Amikor az úgynevezett világhírű magyar startupokról esik szó, általában ugyanazt a három-négyet emlegetik. Az IND világsikerét azonban ritkán sorolják ide, miért?
Mi akkor indultunk, amikor még messze nem virágzott körülöttünk az az ökoszisztéma, ahonnan ma ezek a vállalkozások kinőhetnek. Én azt a szót, hogy startup, a 2000-es években hallottam először. Azt se felejtsük el, hogy például a Prezi a mai startupos metodológiával működve a gyors, amerikai utat járta végig olyan piacon, ahol teljesen érthető a terméke. Mi azonban egy szűk szakmai szegmensben, a pénzügyi startupok között képviseltünk réspiacot.
Ő is a huszonegyedik század plakátterméke
A pénzügyi startupok – fintech cégek – digitális nyelven válaszolnak a huszonegyedik század kihívásaira. Az ilyen vállalat gyors, felhasználóbarát, egyszerű, átlátható és olcsó szolgáltatásokat kínál ott, ahol sorban állást, bürokráciát, nehézkes és hosszadalmas ügyintézést szoktunk meg. Arra épít, hogy nemcsak a pénzügyhöz, de a technológiához is ért, ebben pedig garantáltan testhosszal elhúz a megcsontosodott iparág mellett. Korántsem csak az okostelefonon szocializálódott nemzedékhez szól, éppen költséghatékonysága és eszköztelensége miatt a mélyszegény afrikai országokban például konkrétan a pénzügyi szolgáltatások hiányára kínál alternatívát.
Tehát még trendinek sem számított, ráadásul ön joghallgató volt, miért alapított mégis informatikai céget?
Az édesapám informatikai vállalkozó volt, előttem állt a példa. Egyébként is számítástechnika tagozatos osztályba jártam. Felismertük, hogy
az internet olyan újdonság, amellyel a nemzedékünk tud elsőnek mit kezdeni:
bár szinte gyerekek voltunk, semmivel nem tartott előrébb nálunk a harmincas-negyvenes korosztály.
Egyetért azzal, hogy a fintech lesz a digitalizálódás következő nagy fejezete?
Globálisan ez a trend, bár talán Magyarországon még kevéssé érzékelhető. De kétségtelenül nagy boom előtt áll, főként Amerikában és az Egyesült Királyságban, ahol jelenleg hihetetlenül sok startup nő fel ezen a területen. Európában az úgynevezett PSD2-szabályozás lesz majd egy fontos mérföldkő, belobbantja a piacot.
A bankok kényelmesek, a szektor túlszabályozott, ezért nehezen reagál a digitális világ kihívásaira. Viszont
a pénzügyi technológia területén ügyködő, fürge és kicsi cégek képesek arra, hogy gyorsan részesedést szerezzenek a szegmensben.
De azért a fintech cég nem bank. A nulláról elindítani és felépíteni egy kereskedelmi pénzintézetet ma is óriási kihívás. A többség kinézi magának az egyik kis területet – például az etikus kereskedelmet vagy a néhány napos hitelt, amelyik fizetésig kisegít, illetve klasszikusan a pénzváltást –, és abból próbál nagy üzletet csinálni. Rengeteg a kísérlet, még messze nem tartunk ott, hogy beteljesítette volna a reményeket.
Nem bank, mégis a bankok érzik riválisnak a fintech cégeket. Mit tudnak, ami veszélyes a pénzvilág mamutjaira?
Például nem az a céljuk, hogy ugyanazt a legacyt (iszonyú bonyolult, sok évtizede épülő, lassú és rugalmatlan infrastruktúrát) felépítsék, amelyiktől éppen meg kellene szabadulni. Már az is eredmény, hogy kevésbé felelnek meg a törvénynek.
A bankok túlszabályozottak, az apró betűs rész minden felhasználó rémálma, aztán csak csodálkozik, hová tűnik a pénze. A fintechben ilyen nincs,
az online bankolás könnyű, és ez üdítő dolog.
Ott van például az egyik legnagyobb sikertörténet, a Transferwise. Rengeteg ember vándorolt át keletről nyugatra, emiatt megugrott a nemzetközi utalások száma. De nem volt egyszerű dolga annak a – teszem azt – több tízezer lengyelnek, aki Angliából akart a családnak utalni, vagy hazulról várta a pénzt. Az átváltás drága, a folyamat nehézkes és lassú. Ekkor jött a Transferwise, és pillanatok alatt kivágta a lepkehálót: fillérekért vált devizát, az utalás pedig nagyon gyorsan megérkezik.
Ma az iTunesban csak az a-val kezdődő pénzügyi applikációkból vagy 1500-at találunk. Tényleg szinte a földből nőnek ki.
Az a fintech dolga, abban van az ereje, hogy felrobbantja az ismert kontextust.
Régen az inside-out típusú gondolkodás, ma viszont az ellentéte, az outside-in működik, ezért tudnak előretörni a friss vállalatok.
Ez mit jelent?
Kezdetben a bankokon belül felépültek a központi számlavezető informatikai rendszerek, ezeket néhány kinevezett kolléga kezelte. Aztán elkezdett leszivárogni a céges hierarchiában, a fióki ügyintézők, majd a callcenterezők is belefolytak ebbe a munkába, elkezdték használni ugyanazt a rendszert. És amikor megjelent ez a szoftver az interneten az ügyfelek előtt is (mint internetbank), gyakorlatilag ugyanazt a teljesen hagyományos, meg nem újított felületet adták át, amelyen ők dolgoztak már évek óta.
