Ahogy Donald Trump azt tervezi, hogy olyan adószabályokat hoz, amelyek súlyosan büntetik az importot és jelentős kedvezményeket adnak az exportnak, a befektetőknek érdemes figyelemmel kísérni az amerikai-kínai kapcsolatok szélesebb körű kereskedelmi következményeit is – idézi a CNBC Adrian Mowatot, a JP Morgan vezető ázsiai és feltörekvő piaci stratégáját.
Miközben a megválasztott amerikai elnök a közelmúltban azzal bőszítette föl Kínát, hogy felvette a kapcsolatot a tajvani elnökkel, és megkérdőjelezte az „egy Kína" elvet, már a kampánya során is rendszeresen elítélte a világ második legnagyobb gazdaságát, amiért „manipulálja a fizetőeszközét".
Ráadásul arra is utalt, hogy akár 45 százalékos büntetővámot is kivethet a kínai importra.
Noha a jüan az elmúlt hónapokban gyengült az amerikai dollár ellenében,
a kínai vezetés inkább a deviza erősítése érdekében avatkozott be, és nem gyengítette a fizetőeszközét.
Egy ilyen helyzetben a JP Morgan taktikája szembemegy az ösztönös lépéssel, amennyiben felülsúlyozza a kínai részvényeket. Az MSCI China ugyanis szinte teljesen a hazai vállalati eredményekre épül. A bank pedig úgy számol, hogy amennyiben fokozódnak a kereskedelmi viták, úgy
erősebb hazai élénkítés várható a világ második legnagyobb gazdaságában.
Ez pedig valójában jó hatást gyakorolna kínai cégek papírjaira, szemben mondjuk Dél-Koreával vagy Tajvannal, ahol sokkal nagyobb szerepet kapnak az exportőrök a részvénypiacon.
A JP Morgan ezzel párhuzamosan Oroszországot is felülsúlyozza, de nem azért, mert Donald Trump többször is elismerően nyilatkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökről. Sokkal inkább az szól Oroszország mellett, hogy feltehetően igen hatékonyan tudna átevezni egy Trump által kialakított kereskedelmi csatatéren – mondja Mowat.
Az elemző általánosságban megjegyezte, a globális gazdaság fejlődést mutat, kiemelve a javuló beszerzési menedzser indexet (PMI). Ez pedig még a régóta gyengélkedő Európa mellett is igaz, tekintve, hogy a profitok javulását egyre több szektor élvezheti, beleértve a nyersanyagokat, a fogyasztási javakat, valamint a pénzügyeket.
Mindeközben Oroszország ma az emelkedő osztalékhozamok mellett
a legolcsóbb feltörekvő részvénypiacnak számít
a vállalatok előremutató ár/nyereség (P/E) rátája alapján. Az orosz részvényindexet a pénzügyi és – nyilvánvalóan – az energiacégek uralják, tehát a JP Morgan elsősorban az energiatársaságokra szavaz. Ennek oka – teszi hozzá Mowat –, hogy a kereskedelmi vitákat alapvetően a feldolgozóipari cikkek határozzák meg, és sokkal kisebb szerepet kapnak a nyersanyagok, illetve az energia.
Ezzel együtt a bank néhány hagyományosabb lépéssel is készül egy esetleges kereskedelmi háborúra. Alulsúlyozzák például az olyan exportőröket, mint Dél-Korea vagy Mexikó. Mowat hangsúlyozza azonban, hogy
nemcsak a kínai, hanem az amerikai cégek kockázati prémiumaira is kihathat egy esetleg összecsapás.
Az S&P 500 index ugyanis nem csupán hazai érdekeltségű cégekből áll, és ahogy eddig is láthattuk, a túl erős dollár nyomást helyez ezen társaságok nyereségeire. Ebből adódóan – jegyzi meg a szakértő – Kína komoly károkat tudna okozni az amerikai autóipar egészének, illetve olyan nagyvállalatoknak, mint a General Electric vagy Boeing.