A következő évek egyik nagy számháborúja Kína körül alakulhat ki. Jelesül azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit jelent az átmenet a befektetések által vezérelt gazdaságból a belső fogyasztás dominanciája felé. A kormány már be is jelentette, hogy egyedül a szén- és acéliparban mintegy 1,8 millió ember veszítheti el az állását, ami összesen 15 milliárd dollárba kerülhet – írja a Business Insider.
Ráadásul névtelen tisztviselők úgy nyilatkoztak a Reutersnek, hogy a következő években 5-6 millió embert is elbocsáthatnak. Még durvább azonban a szám, amelyre a Société Générale elemzője, Wei Yao jutott. Yao szerint ugyanis
több mint 10 millió embert érinthetnek az elbocsátások,
akik majd kormányzati segítségre szorulnak.
Az elemző úgy fogalmaz, hogy a teljes képben mintegy tucat, a teljes ipari eszközök felét kitevő iparág szenvedhet stabil túlkínálattól. A banknál úgy gondolják, hogy az egész ipari szektorban a kapacitás legalább 10 százalékos csökkentésére volna szükség, ami összesen több mint 10 millió ember elbocsátását, és mintegy
8-10 ezer milliárd jüannyi nem teljesítő hitelt
eredményezne. Éppen ezért – teszik hozzá – az eddig bejelentett, várhatóan 5 évig tartó programok, csupán a 10 százalékát teszik ki annak, amire szükség lenne.
Yao kiemelte, jelenleg nem világos, hogy a hatóságok mikor fokozzák majd az átmenettel kapcsolatos intézkedéseket. A politikai kockázat mellett ugyanis az is látszik, hogy egy, az egész ipari szektort átalakító program legalább egy évtizeddel tovább tartana, és évente a GDP 1 százalékával emelné meg a költségvetési kiadásokat, ha lépést akarnak tartani az elbocsátásokkal.
Az ipari szektor egyébként önmagában a kínai bankok összes eszközének 50-60 százalékát kitevő nem teljesítő hitelekkel bír. Ennek kezelése, illetve pénzügyi vagy bankválság elhárítása pedig
a kínai GDP nagyjából 20 százalékába kerülne.
A kínai kormány erről valójában nem is beszél manapság, mivel egyrészt rendkívül nehéz megoldani, másrészt pedig inkább a sokkal közelebbi tüzek eloltására törekszik. Ráadásul a kínai vezetés legfrissebb tervei szerint igyekeznek majd enyhíteni az átmenet fájdalmait, ami viszont újabb hiteleket és deficiteket jelent majd. Vagyis egy olyan kockázatos út vár Kínára a következő években, amely rendkívül kényelmetlen lesz, és számos ponton válsággal fenyegethet majd.