Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Különös világ köszöntene ránk a népszavazás másnapján, ha Nagy-Britannia lakossága a brexitre, vagyis az EU-ból való kilépésre szavazna. Mohamed El-Erian, az Allianz vezető gazdasági tanácsadója a Bloombergnek így foglalta össze várakozásait a brexit utáni napra vonatkozóan:
Először is komoly felfordulás söpörne végig a devizapiacokon. A font 7-10 százalékot szakad, míg az euró 3-5 százalékot gyengül. A részvények szintén jelentős nyomás alá kerülnek, ahogy a befektetők elkezdik beárazni a nagyobb intézményi kockázatokat, illetve a brit gazdasági növekedést érő jövőbeni csapásokat.
David Cameron miniszterelnök bejelentené a lemondását, pártja pedig komoly zűrzavar közepette próbálná kitalálni, hogyan egyesüljenek egy új vezető mögött az elmúlt hónapok megosztó vitái után. Eközben Skóciában újra felmerülne a függetlenség lehetőségének gondolata, az írek pedig azon kezdenének gondolkodni, mi lesz a javak és a munkaerő szabad áramlásával a jövőben a köztársaság és az északi régió között.
Európa többi része döbbenten kezd rettegni a dominóhatástól.
Mindeközben azok, akik Nagy-Britanniában a brexit mögött álltak, igyekeznek bebiztosítani, hogy a győzelmük ne váljon vereséggé. Különösen akkor, ha a parlament egyes tagjai olyan lehetőségeket kezdenek keresni, amelyekkel megkerülhetik a kilépés győzelmét a népszavazáson.
A média persze azonnal elkezdené keresni, ki a felelősök a kilépésért – mondja El-Erian. Az első célpont a választók lennének, akik ahelyett, hogy alapos és racionális megfontolás után döntöttek volna, egyetlen ügyre fókuszáltak, a bevándorlásra. A választók nagyrészt közömbösen reagálnának a vádakra. Végül is éppen a Konzervatív Párt – és különösen Cameron – volt az, amelyik az előző általános választások előtt jó ötletnek tartotta a referendumot.
Az előrejelzés mellett El-Erian arra is rávilágít, hogy a brexit kérdése körüli diskurzus felvet egy szélesebb körű európai problémát is. Jelesül azt, hogy az unió egységéből fakadó hivatalos optimizmust számos szervezet és politikai párt visszautasítja, rámutatva arra, hogy
a gazdasági rendszer nem váltotta valóra azt, amit ígért.
Hogyan máshogy lehetne magyarázni ugyanis a gyenge növekedést, a több országban riasztóan magas munkanélküliséget a fiatalok körében, a görög gazdaságban visszatérő drámai helyzetet, valamint azt, hogy az unió képtelen megoldani a menekültválságot?
Mindazonáltal – véli az elemző – van egyetlen olyan tényező, amely a leginkább felelős a bukásért. Nevezetesen a fejlett gazdaságok ismétlődő képtelensége, hogy máshol is elősegítsék a magas és mindenkire kiterjedő növekedést. És minél tovább áll fenn ez a hiányosság, annál nagyobbak lesznek a károk – mondja El-Erian.
Ráadásul a fejlett gazdaságok számára ennek megteremtése továbbra is rejtély. Noha számos közgazdász kifejti, hogy mit kellene tenni és miért, a politikai akarat tartósan hiányzik a javaslatok elfogadásához. Éppen ezért – teszi hozzá az elemző – a brexit egy olyan trauma lehetne Európa számára, amely rávilágít, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek
elősegítik a jelentős és mindenkire kiterjedő növekedést
– lehetővé téve ezzel a recessziók és a pénzügyi instabilitás elkerülését. Talán egy súlyos gazdasági és pénzügyi sokkba kerül, hogy a politikusok az Atlanti-óceán mindkét partján felismerjék, túl hosszú ideje tart már körükben a működési zavar, és túl sok terhet helyeztek a már így is kimerült jegybankokra – mondja El-Erian.
Amennyiben pedig úgy alakul, hogy a britek mégis maradnak, az elemző szerint akkor sem nyugodhatunk meg igazán. Ez természetesen eloszlatná a közvetlen félelmeket és fenyegetettséget, ugyanakkor, sajnos, kevésbé hangsúlyozná ki azokat a növekedési problémákat, amelyek bizonyosan újabb zavarokhoz vezetnek majd.
