Korábban maga a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és számos közgazdász is úgy látta, hogy az olaj árfolyamának 65 százalékos szakadása nettó pozitív hatással lesz majd a világgazdaságra, és az importőr országok előnyei ellensúlyozzák majd az exportőrök hátrányait. Mindazonáltal úgy tűnik, a fogyasztásra gyakorolt pozitív hatás messze elmarad a várakozásoktól az olyan fejlett importőr régiókban, mint például az eurózóna.
Éppen ezért az IMF szakértői ma már azzal számolnak, hogy
az alacsony olajár globális előnyei akkor mutatkozhatnak majd meg, amikor az árfolyam már talpra állt,
és a fejlett gazdaságok elkezdik maguk mögött hagyni az alacsony kamatkörnyezetet – idézi a CNBC az elemzők blogbejegyzését.
A szerzők, Maurice Obstfeld, Gian Maria Milesi-Ferretti és Rabah Arezki, hangsúlyozzák, hogy az olajár beszakadása előtti gyenge gazdasági növekedés következtében a világ vezető jegybankjai már elég keményen visszavágták a kamatokat. Ezzel pedig alig maradt már mozgásterük, hogy további kamatcsökkentésekkel reagáljanak az újabb deflációs nyomásra, amely az olajpiac felől érkezett.
Az infláció gyengülése ezáltal
megemelte a reálkamatokat,
felpuhította a keresletet, és feltehetően visszafogta a kitermelés és a foglalkoztatottság növekedését – tették hozzá. Ráadásul az elemzők szerint a historikusan alacsony olajár számos problémát is begyújthat, mint a vállalati és szuverén adósságválságok, melyek visszaüthetnek a már egyébként is elég ideges pénzügyi piacokra – jelezték.
A világ nagy jegybankjai közül az amerikai Fed már megkezdte a kamatemelési ciklusát, de ebben a hónapban azt közölték, hogy idén csak két szigorítást valószínűsítenek a korábban várt négy helyett.
Ezzel együtt a Bank of England márciusban fenntartotta a rekord alacsony kamatszintet, míg az Európai Központi Bank további monetáris ösztönzést jelentett be, melynek ismételt kamatvágás is a része volt.