Nehéz meghatározni, hogy a folyamat mikor kezdődött, de az egyre jobban látszik, hogy a befektetők kezdik elveszíteni a türelmüket az európai bankokkal és azok vezetőivel kapcsolatban. Ez pedig nem is csoda. Az amerikai Lehman Brothers befektetési bank 2008. szeptemberi bedőlését követően Európa legnagyobb bankjai közül nyolc összesen nagyjából 100 ezer embert bocsátott el, 63 milliárd dollárnyi bírságot fizetett ki és
420 milliárd dollárnyi piaci értéket veszített el.
Tavaly pedig a Deutsche Bank rekord mértékű, 6,8 milliárd eurós (7,5 milliárd dollár) veszteséget szenvedett el, és az egész szektort megrázták a negatív kamatok, a kínai gazdaság lassulásával kapcsolatos aggodalmak, az olajár szakadása, illetve a fenyegető szabályozási és perköltségek. Csak a múlt évben új vezérigazgatót kapott a Barclays, a Credit Suisse, a Deutsche Bank és a Standard Chartered. Most pedig ezeknek az új vezetőknek egy olyan környezetben kell manőverezniük, amikor a szigorú szabályozások mellett az új technológia felől érkező kihívások is komolyan nehezítik a terepet – írja a Bloomberg.
Ezzel együtt az elmúlti időszakban több európai bank is nekilátott, hogy megkezdje működésének átszervezését. A probléma azonban az, hogy miként a Deutsche Bank vezetősége is igyekezett hangsúlyozni, az átalakítások nem irányulnak a modell magjának átrendezésére. A befektetők pedig éppen emiatt aggódnak. Az Egyesült Államokban ugyanis úgy tűnik, a válság után sikerült talpra állnia a bankrendszernek, míg európai társaiknál nem következett be egy olyan alapvető megtisztulási folyamat, amely lehetővé tenné vagy kikényszerítené az üzleti modellek magjának átalakulását.
Mindeközben a világ a bankok körül átalakul. A 90-es évek végétől beinduló üzletpolitika, mely szerint a bankok egyfajta pénzügyi szupermarketként egyre bonyolultabb termékekkel igyekeztek elérni a lehető legtöbb ügyfelet végül fenntarthatatlannak bizonyult.
A nagy, integrált bankokat pedig egyre inkább támadások érik az új technológiák felől is.
Miközben ugyanis az olyan hitelintézetek, mint a Deutsche Bank próbálják győzködni a befektetőiket, hogy „sziklaszilárdak” és nincsenek komoly pénzügyi problémái, az új és független cégek újabb és újabb technológiai megoldásokkal állnak elő, amelyekhez a nagybankok már inkább alkalmazkodni próbálnak verseny helyett.
Ma már több mint 100 olyan startup van ugyanis, amely az amerikai és a brit bankok alapvető üzletágaival veszi fel a versenyt. Ezek pedig könnyű és gyors megoldásokat kínálnak, amelyek komoly kihívásokat jelentenek a hatalmas és nehézkesebben működő gigászoknak.
Egészen más a helyzet Európával szemben az Egyesült Államokban. A San Franciscóban székelő Wells Fargo például 23 milliárd dolláros nyereséget zsebelt be 2015-ben, és éppen nemrég vált a világ legértékesebb bankjává. A JPMorgan pedig 24,4 milliárdot keresett, és ezeket a számokat
szintén nulla közeli kamatkörnyezetben érték el.
Ráadásul az amerikai pénzügyi vállalatokat követő S&P 500 Financials Index simán, 14 százalékponttal lenyomta európai társát (Euro Stoxx Banks Index) a február 12-én véget érő 12 hónapban.
A másik fontos kérdés a válság utáni szabályozás, amely igen heves vitákat vált ki azzal kapcsolatban, hogy mennyiben fogta vissza a növekedést és az egész bankszektort, különösen Európában. Ezzel együtt pedig
a legkomolyabb bírálatokat azért kapja az eurózóna, hogy csak igen későn kezdett el érdemben foglalkozni a pénzintézetekkel,
ami nem elhanyagolható, tekintve, hogy milyen mértékben támaszkodik a régió gazdasága a bankrendszerre.
Az egész történet mélyén rejlő csavart mégis a technológiai átalakulások adják, különösen mivel ezek egyre inkább átalakítják a fogyasztói szokásokat is. A bankszektor jelentős része ugyanis arra számított – derül ki a Bloomberg által idézett véleményekből –, hogy a válság után jön majd egy rossz időszak, aztán szépen helyreáll a rendszer. Amire azonban senki nem volt felkészülve, az a pénzügyi technológia egyre nagyobb térnyerése.
A túl nagy és túl nehezen változtatható monstrumok pedig csak nagyon lassan vagy nagyon költségesen tudnak alkalmazkodni ezen tendenciákhoz, jóllehet az elmúlt időszakban inkább igyekeznek felkarolni és felhasználni az új vállalatokat. Érdekes módon tehát
egyre jobban összeér a szabályozók és az ügyfelek igénye,
amennyiben rugalmas, egyszerű és gyors megoldásokat továbbá alkalmazkodó készséget várnak el a bankoktól. Ha azonban ezt nem ismeri fel a bankrendszer kellő hatékonysággal, úgy valóban igen borús jövő elé néz a szektor.