Ez volt az 1.0-s bankolás, bentről érkezett a rendszer, és ment kifele, az ügyfelek felé. Nem az ügyfelek fejével gondolkodtak, a felhasználónak csupa olyasmit kellett megtanulnia, ami nem érdekelte.
Például?
Hogy mi a különbség az átvezetés és az átutalás között. Mire való az olyan belső technikai megkülönböztetés, mint a 24-jegyű számlaszám. Pedig mindez a lakossági vonalon értelmezhetetlen.
A SEPA-utalásról még a bankár sem tudja százszázalékos pontossággal, micsoda, valószínűleg úgy magyarázza el, hogy az eurózónába olcsóbb eurót küldeni, mint azon kívül. De,
ha meg akarjuk újítani a megközelítést, a felhasználó fejével kell gondolkozni.
Az ő igényei alapján kell újraépíteni a rendszert. Hiszen nagyon kevés ügyfélnek jár az eszében a SEPA, de még csak az új bankkártya is. Leginkább az új autó vagy az új lakás, és hogy ehhez milyen hitel segítheti. Mégis tartja magát ez a régi, inside-out alapú megközelítés.
Nagyon sok startupos versenyen a díj része a mentorálás. Miből áll ez a segítség a napi munkában? Önnek mennyit számított a pályája elején?
A mi vállalkozásunk jóformán önképzőkör volt, kitaláltuk, és leteszteltük magunkon a vállalatépítést. Így hát rengeteget hibáztunk, ez természetes – nem lehetett korábbi példákhoz nyúlni. Teljesen egyébként nem lehet megúszni a a mellényúlásokat, de ég és föld a különbség, áll-e valaki mögöttünk. Ez a mentorálás lényege. Nem definiálható előre, miben áll a segítség, de jut belőle. Például hogy
nem bozótharccal kell előrejutni, hanem lehet zúzni az autópályán.
Mi sok külföldi példát igyekeztünk nézegetni, de nagyon sokat tanultam az édesapámtól, a velünk együttműködő nagyvállalati vezetőktől, mint Beck György, az IndexTool eladásával az egyik legnagyobb hazai startupsikersztorit felmutató Szőke Mártontól vagy a kirowskis Kovács Zoltántól. Igyekeztünk meríteni az első nagy hazai B2B-technológiai történetből, a Graphisoftból is. Ezek a vállalkozók sokat beszélgettek velem, és viszonylag laza tematikában, észrevétlen terelgettek.
Azt szokta mondani, rosszat dönteni jobb, mint nem dönteni – de az üzleti világban ez drága lecke.
Az idő az igazán drága. Mi az IND-nél anno igazán sok pénzt dobtunk ki elhibázott, rosszul időzített technológiai vagy stratégiai döntésekre, de mindegyikből tanultunk valamit, amit később felhasználtunk.
A lehetőségek nem tartanak örökké, megragadni őket képesség.
A magyar mentalitás szereti azt mondani a sikerre, szerencséje volt az illetőnek, jókor volt jó helyen, de a szerencse inkább attitűd: az embernek úgy kell éreznie, képes szerencsés lenni. Ha nehézségek és áldozatok árán is, de az mindig előrevitte a történetünket, hogy mertünk dönteni. Az out-of-the-box gondolkodásmód lényege, hogy kívülállónak kell képzelni magunkat. Mi többek közt azért lettünk sikeresek, mert valóságosan kívülállók voltunk. Egy kicsit sem nevezhettük magunkat bankárnak, miközben a bankszakmában nyomultunk.
Futás közben tanultak járni?
Igen, ahogy mindenki más is körülöttünk. Nem létezett korábban az online bankolás, így semmiféle hátrányt nem tapasztaltunk. Még éhesebbé is tett, hogy ráéreztünk, ez egy speciális helyzet.
Ön is mentor lesz a Telenor Akcelerátor Programjában. Ha olyan ötletet lát, amelyről érzi, hogy földbe áll, lebeszéli a startuppert?
Egészen biztos, hogy lesznek embriók is, tehát az induló fázisban, vagy akár ötletszinten létező vállalkozásokkal is találkozunk. De a mentor ne irányítson, egyedül a CEO döntheti el, mivel kell foglalkoznia a cégnek. A későbbiekre nézve is fontos, hogy érezze a tekintélyt.
Senki nem dönthet helyette.
Bonyolult kapcsolat a mentorálás, egyszerre alá- és mellérendelt.
Az ötletfázisról hogy lehet eldönteni, hogy komolyan kell-e venni?
Gyakori hiba azt hinni, hogy a jó ötleten múlik a következő Facebook. A nagy ötlethívők odáig is elmennek, hogy meg sem fogalmazzák, csak rejtélyesen körülírják, le ne nyúlják az ipari kémek. Ez nonszensz.
Tévedés azt hinni, hogy az ötlet határozza meg a sikert.
Lefogadom, hogy a Facebook indulásakor vagy száz hasonló ambiciózus fejlesztő tervezgette a közösségi hálót a digitális világban. Mint látjuk, mégis csak egy jött be. Az ötlet sikere valójában a szereplőkön múlik,
az ember a kulcstényező.
Észre tudja-e venni a lehetőségeit. Mennyire látja tisztán, milyen irányba mozdul a világ. És persze hogy mennyi energiát hajlandó beletenni a vállalkozásba. Nagyon megnehezíti a saját dolgát, aki úgy gondolja, marad a biztonságban, aztán majd átül, ha felfutott. Persze, vállalkozni őrülten kockázatos, de épp ettől is szebb ez a karrierút, mint bármi más. Az ember egyszerre alkotja meg a saját világát, és formálja közben a világot.