Ha a világ nagy olajexportőrei esetleg meg is tudnának egyezni a kitermelés befagyasztásáról (ami csodaszámba menne), az olajár akkor sem emelkedne az 50 dolláros szint fölé, vélik a Goldman Sachs bank elemzői. Egy ilyen megállapodás ugyan fölfelé lökné az árakat, de
az emelkedő árak arra ösztönöznék az amerikai palaolaj-kitermelőket, hogy újabb kutakat nyissanak,
a piacra kerülő palaolaj pótolná a befagyasztás okozta kiesést, a túlkínálat nem szűnne meg, írja a Marketwatch.
A palaolajat csak magasabb árak mellett éri meg kitermelni, mint például a szaúdi vagy orosz mezőkön. Az amerikai palaolaj-kutak nagy részét le is állították, amikor a mértékadó Brent hordónkénti ára februárban 26 dollárra zuhant.
Az árak viszont nyáron emelkedni kezdtek, a Brent az augusztus 15-ei héten elérte az 50 dollárt (igaz, augusztus 22-én újra esni kezdett).
Május óta az Egyesült Államokban üzemelő kutak száma már ilyen árak mellett is 30 százalékkal nőtt.
A kitermelés befagyasztása az olajárak beszakadása óta folyamatosan terítéken van, legutóbb augusztus közepén beszélt arról a szaúdi olajminiszter, hogy az OPEC a termelés befagyasztására készül, orosz kollégája pedig azt közölte, hogy Moszkva kész lenne részt venni egy ilyen megállapodásban.
A befagyasztástól eddig szinte mindenki azt várta, hogy áremelkedéshez vezetne (puszta meglebegtetése is kisebb áremelkedéseket hozott),
de ha a Goldman Sachs elemzőinek igazuk van, akkor hiábavaló lenne. Azt leszámítva, hogy a megállapodásban részt vevő országok piaci részesedést veszítenének.
A Goldman elemzői arra számítnak, hogy
a Brent ára 2017 nyaráig marad a 45-50 dolláros sávban.
Egyrészt nem valószínű, hogy akár részleges megállapodás születne a kitermelés befagyasztásáról. Másrészt ha lenne is ilyen, az sem segítene.
Harmadrészt
Líbia, Irak és Irán épp kezdik felfuttatni a termelésüket,
az elemzők szerint 2016 második felében összesen napi 100 ezer hordó pluszolajat öntenek majd az amúgy is túlkínálat sújtotta piacra.