A válság hatására drasztikusan csökkent a cégeladások és felvásárlások száma, a biztonság lett a prioritás. Az óvatosság a likviditás megerősítésében csúcsosodott ki, a cégek rekordnagyságúra növelték a mérlegükben a pénzeszközök mennyiségét. A válságot követően újra
megjött az akvizíciós étvágy,
a 2015-ös bíztató adatok pedig már azt mutatják, hogy a számok meghaladták a válság előtti szintet, a vállalatok döntéshozói pedig egyre kedvezőbben ítélnek meg egy-egy akvizíciós lehetőséget.
A befektetők és a szakértők szerint ez a dinamikusan növekvő aktivitás a jövőben is folytatódik, hiszen láthatóan
sok befektetésre váró pénz keresi a helyét,
miközben folyamatosan növekszik a kínálat. Ennek erősödéséhez az is hozzájárul, hogy valamivel több, mint 25 évvel a rendszerváltás után az „első generációs” cégek tulajdonosai közül sokan nyugdíjba mennének már és szembesülnek az utódlás problémájával, így vevőt keresnek cégükre.
Az M27 ABSOLVO legfrissebb elemzésében a Közép-kelet-európai régióban zajló cégeladásokat és felvásárlásokat vizsgálta meg a 2014 és 2016 májusa közötti időszakban. Az elemzés a horvát, cseh, lengyel, román, szerb, szlovák, szlovén és természetesen a magyar piacokon zajló, 50 millió EUR deal méret alatti akvizíciókra fókuszált.
Az elemzés ebben az időszakban 1138 tranzakciót számol össze az 50 millió euró alatti kategóriában, ennek 40 százaléka Lengyelországban ment végbe. Magyarország a tranzakciószámokat tekintve a negyedik a régióban Csehország és Románia után. A régióban zajló cégvásárlások 57 százalékban országon belül történtek, 8 százalékban a régió országai között, 36 százalékban pedig régión kívül.
A magyar cégfelvásárlások több mint felénél a vevő éppen nem közép-kelet-európai. Amerikai, német, francia és brit vállalatok érdeklődnek a magyar cégek iránt.
A felvásárlók több mint kétharmada nagyvállalat, multinacionális cég volt, 25 százalékban pedig tőkealapok, pénzügyi vagy magánbefektetői alapok álltak a vevői oldalon.
A felvásárló cégek közel 60 százaléka tőzsdén jegyzett vagy valamilyen pénzügyi befektető, magántőkealap áll mögötte. Horgos Tamás, az M27 ABSOLVO ügyvezető partnere úgy látja, jóval nagyobb növekedési kényszerben működik a tőzsdei hátterű nagyvállalat, illetve minden olyan cég, amely mögött valamilyen pénzügyi befektető áll, ezért nyitottabb és motiváltabb a cégek felvásárlásában. „A növekedési kényszert a hozamelvárások okozzák, mellyel bizony el kell számolni a befektetők, részvényesek felé. Ha organikusan lassabban, drágábban, vagy egyáltalán nem tudják már hozni az elvárt növekedést, akkor meg fogják venni azt” – mondta az ügyvezető.
Az akvizíciók 44 százalékában versenytárs volt a felvásárló cég, 31 százalékban szakmai vagy stratégiai együttműködés miatt került sor az M&A tranzakcióra.
A stratégiai vevő alapvetően olyan
szinergiákat keres,
amelyek stratégiai előnyökhöz juttatják. Ilyen például a piacszerzés lehetősége, a versenypozíció javítása egy adott piacon, speciális kompetenciához való hozzáférés vagy a méretgazdaságosságból származó előnyök kihasználása. „Habár ez a szám kevésnek tűnhet, ahhoz képest javuló tendencia, hogy a legtöbb eladó azt gondolja, csak egy versenytárs lehet a vevő. Nem így van, sőt, érdemes a versenytársat, mint opciót a legvégére hagyni!
A szinergiákat kell vizsgálni,
és egy stratégiai partnert, vevőt keresni, aki nem közvetlen versenytárs” – emelte ki Horgos Lénárd, az M27 ABSOLVO partnere.
Ahhoz, hogy a vállalat a lehető legnagyobb értéket kapja meg a cégéért, muszáj alaposan és időben elindítani a tranzakciót, megvizsgálni a potenciális vevő hátterét, de ugyanígy a saját értékünket, felkészültségünket.
Horgos Lénárd szerint már első lépésként be kell azonosítani, hogy ki érdeklődhet a cégünk iránt: stratégiai befektető vagy versenytárs? Áll mögötte befektető? Tudnunk kell, hogy a felvásárló számára valójában mi jelenthet majd értéket a cégünkben –
a vevőkörünk, a stabil bevétel vagy valamilyen speciális kompetencia?
Meg kell vizsgálni azt is, hogy kik aktívak az adott iparágban, ki és milyen cégeket vásárolt fel, ki tervezhet növekedést akvizíció útján. „Könnyebbé és gyorsabbá teszi a cégeladást, ha már van megalapozott üzleti kapcsolatunk a kiszemelt vevővel. Érdemes felkészülni arra is, hogy ha nagyvállalat vagy multinacionális cég a vevő, lassabban – akár hónapok múlva – reagálnak egy akvizíciós elképzelésre, hiszen lehet, hogy az igazgatósághoz kell beterjeszteni a javaslatot, terveket. Emiatt is
fontos, hogy a potenciális vevővel legyen már működő üzleti kapcsolat,
hiszen ha már ismernek minket, kevesebb kérdés merülhet fel velünk, a cégünkkel kapcsolatban” – tette hozzá Horgos Lénárd.
Ha nemzetközi nagyvállalat a vevő, különösen transzparens működést vár el. Ajánlatos tehát – akár szakértő segítségével – átvilágítani a céget, rendbe tenni, ha van mit. Horgos Tamás szerint az esetek jelentős részében
a pénzügyi beszámolóból olvasható EBITDA különbözik attól, amit a vevő ténylegesen el fog fogadni.
A szakértők szerint fontos azt is előre látni, mit vár a vevő azzal kapcsolatban, hogy ki viszi tovább a tevékenységet a tranzakció után. Van-e saját csapata, vagy elvárja, hogy az átvételt követően a tulajdonos vagy a menedzsment csapat is további szerepet vállaljon? Ezeket a szempontokat szintén célszerű már a potenciális vevők azonosításakor megvizsgálni, és elég időt hagyni a középvezetők kiválasztására.