Valamit valamiért, avagy meddig taktikáznak a jegybankok?

Jelentős tőzsdei visszaesést hozott a Bank of Japan (BoJ) döntése, amely nem lazította tovább a monetáris kondíciókat, sőt nem is helyezett kilátásba ilyesmit annak ellenére, hogy a piaci szereplők jelentős része ezt várta tőle. Ha létezik a nagy jegybankok közötti megállapodás a dollárerősödés megakadályozásáról, akkor ahhoz a BoJ most maximálisan tartotta magát, de ennek a japán gazdaság fizetheti meg az árát. 

Nem mindenkinek egyformán kedvező a világ nagy jegybankjai közötti együttműködés – véli Nagypál József, a Pioneer Alapkezelő portfóliómenedzsere. Ami talán nem is létezik, a piacok mégis egyre inkább azt gyanítják, hogy az amerikai Fed kamatemelési ciklusának lelassítása, az Európai Központi Bank kamatcsökkentésének decemberi elhalasztása, illetve a BoJ egyre csak késő monetáris lazítása egy összehangolt stratégia része.

Összefogás a dollár ellen

A feltételezett együttműködés lényege az elmélet szerint, hogy az EU és Japán az euró, illetve a jen gyengítésével nem játszanak rá a kamatemelési ciklusban amúgy is erősödő dollár drágulására, a Fed pedig cserébe nem táncol vissza az óvatos szigorításból.

A közös cél a dollár túlzott erősödésének megakadályozása,

mert az komoly feszültségekhez vezetne a dollárban eladósodott országokban.

Haruhiko Kuroda, a japán jegybank kormányzója Forrás: AFP/Toru Yamanaka

Nos, a múlt héten a Fed a várakozásoknak megfelelően kivárt a kamatemeléssel, de az előző ülés utáni óvatossághoz képest valamivel optimistább hangvételű közlemény azt jelzi, hogy előbb-utóbb folytatják a decemberben megindított kamatemelési ciklust. Maximálisan betartotta a feltételezett megállapodást a BoJ is, amely sem a kamatokat nem csökkentette (a negatív tartományban amúgy is szűk a mozgástér), sem az eszközvásárlási programjának kiterjesztéséről nem döntött, sőt, még csak nem is helyezett kilátásba ilyesmit, holott a piacokon volt ilyen várakozás.

A hatás nem marad el

Az állítólagos megállapodás eredeti célja szerinti piaci hatás nem is maradt el: a dollárral szemben mind a jen, mind pedig az euró intenzívebb erősödébe kapcsolt. Csakhogy ezzel párhuzamosan a japán részvénypiacok is nagyot estek, mert az erős jen rontja a japán gazdaság exportkilátásait, ezen keresztül pedig a vállalati nyereségeket, ezért a befektetők

elfordultak a japán részvényektől és más piacok után néztek.

Különösen zokon vették a befektetők, hogy a BoJ nem kötelezte el magát a japán gazdaság élénkítése mellett, mert ebből az a következtetés adódhat, hogy a jegybank hosszabb távon sem kíván kilépni a vélt együttműködésből.

Ha létezik a nagy jegybankok közötti összefogás, akkor az ilyen helyzetek jól rávilágítanak ennek a kockázataira. A jegybankárok a saját gazdaságuk szereplői előtt nehezen számolnak el azzal, ha első látásra nem a hazai érdekek mentén hozzák meg döntéseiket, hanem egy jóval homályosabb „globális” célt követnek. Ez pedig odavezethet, hogy előbb-utóbb ismét az önös érdekek lehetnek úrrá a jegybankokon, azaz újraindulhatna a

„ki tud gyengébb devizát csinálni”

nevű globális játék. Ha megtörne a „devizapiaci béke”, a bizonytalanság feltámadásával a dollár ismét szárnyra kaphatna, ami elsősorban a dollárban eladósodott, valamint az alacsony nyersanyagárakra érzékeny feltörekvő piacokat érinthetné kedvezőtlenül.