A gazdaságelmélet általában azt feltételezi, hogy az olajár csökkenése jót tesz a gazdaságnak. Ahogy ugyanis az embereknek kevesebbet kell költeniük fűtésre vagy tankolásra, úgy több pénzt tudnak megspórolni, melyet optimális esetben el is költenek, felpörgetve ezzel a fogyasztást.
Vagyis úgy gondolhatnánk, hogy az Európai Központi Bank (EKB) némileg aggódik, ahogy a fekete arany árfolyama a 28 dolláros hordónkénti árfolyamról az 50 dolláros szintig emelkedett. Van azonban egy másik oldala is a történetnek – vélik a Pioneer Investments elemzői. Ezen a héten ugyanis az EKB közzéteszi legfrissebb előrejelzését. A legutóbbi, márciusban kiadott prognózis szerint a jegybank elemzői még 35 dolláros átlagárral számoltak az olajpiacon, a fejlemények tükrében tehát valószínűleg az új számításban megközelítik majd az 50 dolláros szintet. Ahogy pedig az olajár múltbeli esése kiesik az inflációs indexből, lehetővé válik az EKB számára, hogy
fenntartsa a márciusi maginflációs előrejelzését.
Ennél azonban még nagyobb meglepetést is okozhat az eurózóna havi inflációs alapmutatója a következő 12 hónapban – írják az elemzők. Ha ugyanis az olaj ára megmarad a jelenlegi szinteken, úgy az euróövezet inflációs rátája a jelenlegi mínusz 0,2 százalékról 1,4 százalékig is felpöröghet 2016 végére, és
2017 tavaszára akár elérheti az EKB 2 százalékos célját.
Mindez pedig két nehéz kérdést is felvethet az eurójegybank számára. Egyrészt azt, hogy