Elfogadta a szaúdi parlament a közelmúltban sokat emlegetett Saudi Vision 2030 nevű reformprogramot, ami elvileg a közeljövő kihívásaira, köztük a tartósan alacsony olajárakra készítené fel a vahabita királyságot. A program tartalmát egyelőre nem ismerhette meg a nyilvánosság – a megszavazott törvénycsomag szövegét csak hetek múlva hozzák nyilvánosságra –, a tervekből egyelőre csak a szaúdi herceg nyilatkozataiból ismerhetünk meg részleteket.
A szaúdi tervek nemcsak az olajipar kiegészítéséről szólnak, hanem általánosságban liberalizálnák a szaúdi gazdaságot: az állam csökkentené a kiadásait, nagyobb teret engednének a külföldi tőkének, és állami tulajdonokat privatizálnának. Ezek közül a legfontosabb
az Aramco nemzeti olajvállalat részleges privatizálása lesz.
Bár a cég kevesebb mint 5 százalékát adják el, a Bloomberg szerint jó esély van arra, hogy ez lesz a történelem legnagyobb IPO-ja (nyilvános forgalomba hozatala). Bár a cég értékbecslése még zajlik, előrejelzések szerint az értéke akár kétezer milliárd dollár is lehet, ami több, mint a négy legnagyobb amerikai cég (Apple, Alphabet, Microsoft, Berkshire Hathaway) piaci értéke együttvéve.
Az IMF számításai szerint azonban, bár a befektetők örömmel fogadják majd a fejleményeket, rövid távon
a szaúdi gazdaság lassulását okozhatja az állami kiadások visszavágása,
hiszen a közelmúltban éppen az állami befektetések segítették a legjobban a növekedést.
Ez szerintük az olajiparon kívüli ágazatokra is hatással lehet: ezek együttes növekedése Szaúd-Arábiában 1,6 százalékra eshet vissza a tavalyi 3,6-ról. Pedig a Saudi Vision 2030 éppen ezeket az ágazatokat fejlesztené, a tervek szerint 2020-ban már évi százmilliárd dollárnyi adóbevételnek kellene befolynia az egyéb ágazatokból. Jelenleg a szaúdi GDP 84 százaléka származik az olajiparból, a terv célja, hogy 2020-ra ez az arány 50 százalékra csökkenjen.
A Saudi Vision 2030 fő szószólója a 31 éves Mohamed bin Szalmán, a szaúdi király fia, egyben védelmi miniszter és a gazdasági tanács vezetője. A herceg hétfőn egy tévéinterjúban beszélt a reformtervekről, mint mondta, az elsődleges cél az, hogy jelentős nemzetközi befektetővé tegyék Szaúd-Arábiát.
A herceg nyilatkozata szerint felismerték, hogy rendkívül sérülékeny a szaúdi gazdaság akkor, ha kizárólag az olajexportra alapozzák, így
nem tud ellenállni olyan külső hatásoknak, amelyek az olajárak csökkenését eredményezik
(ilyen volt a közelmúltban a palaolaj, az alternatív energiaforrások és az olajtakarékos ipari megoldások terjedése az Egyesült Államokban, ami csökkentette az olaj iránti keresetet, ezzel az olaj árát is). Mohamed bin Szalmán nagyon optimista a tervekkel kapcsolatban, szerinte
2020-ban Szaúd-Arábia már képes lesz akár olajbevételek nélkül is fennmaradni.
Csökkentenék a hazai szénhidrogén-felhasználást is, a CNBC szerint nagy összegeket fektetnének a megújuló energiákba. Emellett Szaúd-Arábia a külföldi befektetéseit is fokozná. Az Aramco részvényeinek értékesítéséből és az olajeladásokból befolyt összegből létrehoznák „a világ legnagyobb állami befektetési alapját”. Ez a tervek szerint
akár 3 ezer milliárd dolláros költségvetést is kezelhet.
Durva veszteségek a zuhanó olajáron
Szaúd-Arábia egyébként még mindig azok között az olajexportáló államok között van, amelyeknek nyereséges az olajipara, hiszen az arab országban – földrajzi adottságai miatt – a világon a legolcsóbban termelhető ki az olaj (nem úgy, mint Oroszországban, Azerbajdzsánban vagy Nigériában), hordónként átlagosan csupán 3 dollár, ami a jelenlegi, hordónként 45 dollár körül mozgó olajár mellett még mindig rendkívül nyereséges. Friss becslések szerint akár 30 dollár mellett sem indulna recesszió Szaúd-Arábiában, ilyen alacsony árfolyamra pedig elég kevés az esély.
