Nemcsak a vállalati kötvénypiaci befektetők, de a cégek is keményen buktak az olajár zuhanásán. A Financial Times elemzése szerint a 300 legnagyobb olaj- és gázvállalat mintegy 2,3 ezermilliárd dollárnyi piaci értékveszteséget könyvelhetett el a vizsgált időszakban, ami 39 százalékos szakadásnak felel meg.
A veszteségek jól mutatják, hogy az olajár esése milyen súlyosan megviselte a társaságokat és a befektetőket is, jóllehet január óta az árfolyam némileg felpattant. Mindazonáltal a fekete arany ára még mindig 65 százalékkal marad el 2014. júniusi csúcsától, amikor a Brent típusú olaj még a 116 dolláros hordónkénti árfolyam közelében állt.
A bankok szintén nem örülhettek a kálváriának, mivel egyes pénzintézetek a saját tőkéjük több mint 40 százalékának megfelelő értékben nyújtottak hiteleket energiapiacban érdekelt cégeknek. Ennek következtében
a hitelezők szigorítottak a feltételeiken,
és a tőkepiacok továbbra is lényegében zárva vannak a legrosszabb minősítéssel rendelkező cégek előtt.
A kötvénypiacon emellett több mint 150 milliárd dollárt söpört el a mélyrepülés összesen 1 278 aktívan kereskedett, dollárban, euróban, angol fontban és jenben kibocsátott papírok értékéből.
A vállalati hitelek kérdése azért is súlyos, mert az elmúlt évtizedben erősen felpörgött az olaj- és gáztársaságok hitelfelvétele.
A teljes hitelállomány a 2006-os 1,1 ezermilliárd dollárról majdnem megháromszorozódott,
és 2014-re 3 ezermilliárdra emelkedett – derül ki a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) adataiból.
Leginkább az amerikai palaforradalmat meglovagoló cégek érintettek a lendületes hitelfelvételben, illetve az olyan feltörekvő piaci állami olajvállalatok halmoztak fel jelentős adósságot, mint a mexikói Pemex, a brazil Petrobas vagy a kínai CNPC.
Az alacsony olajár hatásai mindeközben igencsak kétségesek. Miközben ugyanis sokan azt hangsúlyozzák, hogy az olcsóbb olaj segíti a globális gazdasági növekedést, a BIS vezető közgazdásza, Hyun Song Shin a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a részvény- és kötvénypiacokon kiváltott volatilitásokat sem. Kiemelte, hogy a gyenge árfolyam visszafogja a kockázatvállalási hajlandóságot, ami viszont az eszközárak eséséhez vezet, és
egy lefelé ható spirál is kialakulhat.
Erős veszteségeket szenvedtek el azok a nagy alapkezelők is, melyek alacsony minősítésű vállalati kötvényekbe fektettek. Sokak ugyanis tavaly tavasszal az árfolyam stabilizációjára fogadtak, miután az árak emelkedni kezdtek. Az ezt követő mélyrepülés azonban durván megütötte ezeket a cégeket, melyek között olyan nagyágyúk is vannak, mint a Franklin Templeton.
A bankok tekintetében a legnagyobb európai hitelintézetek összesen majdnem 200 milliárd dollár értékben hiteleztek energiacégeknek, amely nagyjából a saját tőkeállományuk negyedét teszi ki. Az Egyesült Államokban pedig a 20 legnagyobb bank együtt 115 milliárd dollárnyi hitelt osztott ki, amely a saját tőke 11 százaléka.
A saját tőkéjükhöz képest
a francia bankok rendelkeznek a legnagyobb kitettséggel.
A BNP Paribas például 12,8 milliárd dollárnyi olaj- és gázcégeknek nyújtott hitellel a legnagyobb szintet képviseli a francia pénzintézetek között, és az elmúlt időben jelentősen vissza is fogta a szektorban mutatott aktivitását.
Egész Európában viszont a Natixis rendelkezik a legnagyobb saját tőkéhez mért kitettséggel, és a pénzintézet szintén visszafogta az aktivitását, 15 százalékkal kevesebb hitelt nyújtva 2015 utolsó negyedévében az előző év azonos időszakához képest. A bank egyébként magabiztos a kitettségeivel kapcsolatban, mivel közlése szerint hitelfelvevőinek jelentős része nincs kitéve az olajár mozgásából fakadó kockázatoknak.
Noha az elmúlt időszak olajpiaci ralija ismét módosított a befektetői helyzeten, amíg nincs kézzelfogható megállapodás a legnagyobb kitermelők között a kínálati oldal tekintetében, addig marad a bizonytalanság a fekete arany hosszú távú jövőjével kapcsolatban.