Amennyiben a brit pénzügyi szektor nagyobb csapást szenved el a britek távozásával EU-ból, sok üzlet és tehetség New Yorkba költözhet – idézi a Bloomberg politikusok és iparági vezetők véleményét. Az amerikai pénzügyi központ a piac mélységével, a szakértelemmel és a szabályozói környezettel ugyanis igencsak vonzó lehet a londoni pénzügyi vállalatoknak.
Az egész Európai Unióban nincs ugyanis olyan hely, ahol hasonló infrastruktúra lenne – különösen szabályozói szempontból –, mint Londonban – mondta John Nelson, a Lloyd's of London vezetője.
Csak egyetlen ilyen hely van ma a világban, és az New York
– tette hozzá.
Noha általában is igaz, hogy a brexit hatására a nagy befektetési bankok munkahelyeket szüntethetnek meg Londonban, egyes speciális területeken ez fokozottan igaz lehet – jelezte Xavier Rolet, a London Stock Exchange Group vezérigazgatója. Kiemelte, hogy ha a brexit miatt London szerepe csökken az euróderivatívák elszámolásában, akkor az egész üzletág átköltözhet New Yorkba, az egyetlen olyan helyre, ahol lehetőség van mind a 17 vezető deviza elszámolására.
Egy ilyen folyamattal pedig New York szerepe jelentősen megerősödne. Az amerikai város ugyanis napjainkban elsősorban a dollárban denominált értékpapírok kereskedelmi központja, de egy kedvező fordulattal számos más globális vállalatot is magához tudna csábítani, amelyek eddig Londonra szavaztak.
Miközben
London idén vezette a pénzügyi központok rangsorát
a Z/Yen Group indexe szerint, New York futott be a második helyre. Frankfurt ezzel szemben csupán a 19., míg Párizs a 29. helyet érte el.
Az sem mellékes, hogy az amerikai bankok számára sem lenne kedvező, ha a londoni pénzügyi cégek szétszóródnának Európában. Az USA bankjai ugyanis két évtizednyi munkát öltek bele, hogy központosítsák az európai működéseiket. Ennek eredményeként
ma az amerikai befektetési bankok európai alkalmazottainak 87 százaléka dolgozik Nagy-Britanniában,
és a szigetország adja a régiós tőkepiaci aktivitás 78 százalékát.
Mindazonáltal a Londonból New Yorkba költözés számos gyakorlati nehézséggel is járna. Egyrészt egy ilyen nagy átmenet likviditási kérdéseket is felvet, másrészt ahhoz, hogy a cégek az Európai Unióban értékesíthessék termékeiket és szolgáltatásaikat, a közösségen belül kellene maradniuk.
Ezekhez jönne továbbá az időeltolódás problémája, illetve a kulturális különbségekből fakadó esetleges nehézségek.
Ráadásul számos cégnek egyáltalán nem áll érdekében, hogy dollárban vonjon be tőkét vagy bocsásson ki kötvényeket. A dolgot pedig még tovább bonyolítja, hogy egyes ázsiai pénzügyi központok, mint Hongkong vagy Szingapúr szintén megpróbálnak majd üzleteket vonzani London kárára.