Bár az olajárak zuhanását valóban külső körülmények indították el, a tartósan alacsony olajárért Szaúd-Arábia is felelős. A szaúdiak ugyanis a kezdetben még enyhébb árzuhanásra a termelés fokozásával reagáltak, ami tovább csökkentette az olaj árát. Az ország számára ilyen helyzetben a dömping volt a legjövedelmezőbb: ugyan olcsóbban, de egyben több olajat tudott eladni. Több riválisuk az alacsony árak miatt kénytelen volt nagyrészt felfüggeszteni a termelést. Ezzel Szaúd-Arábia növelni tudta a piaci részesedését, azonban még így is bevételkiesést könyvelhettek el, tavaly Szaúd-Arábia deficitje a GDP 15 százalékát tette ki, részben az olajiparnak adott kedvezmények miatt.
A szaúdi herceg az Economistnak adott interjúban elmondta, a diverzifikáció tulajdonképpen már tavaly elindult, elmondása szerint az állam csak 2015-ben 29 százalékkal növelte a nem olajból származó bevételeit (ez nem olyan nagy teljesítmény, mint amilyennek hangzik, hiszen az egyéb bevételek értéke nagyon alacsony bázisról indult, 2014-ben
az export 83 százalékát a szénhidrogének adták.
A befektetési alapon túl
Mohamed bin Szalmán adópolitikával is támogatná a nem olajjal foglalkozó cégeket,
az egyéb iparágakba befektetőknek nem kellene jövedelem- és vagyonadót fizetniük, igaz, bevezetne egy egyelőre meg nem határozott mértékű általános forgalmi adót. Eközben megszüntetné az olajiparnak járó adókedvezményeket, ebből szaúdi számítások szerint tízmilliárd dollár folyna be évente.
Az olaj helyett vagy mellett Szaúd-Arábia fő bevétele szintén egy nyersanyag, az urán lehet: az ország területén található
a Föld uránkészleteinek 6 százaléka, és még szinte érintetlen.
A herceg beszélt arról is, hogy az országban rengeteg kihasználatlan terület van a nagyvárosok környékén is – beépítetlen városi telkek, tengerpartok, szigetek –, ezek szerinte komoly lehetőséget jelentenek turisztikai beruházásokra.
A gazdaság bővítése, a külföldi befektetők csalogatása mögött nem kizárólag az olajárak zuhanása áll. Szaúd-Arábia társadalma rendkívül fiatal, mintegy
70 százalék a 30 év alattiak aránya.
A sok tétlen fiatal egy diktatúra számára kockázatot jelenthet, ezért fontos őket lefoglalni – a szaúdi herceg szerint elsősorban a bányászat és a turizmus lesz képes a munkanélküli fiatalok tömegeit felvenni.
Mohamed bin Szalmán több interjúban beszélt arról is, hogy szeretné, ha a nők is nagyobb arányban vennének részt a munkaerőpiacon. Szaúd-Arábiában a dolgozó nők aránya a világon az egyik legalacsonyabb,
a munkavállalóknak csupán 18 százaléka nő.
Ez visszavezethető azokra a diszkriminatív törvényekre, amelyek tiltják például azt, hogy a nők egyedül utazhassanak (ezt a közelmúltban annyiban finomították, hogy a családtagok engedélyével és bizonyos életkor felett már szabad utazniuk), vagy hogy autót vezessenek. A szaúdi nők emellett a mai napig el vannak tiltva bizonyos munkáktól, tipikusan olyanoktól, amelyeknél előfordulhat, hogy férfiakkal kell érintkezniük, nem lehetnek például légiutas-kísérők.
Azt, hogy pontosan hogyan növelné a nők munkaerőpiaci részvételét, a szaúdi herceg nem árulta el. Az biztos, hogy
komoly reformokra nem számíthatnak:
a Bloombergnek adott interjúban például elmondta, „nincs baja” a hivatalos egyházi hatóság döntésével, ami megtiltja a nőknek az autóvezetést, ehelyett, mint mondta, azokkal van gondja, „akik eltorzítják a tényeket a vallási rendszerről, és azt állítják, hogy az iszlám nem garantálja teljes mértékben a nők jogait”.