Egy gépjármű vásárlásánál számos szempontot kell szem előtt tartania egy vállalkozásnak. Azon túlmenően, hogy ki és mire használja majd a kocsit, a használathoz kapcsolódó költségek is fontosak. Nem csak azt kell azonban számba venni, hogy mennyit kell üzemanyagra, biztosításra, szervízre, gépjármű, illetve cégautó adóra fordítani. Körültekintő tervezésnél gondolni kell a gépjármű használatával összefüggő teendőkre vonatkozó ráfordításokat (emberi és pénzbeli), a gépjármű esetleges kiesésének (például meghibásodás, baleset miatti) költségeire (ha pótolni kell, amíg nem használható) is. Mi több számviteli (áfa esetleges visszaigényelhetősége), adminisztrációs kérdéseket is érdemes megvizsgálni a különböző módozatoknál. Olyan megoldást kell választani, amely minden elemében optimálisan igazodik a cég igényeihez.
A finanszírozására több lehetőség is kínálkozik, olyan azonban nincs, amely bármely helyzetben a legjobbnak értékelhető.
A lebonyolítás és későbbi üzemeltetés szempontjából a legegyszerűbb döntésnek az tűnhet, ha a cég új autó vesz egy márkakereskedőtől készpénzzel. Ez azonban egyrészt rendkívül tőkeigényes, másik oldalról azzal jár együtt, hogy a jármű üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi teendőt a vállalkozás magára vállalja. Ráadásul, ha van is annyi tőkéje a cégnek, hogy az üzletet lebonyolítsa, akkor is érdemes elgondolkodni azon, hogy ezt a pénzt az alaptevékenységbe fektetve nem termelne-e több hasznot, mint amennyivel egy másik finanszírozási forma többe kerülne.
A lebonyolítani egyszerűnek tűnik is, összességében nem biztos, hogy ezzel jár a legjobban a cég. A gépjármű beszerzések után az áfát a vállalkozások nem, illetve csak kivételes esetekben (például taxiszolgáltatás nyújtása, illetve továbbértékesítésre vásárlás esetén) igényelhetik vissza. Ez a jelenlegi 27 százalékos áfakulcs mellett komoly többletköltséget jelent azon finanszírozásai formákkal szemben, amelyeknél az áfa részben vagy egészben visszaigényelhető.
Ha a vállalkozásnak nincs elég tőkéje a készpénzes vásárláshoz elvileg a hiányzó összeget finanszírozhatja hitelből vagy választhat valamilyen lízing konstrukciót. Általánosságban igaz, hogy a lízing olcsóbb. Ennek oka az, hogy a finanszírozónak nagyobb biztonságot jelent, mint a hitel, hiszen lizingszerződésnél a legalább a futamidő végéig a lízingbeadó tulajdonában marad az autó, a lízingelő csak üzembentartója lesz annak. Míg hitelnyújtásnál a gépjármű azonnal az azt megvásárló cég bírtokába kerül.
E sajátosságból adódóan a céges piacon hitelre főként a kedvezményes programok keretében vásárolnak a cégek autót. Ilyen az EXIM Bank lízingprogramja és a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja.
Azok a cégek, amelyek nem saját forrásból vásárolnak autót elsősorban valamely lízing konstrukciót választják. Ebből több módozat is választható. Az egyes lehetőségek jellemzőit az alábbi táblázatban foglaltuk össze.
A lízingnél az autót a lízingcég vásárolja meg, a használati jogot engedi át a vállalkozásnak, amiért az igénybevevő cég rendszeres díjat fizet. A szerződések sajátosságaiból adódóan igénybe vehető pénzügyi és operatív lízing. Előbbi csak a vásárlás finanszírozására terjed ki, van zárt és nyílt végű módozata. A zárt végű a pénzügyi lízingszerződés, ha a futamidő végén a cég tulajdonába kerül a jármű. Nyílt végű megállapodásnál, ha a futamidő végén a vállalkozás dönthet arról, hogy meg akarja-e venni a kocsit, vagy sem.
A zártvégű lízingnél az áfa a készpénzes és hitelre történő vásárláshoz hasonlóan nem igényelhető vissza. A nyílt végű lízinget viszont az áfatörvény szolgáltatásnak minősíti, ezért annak áfája visszaigényelhető. Ez alól kivétel az autó futamidő végén esedékes maradványértéke, amennyiben a lízingelő a vásárlás mellett dönt.
Az operatív lízing díjszámítási metódusában hasonlít az egyéb lízingszerződésekhez. Itt azonban a jármű csak használatra kerül a céghez, a futamidő végén a lízingbeadó marad a megvásárolt személygépkocsi tulajdonosa. Az áfa céges használatra jutó része itt mind a lízingdíjból, mind pedig a járulékos költségeiből visszaigényelhető.