Ebben az évben csupán két durva hónap alatt Kína határidős piacainak napi forgalma 183 milliárd dollárral emelkedett, amivel nemcsak a tavalyi kínai részvénypiaci felfordulás legdurvább napjait körözte le, de ennek tükrében a Nasdaq 2000-es technológiai buborékja is egészen szelídnek tűnik – írja a Bloomberg.
Az egész történet egy logikus elgondolással indult: a kínai gazdasági ösztönzés és az ipari reformok hatására hiány alakul ki az építőipari nyersanyagok területén. Ez viszont igen gyorsan átfordult egy olyan árupiaci őrületbe, amelynek
már nem sok köze volt a valósághoz.
Ahogy pedig a kínai magánbefektetők hada is megindult, a múlt hónap egyetlen napján már annyi pamuttal kereskedtek, amennyiből a Föld minden egyes lakójának készíthettek volna egy farmernadrágot. A szójabab forgalomból pedig mintegy 56 milliárd adag tofut szolgálhattak volna fel.
A kínai állam most igyekszik kereskedési korlátokat bevezetni, hogy megelőzze az árak további szárnyalásától megemelkedő inflációt. Emellett az is probléma a hatóságok számára, hogy a buborék aláássa azt a tervüket, melynek értelmében a nem hatékony termelőknek be kellene zárniuk.
Az elemzők szerint azonban a jelenlegi robbanási ciklus csak egy újabb hátulütője annak, hogy a kínai vezetés jelentős pénzeket pumpált a gazdaságba, hogy meggátolja annak „kemény landolását”. Hatalmas mennyiségű hitel és tőke áramlik ugyanis piacokon, amely
igyekszik megtalálni a magas hozamokat
– mondta Fraser Howie, Kínával foglalkozó szerző és szakértő. Ez pedig azt eredményezi, hogy amennyiben csak a legapróbb jel feltűnik arra vonatkozóan, hogy emelkedhetnek a nyersanyagárak, máris lenyűgöző bikapiac alakul ki – fűzte hozzá Howie.
A nyersanyagok felfutása pedig nem is olyan meglepő, ha azt nézzük, hogy az állampapírok hozamai rekord közeli alacsony szinteken mozognak, míg a vállalati kötvények túlzott kockázatot jelentenek a sorozatos csődök mellett. Emellett a részvények szintén túl kockázatosak a tavalyi összeomlást követően, külföldre pedig egyre nehezebb vagyonokat kivinni az állami korlátozások miatt.
A drágulás azonban még mindig messze van az elmúlt időszakok nagy buborékaitól. Miközben ugyanis legalább öt nyersanyag ára több mint 50 százalékot erősödött Kínában a legutóbbi mélypontok óta, ez a rali még mindig bőven elmarad a Shanghai Composite Index tavalyi csúcsától, amikor is 159 százalékos emelkedést mutatott. A Nasdaq pedig az internetbuborék tetején, 16 évvel ezelőtt, 256 százalékos erősödést produkált.
Ami tehát a jelenlegi őrületet olyan érdekessé teszi,
az a kereskedés puszta volumene.
Az olyan börzéken, mint Talian, Csengcsou vagy Sanghaj, a napi átlagos piaci forgalom ugyanis a februári 78 milliárd dollárról egészen 261 milliárdig ugrott az április 22-én mért csúcson, meghaladva ezzel például Írország bruttó hazai termékét (GDP). Összevetésképpen a Nasdaq forgalma 2000 elején csupán 150 milliárdon tetőzött.
A kínai kereskedési láz akkor kezdett hűlni, amikor a három vezető határidős tőzsde különböző eszközökkel igyekezett gátat szabni a spekulációs hullámnak. Ennek eredményeként május 6-án a teljes forgalom már csak 125 milliárdos volt, miközben a betonacél és a vasérc árfolyama majdnem 20 százalékot esett az áprilisi tetőpontokról.
Noha egyes nyersanyagoknál, mint az acélnál fundamentálisan is indokolt volt az áremelkedés, a kínai részvénypiaci buborék legfontosabb tanulsága mégis az, hogy az államnak nagyon nehéz úgy megállítania a spekulációs hullámot, hogy
ezzel ne indítsa be az árfolyamok összeomlását.
Tavaly nyáron a kínai részvények ugyanis 5 ezermilliárd dollárt veszítettek az értékükből, ahogy a hatóságok elkezdték visszafogni a tőkeáttételes kereskedést és korlátozták a határidős részvénypiacok forgalmát, ahol a volumenek egészen 99 százalékot zsugorodtak a csúcsaikhoz képest.