A gyenge fontból fakadó veszteségek a szigetország legnagyobb áruházláncánál, a Tescónál már érzékelhetőek. A vita lényege, hogy a beszállítók, a kereskedelmi láncok vagy a vásárlók fizessék a gyenge fontból származó veszteségeket importáruk esetében.
Az első komolyabb összezördülés a Tesco és az Unilever között volt, mert nem sikerült ugyanis megegyezniük abban, hogy a font euróval szembeni gyengülésének kockázatát kinek kell viselnie.
A tét nem kicsi, június 23-a, vagyis a brit népszavazás óta ugyanis
az angol fizetőeszköz értéke mintegy 15 százalékot esett az euróhoz képest, ami 31 éves mélypontot jelent,
és az importáruk esetében komoly gondot okoz.
A két multinacionális cégnek nem sikerült megállapodásra jutni abban, hogy az Unilever megemeli árait, vagy a Tescónak kell lenyelnie a gyengülésből származó veszteségeket.
Egyrészt az áruházlánc nyilvánvalóan nem szeretne árat emelni, másrészt ilyen nagy mértékű veszteséget nem hajlandó lenyelni.
Az Unilever viszont állítja: a Tescóval kialkudott beszállítói árai nem tartalmaznak olyan árrést, amely ilyen árfolyamveszteséget elbírna.
A vita odáig fajult, hogy
a Tesco tegnap levette polcairól az Unilever több termékét is, többek között fagylaltot, szappant és instant tésztákat.
A font beszakadásának legfőbb oka, hogy egyre több olyan hír látott napvilágot, hogy nehéz „válás" lesz az Uniótól, amennyiben nem írnak alá szabadkereskedelmi megállapodást az Unió és Nagy-Britannia között.
A britek egyelőre ragaszkodnának ahhoz, hogy az uniós állampolgárok munkavállalási jogait megnyirbálják,
többek között lista készítésére köteleznék a munkaadókat és ahol lehet, a brit alkalmazottakat szeretnének előnyhöz juttatni.
Az Európai Bizottság ezzel szemben csak akkor garantálná az uniós piachoz való szabad hozzáférést a brit vállalatoknak, ha az uniós munkavállalók eddigi jogai nem sérülnek.