Május 30-án tévés szpot indult el New Yorkban és az öt legsűrűbben Airbnb-ző városban. Azt állítja, a piacrobbantó közösségi szálláshely-vállalkozás nem egészen huszonegyedik századian gondolkozik a bőrszínről.
A narrátor, Akila – „…ha esetleg a nevemből nem találod ki, a fotóim alapján biztosan rájöttél, hogy fekete nő vagyok…” –
azt állítja, rendszeresen visszautasítják,
amikor szobát akar foglalni. Persze nem ez az indoklás, de hiába a sok változatos kifogás, a valódi ok a rasszizmus. „Az Airbnb-nek határozottabban kellene fellépnie ebben a kérdésben, jobbat érdemlünk” – ezzel zárul a hirdetés.
Ezalatt a képernyőn szalagcím-idézetek futnak olyan lapokból, mint a New York Times, a Bloomberg, a Daily News, a CNN Money, kerek-perec azt állítva, hogy korunk modellformáló startupjának
problémái vannak a társadalmi elfogadással.
A hirdetés szerint a felhasználók 16 százaléka ütközik falba a bőrszíne miatt. Ha ez igaz, ez minden hetedik foglalás világszerte.
Ezt pedig elég nehéz elképzelni. Az Airbnb-zők közössége nem összetartó csoport, hanem
virtuális üzlettársak, akik soha életükben nem találkoztak,
az egyetlen kapcsolódási pont köztük, hogy üres szobáik alkalmi kiadásával egészítik ki a jövedelmüket.
És van még egy elgondolkodtató pont. A hirdetést a ShareBetter.org nevű szervezet adta fel, egy csapat New York-i politikus, ingatlanos és szállodás. Nem is sajnálták a hatszámjegyű összeget a szpotra.
Brian Chesky közleményt adott ki az Airbnb nevében, amelyben azt állítja,
ebben a közösségben a fair működés az alapelv.
„A szpotot nem láttuk, de ismerjük azokat a nagyhatalmú szállodalobbistákat, akik finanszírozták. És akik
minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy félrevezessék az embereket
az Airbnb-vel kapcsolatban” – írja.
A kérdés így eléggé fekete-fehérnek tűnik (ez nem burkolt szóvicc, mindenkitől elnézést). A Guardian álláspontja árnyalja a helyzetet: ezen cikkük szerint arról van szó, hogy az Airbnb a legális szürkezónában működik, ahová nem ér el a kőkemény munkával kivívott emberi jogok a társadalomban már megszokott hatása. Az Airbnb hivatalosan
diszkrimináció-ellenes,
Nick Papas, a cég szóvivője úgy nyilatkozott, ha valaha a tudomásukra jut, hogy egy szállásadó megsértette az erre vonatkozó, 1964-ben kiharcolt törvényt, határozottan fellépnek. Mindenkinek megköszönik, tette hozzá, aki javaslatot tesz arra, hogyan lehetne csökkenteni a rasszizmus kockázatát. A probléma valószínűleg tényleg az, hogy a közösség emberi léptékkel felfoghatatlanul nagy,
a startup pedig se nem anyukája, se nem főnöke, se nem iskoaigazgatója egyik szállásadójának sem.
Az Airbnb hivatalos állásfoglalása inkább a törvény szellemét, semmint betűjét igyekszik betartani. A huszonegyedik századi vállalati struktúra ugyanis annyival mozgékonyabb és kreatívabb a huszadik századinál, hogy ha a mai cégek ez utóbbihoz igazodnának,
más területeken lelassítaná és visszavetné a működésüket.
Az amerikai polgári jogi törvény második paragrafusában ugyanis az áll, hogy az 1964-es antirasszista kitétel – tilos a faji megkülönböztetés nyilvános helyen – nem vonatkozik azokra, akik öt szobánál kevesebbet adnak ki. Márpedig az Airbnb-zők masszív többsége ilyen.
Erre a kérdésre csak az jelentene megoldást, ha cégformát váltanának. Ha egyetlen hivatalos szálláshellyé nyilvánítanák az Airbnb-t a mostani, két millió szporadikus pontot számláló helyett. Ezt a lépést pedig mondhatni éppen az a – startupokra, egyáltalán a közösségi gazdaságra – jellemző szemlélet, amely az Airbnb-t egyáltalán létrehozta.
(Via)