Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Igaz, hogy az EU jogi szabályozása igen kiterjedt olyan kérdésekben, mint a szezonális munka, a részmunka, a szülési szabadság, a diszkriminációellenesség, az adatvédelem, és ezt elismeréssel is fogadja a szigetország. De ha kilépne az unióból, a saját szája íze szerint frissítené az ezeket a kérdéseket érintő törvényeket, ugyanakkor megszabadulna mindattól, amiben az unió jelenleg gátolja. Ez pedig tagállamként lehetetlen.
Az angol vállalkozók számára kifejezetten problémás megfelelni az uniós szabályozásnak:
a szektor 46 százaléka gondolja úgy, hogy az egységes piac hátrányait messze nem ellensúlyozzák az előnyei, és csak a cégek 37 százaléka véli ennek a fordítottját. A nemzetközi piac pedig a kisvállalkozások (1–49 foglalkoztatottal) mindössze 12 százaléka számára realitás, de az uniós megszorítások rájuk is vonatkoznak.
Mégsem lehet azt állítani, hogy a szektor egy emberként kilépésellenes. Inkább a bizonytalanság jellemző a vállalkozókra. Alig több mint egy hónappal a népszavazás előtt a kis- és közepes vállalkozások még teljesen tanácstalanok voltak a kilépéssel kapcsolatban az Aon biztosító szerint:
az angol kkv-k csaknem fele, 47 százalék nem tudta, melyik lehetőségre szavazzon.
Minél kisebb cégről van szó, annál valószínűbb, hogy kilépne az unióból. A biztosító felmérése szerint a maradni vágyók 55 százaléka véli úgy, hogy a következő három hónapban bővülni fog a cége.
Ami a nemzetközi kereskedelmet illeti, brexit esetén az unió helyett a WTO szabályai vonatkoznának az angol cégekre, és több mint valószínű, hogy a kormánynak új szabadkereskedelmi megállapodást kellene kötnie. Az uniós tagállamoknak ugyanis nagyon fontos a szigetországból érkező export.
A brexit nagy előnye az exportőr cégekre nézve az volna, hogy
az új megállapodást már a saját feltételeik szerint alakítanák ki,
nem lennének az EU-ra utalva, ahol a versenyhelyzetben lévő tagállamok érdekei és érzékenységei az ő szempontjukból szétzilálják és késleltetik a tárgyalásokat. Bármilyen lesz is a következő, brexit utáni kormány, az Egyesült Királyság vállalkozói szektora kedvére kereshet új partnereket Indiában és az Államokban – ezekkel az országokkal pillanatnyilag nem volna könnyű megállapodniuk –, vagy Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol jelenleg egyáltalán nincs uniós partnerség.
Az unió pályázatok, hitelek vagy garanciák formájában nyújt támogatást a brit kkv-knak. Ha kilép a szigetország, a források valószínűleg többé-kevésbé elérhetőek maradnak – feltéve, hogy a konkrét, specifikus projektekkel elégedett az unió. Arról nem is beszélve, hogy a brexittel hatalmas részkötelezettségtől szabadulna meg az állam, hiszen
az uniós költségvetés tetemes hányadát éppen az Egyesült Királyság adja a közösbe.
Ha tehát a saját költségvetésükből kellene pótolniuk a forrásokat, nem esne különösebben nehezükre – akár a megspórolt hozzájárulás is lehetne az új injekció.
A Forbes mégis a kereskedelmet látja a brexit legnagyobb vesztesének, méghozzá a vám, a valószínű csúszások a határon, a szállítás módosult költségei miatt. A cikk szerint ez mind arra kényszeríti majd a mostanáig az angol cégekkel üzletelő vállalkozásokat az unióban, hogy elfelejtsék a brit piacokat.
Az olyan óriási futárcégek, mint a DHL, a Fedex és a UPS adatai szerint az angol kisvállalatok ügyfelei csak a legritkább esetben üzletelnek olyan európai országokkal, amelyek kívül esnek az unión – mint például Svájc vagy Norvégia –, annyival költségesebb minden tranzakció. A nehézkesség felülírja a partnerséget, és az unióból kiszállt Egyesült Királyság üzleti partnerként minden lesz, csak sima nem.
