Benzin nélkül, mint tudjuk, a legjobb verda is csak álldogál a pirosban. A szellemi teljesítményben egyáltalán nem mindegy az étrend. Ez nem azt jelenti, hogy a legdivatosabb trendre kell felpattanni: van, aki esküszik a friss csodadiétára, mást kiveri tőle a víz. Abban viszont minden felfogás megegyezik, hogy a finomított és tartósított ételek már középtávon is inkább problémát, mint megoldást adnak. Ilyen a fehér liszt és a cukor.
Az Omega 3-at tartalmazó olajos halak erősítik az immunrendszert, javítják a kedélyt, de szuperételnek vagy közel szupernek számít
az áfonya, a brokkoli, a lencse, a spenót, a dió, az édesburgonya, a kelkáposzta is.
A citrusféléket a C-vitamintartalom miatt szereti az agy, és remek immunerősítő a gojibogyó és a chiamag is.
Még a rendszeres sport és a nagyon tudatos étkezés mellett is magas a hozzáadott értéke. A jógát csak a nyugati ember tekinti testmozgásnak, valójában holisztikus energiaforrás. Tudta, hogy az izzadós bikramban a fél teknősbéka, azaz az ardakurmaszana(1 perc), illetve a nyúlpóz, azaz az usztraszana (1 perc) több óra alvással ér fel?
Nagyon nem mindegy, hogy tudatosan megyünk-e végig a napunkon, még ha banális rutinról van is szó. A jövőnek nincs szüksége a múlt terheire,
a meditáció pedig bombabiztos eszköz
ahhoz, hogy ne gabalyodjunk bele ezekbe a terhekbe. Szó sincs arról, hogy a szőnyeg alá kellene söpörni a problémákat, de éppen a gondjainkhoz férünk hozzá nehezebben, ha olyasmin rágódunk, amin már nem érdemes. Napi tíz-húsz perc elmélyülés az ürességben csodákat tesz az elmével.
Lehetőleg kézírással, még akkor is, ha nagyon kényelmes előkapni a telefont vagy a tabletet a jegyzeteléshez. A naplózás
rendszerez és rávilágít a lényegre.
Akár hosszú körmondatokat vezet az érzelmi hullámairól, akár csak címszavakban jelöli meg a nap állomásait, az áttekintés mindenképp strukturálja az életét.
Az ülés öl, tudjuk legalább öt éve. De ettől talán ettől nem egészen függetlenül a monotónia is. Szóval változtassunk. Akár máshová toljuk a kanapét, akár kiruccanós hosszú hétvégét tervezünk, akár új lehetőséget találunk arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból.
A változatosságban az új impulzus éppen olyan fontos, mint a közmondásos gyönyörködtetés.
Aki kimozdul, emberekkel találkozik, spontán interakcióba bonyolódik, mindig gazdagabban tér haza, mint ahogy elindult. Néha akkor is, ha a sarki kávézón túl egy lépést sem tett.
Nem tud olyan szürke lenni a nap, benne annyi átlagos mozzanattal, hogy fel ne tehetnénk magunknak a kérdést:
mit tanultam ebből? Mire fogom használni?
Dale Carnegie szerint az ember aligha lehet sikeres abban, ami nem okoz neki örömet. Márpedig tudni, tapasztalni, tanulni egyaránt boldogság.
„Erővel olvasni - mondja Márai a Füveskönyben. - Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.
Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan.
Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében.
Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak,
s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”