visszavágta a kínai energiakeresletre vonatkozó előrejelzését. A hétfőn kiadott, a piac által igencsak várt jelentés szerint a kínai növekedés lassulása egyre inkább rányomja a bélyegét az ország olajkeresletére.
Az Exxon elég drámai számokat közölt, ha azt nézzük, hogy Kína éves energiakereslet-növekedése egészen
2,2 százalékig zsugorodhat 2025-ig.
Ezzel együtt a világ második legnagyobb gazdasága 2030-ra érheti el a keresleti csúcspontot – írja a MarketWatch.
Hasonló trendet jelzett előre nemrégiben az ESAI Energy tanácsadó cég, ahol úgy látják, a kínai olajkereslet növekedési rátája mostantól 2030-ig csupán a fele lesz az elmúlt 15 évben tapasztaltnak.
A nagy kérdés tehát, hogy amennyiben a kínai kereslet lassul, az olajkínálatban fuldokló világ vajon mit kezd majd a rengeteg fekete arannyal? Az egyik válasz, hogy
a vállalatok elkezdenek átállni az olajról más nyersanyagra.
Az olyan óriások például, mint a Royal Dutch Shell vagy a Chevron már most is többmilliárd dollárt költenek arra, hogy a földgáz területén indítsanak projekteket. E mögött egyrészt az olajkereslet zsugorodása, másrészt a károsanyag-kibocsátás csökkentésére tett világméretű erőfeszítések állnak.
Néhány elemző éppen ezért úgy véli, hogy végül
a földgáz átveszi majd az olaj szerepét
mint a világ domináns üzemanyagforrása. Az erőfeszítéseket mutatja, hogy a Shell pillanatokon belül lezárhatja a globális gázóriás BG Group felvásárlását. A Chevron és partnerei pedig 80 milliárd dollárt költenek ausztrál földgázmezők felvásárlására, hogy azután cseppfolyós földgázt szállíthassanak Ázsiába és azon túlra is.
Ezek az erőfeszítések azonban nem lesznek egyszerűek, amennyiben a feltörekvő piacok energiakereslete nem pörög fel.
A kínai energiafogyasztás ugyanis csupán 0,9 százalékkal emelkedett tavaly
a kormányzati becslések szerint, ahogy a GDP 6,9 százalékkal bővült, amely utóbbi a leggyengébb ütemnek számít az elmúlt negyedszázadban.
A probléma tehát az, hogy bár többek között a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre nagyobb léptékű az olajtermelés, a gyengülő kereslet – különösen Kínából – erősen rányomja a bélyegét a hosszú távú kilátásokra. Vagyis
a helyzet alaposan megváltozott,
mióta az elmúlt évtizedekben még sokan arra számítottak, hogy a világ egyszer csak kifogy a kőolajból, miközben a kereslet egyre nő. Napjainkban inkább úgy tűnik, hogy a kereslet jut el a csúcsára, és vált irányt.
Mindazonáltal a képet árnyalja, hogy a kínai, indiai és más fejlődő országok
egyre bővülő középosztálya
jelentős mennyiségű energiát fogyaszthat a következő időszakban, például az autókkal vagy a légkondicionálókkal. Éppen ezért az Exxon azzal számol, hogy a 2014 és 2040 között a globális energiakereslet mintegy 25 százalékkal bővülhet.
Noha az ilyen, trendeket előrejelző jóslatok csupán a múlt tendenciáiból tudnak táplálkozni, két dolog valószínűnek látszik. Egyrészt az, hogy a kínai középosztály növekedése sem tudja majd teljes egészében pótolni az ipar keresletének zsugorodását. Kína például 2000 és 2010 között a világ olajkeresletének nagyjából 40 százalékát adta, és erősen hozzájárult ahhoz, hogy az olaj ára 2008-ban elérje a hordónkénti 147 dolláros rekordszintet.
Másrészt a középosztály növekvő fogyasztása képes lehet pörgetni a keresletet, de az átalakuló energiafogyasztási szokások és az új technológiák lehet, hogy az olyan, nagy léptékű változásokat végrehajtó vállalatokat igazolják majd, mint a Shell vagy a Chevron.