A jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy a britek kiszavazták magukat az EU-ból, hatalmas meglepetést okozva így szinte mindenkinek, így maguknak is. Ebben az egy mondatban sajnos az elkövetkező hetek/hónapok minden bizonytalansága benne van, vagyis az, hogy még a kilépés sem teljesen biztos, illetve
elképzelés sincs a kilépés utáni brit gazdasági és politikai irányokról.
A június 23-i népszavazás ugyanis egyrészről csak véleménynyilvánító és nem ügydöntő szavazás volt, másrészről csak a kilépés tényéről döntött, arról nem, hogy milyen úton menjenek tovább az EU-ból való kiválás után.
A véleménynyilvánító népszavazás jogilag nem kötelezi a kormányt, de ez persze egy fejlett demokráciában mindenképpen politikai kényszert jelent, a választók akarata egyértelmű (volt abban az adott pillanatban és formában). David Cameron miniszterelnök, aki a bennmaradás mellett kampányolt, meg is bukott és lemondott, az új kormányfőt várhatóan szeptemberben nevezik ki. Addig ő ügyvivőként viszi már csak az apparátust, az EU-ból való kilépést majd az utódjának kell kezdeményeznie és levezényelnie. Addig sajnos semmi érdemi nem fog történni, csak politikai csatározás mind a brit belpolitikában, mind az EU-val kapcsolatos külpolitikában.
A britek láthatóan időt húznak, mert erősen megosztottak a váratlan eredmény után. Úgy tűnik ugyanis, hogy
a kilépés mellett kampányolók sem gondolták komolyan, hogy győzhetnek,
valahogy mindenki a status quóban hitt, és a szavazást inkább egy mutatóujj-felmutató figyelmeztetésnek szánták.
Vagyis
jelenleg se a személy, se az irány nem ismert a britek EU kilépési tárgyalásaival kapcsolatban,
ami hangsúlyozottan rendkívüli bizonytalanságot eredményez. A bizonytalanság viszont árt politikailag és gazdaságilag is az EU-nak és általában a tőkepiacoknak, ugyanis ez nem árazható piaci szempontból, nem építhető bele semmilyen modellbe és eszköztárba. Az EU emiatt fel is szólította a briteket, hogy azonnal kezdjék meg a kilépési tárgyalásokat, amit főztek, most melegében egyék meg.
Egy dolog biztos:
rendkívül bizonytalan időszak elé nézünk, ami nagy árfolyammozgásokat eredményezhet a tőkepiacokon.
Ez pedig általában kockázatkerülésre készteti a piaci szereplőket.
A piacok egyfajta, alapvetően a befektetési környezet egy részét meghatározó szereplői a jegybankok is, amelyeknek viszont ilyen időszakban a kockázatok mérséklése, vagyis egy kiszámíthatóbb befektetési környezet megteremtése alapvető érdekük. Az Európai Központi Bank már be is jelentette, hogy saját eszközeivel mindent megtesz a brexit negatív hatásainak mérséklésére, és ugyanez várható az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed esetében is.
Egy héttel a népszavazás után tehát az egyik oldalon a brexit okozta piaci félelmek és biztosan bekövetkező brit gazdasági visszaesés – és EU-lassulás – mozgatja a piaci szereplők befektetési döntéseit, a másik oldalról viszont a korábbiaknál is nagyobb mértékű jegybanki támogatással szembesül a piac. Amennyiben a negatív hatások nagyobbak lesznek, és kevésnek bizonyul a monetáris politika (jegybanki) ereje ellensúlyként, az EU-tól fiskális (költségvetési) lazítás is várható.
Mit eredményez ez összességében, vagyis a brexit miatti növekvő bizonytalanság és kockázat, illetve az ezt mérsékelni szándékozó monetáris és fiskális politikák eredője? Pontosan nem tudni, ezért
mindenképpen az óvatosabb befektetői hozzáállás indokolt,
ami persze nem zárja ki, hogy higgyünk egyes eszközosztályok és régiók jobb teljesítményében, amit befektetéseink során érvényesíthetünk is.
A brit gazdaság teljesítménye a kilépési folyamat alatt biztosan csökkeni fog, ami sajnos az EU növekedésére is kihat, ezért
az európai részvények inkább alulteljesítők lehetnek.
A bizonytalanság a már említett kockázatkerülést erősíti, ami a feltörekvő piacoknak kedvezőtlen, ugyanis ezek a befektetési célpontok definíciószerűen nagyobb kockázatot jelentenek. Hagyományos kockázatcsökkentési eszköz viszont az amerikai dollár, illetve az ebben denominált befektetési eszközök.
A jegybanki politikák viszont, mint az ellensúlyként említett „járulékos” brexitkövetkezmények, a zéró kamattal és a „pénzpumpával” a kötvényeknek kedveznek, ahogy a kockázatkerülés önmagában is. A pénzpumpa másrészről növeli a piacokon lévő pénz mennyiségét, ami befektetési lehetőséget keres a zéró kamatnál nagyobb megtérüléssel, ami végül kedvezhet az olyan kockázatosabb és nagyobb hozampotenciállal rendelkező eszközöknek is, mint a részvények.
Nincs igazán konkrét befektetői recept jelenleg a mostani helyzetre, ugyanis sem a hozzávalókat nem ismerjük teljesen, sem azt, hogy pontosan mit főznek majd nekünk. Amit érdemes mégis megfontolni ebben az esetben, hogy a korábbiakhoz képest óvatosabban lépjünk a piacra, amíg nem látható pontosabban, hogy mi vár ránk.
Egyedi befektetési sztorik persze lehetnek, amit érdemes mindentől függetlenül meglépni,
de az általánosság szintjén a brexit által negatívan érintett régiókat érdemes alulsúlyozni, míg a jegybanki politikák miatt nyertes eszközöket felül. Mindeközben persze figyeljük folyamatosan az eseményeket, és reagáljunk, ha szükséges.