A 956 egységből álló kocsmalánc, a Wetherspoon a sör- és cidermagazinként is funkcionáló honlapján különkiadást szentelt a pró és kontra cikkeknek. (A Wetherspoon-egységek specialitása, hogy nyomott áron, az éjszakába nyúlóan és zene nélkül szolgálják ki a szomjas angolokat.) Állítólag kétmillió vendégük olvassa. Az több mint valószínű, hogy aki végiglapozza a nem kevés cikket, azonnal kér egy italt, lehetőleg rövidet.
Az alapító-elnök,
Tim Martin például kétoldalas véleménycikkben állítja, hogy az unió alapvetően antidemokratikus intézmény,
Brüsszelben meg nem választott elit dönt mindenről, az ő kezükben hagyni a hatalmat kiszámíthatatlan és veszélyes útra vezetné Angliát.
A Syndicate Room című befektetési portál felmérést végzett a magánbefektetők között. A mintegy 3000 válaszadó többsége úgy véli, a kilépés negatívan hatna az üzleteikre:
több mint 2 ezer milliárd fontnyi tőke sérülhet,
főként az ingatlanpiacon.
A nehéztranszport-specialista ParcelHero leírja, hogy a nem uniós országokba rendszeresen szállító ügyfelei 66 százaléka a maradás mellett szavazna. A vállalat szerint ez olyan súlyú üzenet, amely mellett a kisvállalkozók az Egyesült Királyságban nem mehetnek el. A cég egyik vezetője, David Jinks felhívja a figyelmet, hogy ha most bizonyos nehézségek – vaskos bürokrácia, vámtarifa, szállítási költségek, határ menti várakozás és késés – elrettentik a hazai vállalatokat attól, hogy Svájccal vagy Norvégiával üzleteljenek, hát ugyanígy tekintenek majd rájuk az unióban, ha kilépnek.
Egy érzékletes példa: Svájc és Svédország népessége közt nincs nagy különbség (8 millió 370 ezer, illetve 9 millió 840 ezer lakos), a két országgal való üzletelésben azonban a szállítás hatalmas különbségeket mutat. Utóbbiba mintegy háromszor annyi tanszport érkezett 2015-ben a szigetországból, mint előbbibe. Ez elég meggyőzően érzékelteti, hogy
egy unión kívüli állam messze nem olyan vonzó piac, mint egy uniós tagállam.
Az angol svájci exportot ugyanis nagyvállalatok húzzák, kisvállalati partnerként az első tízben sem szerepel. Egy multi gyomra könnyűszerrel beveszi a rengeteg többletköltséget, egy kkv-nak viszont ennyin már maga az üzlet áll vagy bukik. A ParcelHerónál például egy 10 kilós csomag költsége 16 font 14 penny Olaszországba, Svájcba viszont 36 font 90 penny. Olyan kevés futárcég vállalja ugyanis a plusz terheket, hogy amelyik – szinte versenytárs nélkül – mégis megteszi, simán beleépítheti a késedelem és a bürokrácia minden költségét az áraiba.
Ugyancsak a szállítási tarifák különbségével függ össze, hogy míg például egy pár Nike cipőt körülbelül 60 fontért (75 euró körül) meg lehet kapni Angliában, ugyanaz a típus majdnem 90-be (112 euróba) kerülne Svájcban.
Már ez a kevés számadat erősen valószínűsíti, hogy
ha a kilépéspártiak győznek, a tipikus angol kisvállalkozás visszaszorul a hazai piacra.
A kereskedelmet ez a partvonalra szorítja, még ha nem is azonnal.
A Telegraph szerint egy vállalkozói index, a Smith & Williamson felmérése szerint a vállalkozók 81 százaléka érzi úgy, hogy a kilépés negatívan érintené az üzletüket. Csak a válaszadók 48 százaléka gondolja azt, hogy EU-s munkaerő nélkül is be tudnak tölteni minden szakképzett állást.
Mariano Mamertino, az Indeed állásportál gazdasági szakértője szerint
a lehetséges munkaerőhiány a könyvelést, a pénzügyi szolgáltatásokat és az ingatlanpiacot érinti a legsúlyosabban.
Máris drámaian lelassult a toborzás. A vállalkozói szektor brexittel kapcsolatos legnagyobb problémája ugyanis a bizonytalanság. A HR-szakma egy hónap alatt 18 százalékot esett – tömören azért, mert a munkaadóknak nincs túlzottan kedvük munkát adni. Nekik biztosan hiányozni fog az uniós országokból érkező szakképzett munkaerő.
