Még nyáron jöhet az amerikai kamatemelés

Nem várnak nyugodt nyarat a tőkepiacokon. A júniusi brit népszavazás, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelésével kapcsolatos várakozások okozhatnak izgalmakat a következő hetekben. A témában Jobbágy Sándor, a CIB Bank senior elemzője írt összefoglalót az Origónak.

A globális befektetői hangulatra gyakorolt hatása miatt régóta kiemelt figyelemmel kísérjük a Fed-döntéseket. Az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő intézmény, a Federal Reserve System monetáris politikája tavaly vett új fordulatot: decemberben hozta meg az akkor már hónapok óta várt kamatdöntését a válság utáni első kamatemelésről, miután az irányadó kamatsáv hét éven keresztül változatlanul 0-0,25 százalék volt.

Az előttünk álló nyári hetek-hónapok az amerikai kamatpolitika szempontjából nem az ilyenkor szokásos uborkaszezont hozzák majd,

hiszen a befektetők nagy része azt valószínűsíti, hogy vagy a júniusi, vagy a júliusi Fed-ülés ismét kamatemelést hozhat majd.

Nincs egyértelmű állásfoglalás az időzítésről

A júniusi döntésre 15-én kerül sor, de ez az opció a nemrégiben közzétett amerikai munkaerőpiaci jelentés után már csak minimális valószínűséggel hozhat kamatemelést. Nem azért, mintha egyetlen adatból, nevezetesen a várt 160 ezer helyett mindössze 38 ezres létszámot mutató, a mezőgazdaságon kívüli munkahelyek számára vonatkozó statisztikából érdemes lenne messzemenő következtetéseket levonni. Sokkal inkább azért, mert egyrészt a munkaerőpiac kiemelt figyelemmel kísért szegmense az USA gazdaságának (a jegybanki politika szemszögéből is), másrészt mivel (részben az előbbi ok miatt) a nemzetközi pénzügyi piacok is élénk reakciókkal követik a munkaerőpiaci mutatók alakulását.

Forrás: 123rf.com

Utóbbit mi sem jelzi jobban, mint az említett, június 3-i adatközlést követően néhány óra alatt bekövetkezett 1,7 százalékos dollárgyengülés az euróval szemben, amit a rákövetkező napokban sem követett korrekció. Ráadásul az adatközlést követően voltak olyan Fed-nyilatkozatok, amelyek megerősítették ezen várakozásokat – igaz, éppen a legfontosabb, a Fed-elnök

Janet Yellen által közreadott kommentár nem adott egyértelmű állásfoglalást az időzítést kérdésében.

Mindig van ok az óvatosságra

Hiába tehát, hogy a legutóbbi (áprilisi) Fed-ülés óta megjelent adatok alapján

a gazdaság „jó irányba” halad,

hiszen az említett adattól eltekintve trendjében tovább javul a munkaerőpiac helyzete, és alacsony, de stabil az infláció. Úgy tűnik, hogy a lassú, elnyújtott kamatemelési sorozatra berendezkedett Fed mindig megtalálja az indokot az óvatosság alátámasztására.

Tavasszal a kínai pénzügyi-gazdasági kockázatok potenciális nemzetközi hatásai miatt volt indokolt a nagyfokú óvatosság a Fed közleményének kissé burkolt utalásai szerint. Az utóbbi hónapokban a külső növekedési tényezők szerepének csökkenése mellett

a pénzügyi piacok szerint már a brit népszavazásra figyeltek,

és a piaci értékítélet szerint már a gyenge májusi munkaerőpiaci adatoktól függetlenül is csökkentette a júniusi kamatemelés valószínűségét. A brexit lehetőségével fenyegető, igencsak bizonytalan kimenetelű brit szavazásra június 23-án kerül sor, azaz éppen a Fed kamatdöntését követő héten.

Júliusban már léphet a Fed

Mindezek tetejébe érkezett a fent tárgyalt munkaerőpiaci adat, és úgy tűnik, nincs mit tenni, érdemes a következő kamatemelésre vonatkozó várakozásunkat legalább egy hónappal, júliusra kitolni. Számos piaci szereplő most már ennél is távolabbra, szeptemberre vagy decemberre helyezi ezt a lehetőséget.

Amennyiben azonban a brit népszavazás a globális piaci hangulatot és egyúttal a távolabbi gazdasági következményeket is tekintve „jól sül el”, azaz marad a brit EU-tagság, valamint a júniusban napvilágra kerülő amerikai adatok sem okoznak csalódást, akkor nagy valószínűséggel

július 27-én újabb 0,25 százalékponttal feljebb kúszhat az irányadó amerikai kamatsáv.

Ne feledjük azonban, hogy

az amerikai monetáris „lazaság” egyelőre még így is velünk marad.

Nemcsak azért, mert az idén kialakuló kamatszint még mindig messze elmarad a válságot megelőző évtized átlagától (3,8%), de azért is, mert a Fed a kamatemelési ciklus megkezdése óta is tovább folytatja a birtokába került óriási állampapír-állományból származó lejáratok, illetve kamatfizetések újrabefektetését az állampapírpiacon. Ennek az az állománynak a leépítése, azaz az állampapírok piaci értékesítése is csak később, talán jövő évben vagy azt követően kezdődhet meg.